„Négyhúsz” vagyis április huszadika a marihuána félhivatalos világnapja, de mégis honnan ered ez a dátum?
A hetvenes évekből, Kaliforniából eredő legenda szerint főiskolások egy csoportja (akik magukat Waldos-nak nevezték a képregényfigura után) használta először a 4:20 kifejezést a kannabisszal kapcsolatban, mert 4 óra 20 perckor találkoztak délutánonként egy Louis Pasteur szobor mellett. Egy kézzel rajzolt térkép alapján egy elhagyatott kannabiszültetvényt kerestek, de kutatásaik nem jártak sikerrel, a tervet viszont „Louis 4:20”-nak hívták, a helyre és az időpontra utalva. Ha igaz a legenda, ez rövidült le később 4:20-ra, ami aztán a marihuánafogyasztás kódneve lett a fiatalok körében.
Mások szerint a 420 egy rendőrségi kód volt, egy harmadik feltételezés szerint pedig a délután négy óra 20 perc a legalkalmasabb időpont a füves cigaretta elfogyasztására. Senki sem tudja, hogy mi lehet a pontos igazság, de tény, hogy ezen a napon sok helyen gyűlnek össze méltóképp megünnepelni a „jeles dátumot”. De miért lett ilyen indulatokat kiváltó kérdés a marihuánafogyasztás, hogyan lett a gyógynövényből tiltott dolog?
A régészek bizonyítékokat találtak arra, hogy már az időszámításunk előtt háromezer évvel használták, főleg népgyógyászati célokra. Görcsoldó, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatása miatt gyógynövényként tartották számon egészen a huszadik század elejéig. A kannabisznövény pszichoaktív tartalmát a kannabionid nevű vegyületek okozzák, a legnagyobb arányban a THC (tetrahidrokannabinol) van jelen benne, de a kozmetikai és gyógyszeripar előszeretettel alkalmazza például a CBD-t vagyis a kannabidiolt.
Renoméja az 1930-as évektől kezdett romlani, amikor az egyre növekvő élvezeti cikként való használat miatt megalkották az Egyesült Államokban az első marihuána-ellenes törvényeket. Nemsokára Harry J. Anslinger államférfi és az FBI is „hadjáratot” indított ellene, egyre több államban kezdték el betiltani a használatát, és a filmipart is bevonták a propagandába. 1951-ben a Boggs-törvényben nevezték először kábítószernek, tíz évvel később pedig megszületett a nemzetközi kábítószer-ellenőrzési egyezmény, mellyel Anslingernek sikerült kiterjesztenie az egész világra az addig csak amerikai határokon belül folytatott drogpolitikáját.
Közben persze sorra jelentek meg azok a kutatások, melyek bebizonyították, hogy a kis mennyiségben elfogyasztott szer pozitív hatással lehet egyes súlyos betegségekben szenvedők állapotára. Legelőször 1974-ben közölt egy üdítő eredményt a Washington Post arról, hogy a THC és CBN lelassította a daganatos sejtek működését kísérleti egerekben. Emellett a hippimozgalom korában ismét divatos lett a marihuána, hiába volt tiltva majd’ minden államban.
Két évvel később, 1976-ban Hollandiában legalizálták a szert, 1996-ban Kaliforniában pedig elfogadták az orvosi célú használatot. Napjainkra is egyre több államban szüntetik meg a fogyasztással és a kis mennyiség birtoklásával büntetőtörvényeket és sok helyen kezdik engedélyezni az orvosi célú használatot.