Az idő előrehaladtával jellemzően mindannyian hosszú, lehetőleg egészséges életre vágyunk. Míg a nyugati országok leginkább a technológiai fejlődésben látják az örök élet titkát, addig keleten egy bizonyos életfilozófia segít az embereknek a mindennapok kiteljesítésében. A hosszú élet pedig bizonyos szinten csak hab a tortán. Mindent a jaoán kultúra sajátos életfilozófiájáról, a nagomiról.
Az emberiség évezredek óta kutatja a hosszú élet titkát. Míg az európai kultúrkörben külön tudományág (alkimizmus) alakult ki azért, hogy a kérdéskörrel foglalkozzon (ki ne emlékezne Nicholas Flamelre a Harry Potter és a Bölcsek kövéből), addig a japánok a józan észre és a testi-lelki egyensúlyra hagyatkozva állapították meg a halhatatlanság, vagy legalábbis a hosszú élet titkát. Ez a nagomi.
Nagomi, a hosszú élet titka
Egy évtized óta először 2022 augusztusában csökkent egy parányit a japánok várható élettartama, – adta hírül tavaly (némi kárörvendő felhanggal) több sajtóorgánum. Való igaz, hogy tapasztalható némi apadás a japánok várható élettartamában: 2020-hoz képest 2022-ben a férfiak élettartama 81,47 évről 0,09 évvel, a nőké 87,57 évről 0,14 évvel csökkent. („Köszönhetően” nagyrészt a koronavírus-járványnak, amely nemcsak ebben az országban írta át drasztikusan az eddig ismert adatokat.)
Ezzel együtt Japán még mindig előkelő helyet foglal el az átlagos várható élettartam versenyében: jelenlegi, 2023-as adatok szerint az ország a harmadik helyen szerepel a tabellán, s nem sokkal marad el a második Makaótól és első Hong Kongtól. (Japánban jelenleg 84,95 év a várható élettartam mindkét nem számára, míg Makaóban 85,51, Hong Kongban pedig 85,83.)
Az évszámok azonban önmagukban korántsem elegendők, hiszen élhetünk bármilyen hosszú ideig, ha egészségünk nem szolgálja a vitalitásunkat. A japánok különös, nyugati kultúrában eddig ismeretlen életfelfogása nemrég a Netflix Éljünk 100 évig: a kék zónák titkai című sorozata miatt került a figyelem középpontjába, nem véletlenül, hiszen bőven van mit tanulnunk tőlük.
Éljünk száz évig. De nem mindegy, hogyan!
A japánok titka ugyanis nem pirulákban vagy hasonló „gyorssegélyekben” keresendő, sokkal inkább egy holisztikus szemléletnek, az úgynevezett nagominak (magyarul harmónia) köszönhető. „A nagomi annak a ténynek a felismerése, hogy a jó közérzet számos elemtől függ, és ezen elemek közti egyensúly megteremtése elengedhetetlen az egészség megőrzéséhez” – írja idén januárban megjelent kötetében Ken Mogi, a The Way of Nagomi: The Japanese Philosophy of Finding Balance and Peace in Everything You Do (nyers fordításban Az egyensúly megtalálásának japán filozófiája és minden, amit arról tudni érdemes) szerzője. (Mogi egyébként egy Tokióban élő, neurológiával foglalkozó tudós és író: több száz könyvet írt már a japán kultúráról.)
A nagomi életfelfogás szerint úgy kell megtalálnunk az egyensúlyt az életben, hogy egyesítsük annak legfontosabb elemeit (így például a pénzügyi helyzetünket, a társadalmi státuszt vagy a hobbinkat) úgy, hogy mindeközben hűek maradunk önmagunkhoz. Egyensúlyra azonban csak úgy találhatunk, ha tisztába kerülünk saját vágyainkkal és szükségleteinkkel.
Mogi szerint a nagomi fényében a japánok másképp állnak hozzá bizonyos „problémákhoz”, mint a nyugati kultúra képviselői. „Ha D-vitamin hiányunk van, hajlamosak vagyunk annyival elintézni a dolgot, hogy beveszünk egy D-vitamin tablettát, ahelyett, hogy kimennénk a szabadba és tennénk egy sétát. A japánok viszont nem restek ezt megtenni, sőt, külön szavuk is van erre a tevékenységre: erdei fürdőzésként hivatkoznak a természetes fényben való sütkérezésre.” A szakértő szerint a testünkre összességében jobb hatással van a természetes fény, arról nem beszélve, hogy jobb és fenntarthatóbb módon működik hosszú távon, mint a tabletta.
Hara hachi bu – Enni csak módjával!
A fizikai jóllétünk persze nemcsak azon múlik, hogy olykor kimerészkedünk a napra, hanem azon is, mivel táplálkozunk. A nagomi életfelfogás szerint minden étkezésnél a hara hachi bu elvét érdemes követni, amely szó szerint azt jelenti, hogy „80%-os gyomor.” Magyarul a japánok nemcsak a tengeri herkentyűk fogyasztásának köszönhetik vékony, szálkás alkatukat, hanem annak is, hogy hiába van előttük egy teli tál étel, abból csak annyit fogyasztanak el, hogy nagyjából nyolcvan százalékra legyen tömve a hasuk.
„Ez egy ésszerű stratégia a túlevés elkerülésére. Mivel van némi késlekedés aközött, hogy bevesszük a szánkba az ételt és az bekerül a vérkeringésbe, a szervezetünk a 80%-os szabálynak köszönhetően azt az üzenetet kapja, hogy eleget ettünk. A hara hachi bu szellemiség dióhájban az étvágy »nagomisítását« jelenti,” – véli Mogi, magyarán egyensúlyt hozunk létre a vágyaink és a tényleges szükségletein között. Az étkezésben is!
Ikigai – Megtalálni mindenben az örömet
Persze lélektanilag sem mindegy, hogy állunk hozzá az élethez: a nagomi életfelfogás szerint az úgynevezett ikigai az egészséges lélekhez vezető út nyitja. Az ikigai lényegét tekintve nagyon hasonlít Csíkszentmihályi Mihály flowelméletéhez, vagy a ma divatos mindfullnesshez: a japán ideológia szerint igyekezzünk mindenben megtalálni az örömet, amit épp csinálunk, legyen szó akár kutyasétáltatásról, arról, hogy levisszük a szemetet vagy megisszuk a reggeli első korty kávét.
A tudós szerint az ikigai lényege magasabb szinten a rugalmasság és befogadás: nemcsak a körülöttünk lévő világgal, hanem magunkkal kapcsolatban is. Mogi azonban óva int az ikai félreértelmezésétől: „ez nem egy olyan ideológia, amelynél egy konkrét listát kell írnunk arról, mit KELL tennünk és mit nem szabad. Az ikigai lényege pont az, hogy mindegy, ha nem vagyunk jó zenészek vagy esetleg hamisan énekelünk: ha momentán az éneklés tesz minket boldoggá, bátran énekeljünk!”
Források: BlueZones.com, Nippon.com
Borítókép forrása: Satoshi-K/Getty Images
