Az alapító születésnapján, május nyolcadikán tartják a Vöröskereszt nemzetközi napját. Tudtátok, hogy mely csata motiválta a segélyszervezet létrejöttét, és hogy miért pont ez a jelképe?
Története
Élt az 1800-as években egy Jean Henri Dunant nevű svájci fiatal üzletember, aki egy malmot szeretett volna építeni Algériában, ám az építkezéshez szükséges papírokat nem tudta beszerezni. Felkereste hát III. Napóleon császárt, aki éppen Olaszország északi részén vezette a seregeit az osztrákok ellen. Dunant Napóleon felé tartó útja során szemtanúja volt az 1859-es solferinói csatának, és annak, hogy a több ezer sebesültről és halottról hogyan gondoskodtak napnyugta után a kamilliánus szerzetesek. A szerzetesrend fekete ruháján vörösszínű kereszt díszelgett a betegápolás jelvényeként, a kamilliánusok pedig életüket kockáztatva ügyködtek a csatatéren. Dunant-t ez az élmény annyira megrendítette, hogy amellett, hogy ő is segédkezett az ápolásban a helyi asszonyokkal, úgy döntött, létrehoz egy olyan szervezetet, mely a harcmezőkön megsérült katonákon segít majd, függetlenül attól, hogy melyik oldalon harcoltak – így indult el útjára 1863-ban a Nemzetközi Vöröskereszt (International Committee of the Red Cross) elődje, az Ötök Bizottsága. A következő év augusztusában megkötötték a legelső genfi egyezményt, mely a háborús sebesültek megkülönböztetés nélküli megsegítéséről szólt, 1880-ban pedig létrejött a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága. (Az egyezményt később még számos másik követte ugyanitt, ezek a hadifoglyokkal való bánásmódról, a polgári lakosság védelméről és hasonlóakról rendelkeztek.)
A Vöröskereszt mozgalmához azóta a Föld rengeteg országa csatlakozott, így szükség volt egy koordináló szervezetre – ez lett 1919-ben a Vöröskereszt-Vörösfélhold Társaságok Ligája (ma Föderáció – IFRC). Mivel sok iszlám ország is csatlakozott hozzá, ezért található meg jelképében a vörös félhold is. A 19. és 20. század során lassan létrejöttek a helyi szervezetek, melyek azóta is aktívan segítenek a világ rászorulóin – nemcsak csaták, hanem természeti katasztrófák, és más krízishelyzetek sújtotta területeken is jelen vannak az önkénteseik. A Vöröskeresztnek 186 országban van regionális képviselete, köztük természetesen hazánkban is. Nemzetközi Bizottságuk pedig mintegy semleges közvetítőként működik a konfliktusokban, székhelye Genfben van és a humanitárius jogok betartását felügyeli.
A jelkép
A jelkép és a név is két forrásból ered, egyrészt a solferinói csatában látott szerzetesek ruhájából, másrészt pedig Dunant hazájának zászlajából, így lett tehát a humanitárius szervezet szimbóluma a mára jól ismert, fehér alapon vörös színű kereszt.
Magyar Vöröskereszt
A ma működő egyesület előzményének valamelyest a szabadságharc alatt működő Honvédápolói Egyletet tekinthetjük, illetve a Sissy védnöksége alatt működő Magyar Országos Segélyező Nőegyletet. Előbbi tagjai között orvosok, ápolók, és civilek is voltak, és támogatta őket Kossuth Lajos húga, Zsuzsanna is, a tábori kórházak főápolónője. Nemcsak a honvédeket ápolták az ott dolgozók, hanem az ellenséges katonákat is ugyanolyan ellátásban részesítették, miközben az ország minden tájáról érkeztek az asszonyok és lányok által varrt sebkötő anyagok, pólyák. A világosi fegyverletétel után azonban a legtöbb orvost és ápolót letartóztatták, az egyletet betiltották.
1881. májusában alapították meg a közvetlen elődöt, a Szent-Korona Országainak Vörös-Kereszt Egyletét, gróf Károlyi Gyula elnökségével.
A katasztrófák és természeti csapásokkal kapcsolatos segítségnyújtáson kívül itthon a Vöröskereszt támogatja a hajléktalan embereket, a szenvedélybetegeket, a hátrányos helyzetű családokat és a fogyatékkal élőket is, valamint aprófalvakban tartanak falugondnoki szolgálatokat. Ezen kívül a hazai mozgalom nagy figyelmet fordít az egészségfejlesztésre is, és rendszeres résztvevői rendezvényeknek.
A Vöröskereszt hét alapelve
A mozgalom tagszervezetei az alábbiak alapján működnek világszerte:
- Emberiesség
- Pártatlanság
- Semlegesség
- Függetlenség
- Önkéntesség
- Egység
- Egyetemesség
