A húsvét egyik hagyománya a locsolkodás. Bár az évek során sokat változott, és egyre inkább kiveszőben van, azért még mindig akadnak olyan férfiak, akik lelkesen indulnak el hétfő reggel. Pedig nem nagyon létezik olyan nő, aki szívből kedvelné ezt a hagyományt. Legalábbis nem az én ismeretségi körömben.
Nem sok embert ismerek, akik szeretnék a húsvéti locsolkodást, főleg a nők, lányok közül. Talán utoljára a nagynénémet láttam lelkesen készülődni az ünnepre. Mindig vett egy csomó csokit, csokitojást, sokszor még pénzt is adott a locsolkodóknak. Hétfőn alig várta, hogy jöjjenek hozzá minél többen. Neki ez még tényleg az ünnepről és a hagyományokról szólt.
Én már kiskoromban is utáltam a húsvét hétfőket. Sosem értettem, hogy miért veszünk részt egy ennyire ostoba hagyományban. Előtte mindig hosszan készülődtünk, hajmosás, kiöltözés, csak azért, hogy aztán minden évben ugyanazokat az unalomig ismételt verseket hallgassuk meg, majd hagyjuk, hogy olcsó, büdös kölnikkel locsoljanak meg. Aztán egész délelőtt szagoltuk, ahogy a kölnik keveredésétől bűzlik a ragacsos hajuk, szinte már annyira, hogy az embernek a gyomra felfordult.
Hiába utáltuk, mert hagyomány, el kellett viselni, ahogy sorra jönnek a különböző férfiak, fiúk, hogy lespricceljenek, ahogy tinédzser lettem, egyre perverzebbnek tűnt az egész hagyomány. Valamint úgy éreztem, hogy ez is azt sugallja, hogy nőként, lányként, nekem szükségem van a férfira, hogy meglocsoljon, mert elhervadok, és senkinek sem kellek majd. Valahol ez az egész locsolkodás szintén azt sulykolja a nőkbe, hogy ki kell szolgálniuk a férfiak elvárásait.
Az ünnep hamar elkezdett átfordulni a pénz hajhászásába, egyre többen jöttek csak azért, hogy kapjanak egy kis zsebpénzt. Sokan úgyis bejöttek hozzánk locsolkodni, hogy egyébként az iskolában nem nagyon beszéltünk, sőt, szinte köszönőviszonyba sem voltunk, de hátha csurran-cseppen valami itt-ott, ezért útba ejtettek minden házat. Szerencsére anyukám is belátta, hogy ez így nem maradhat. Így az egyik évben megbeszéltük, hogy mindenkinek csak csokitojást adunk, senki sem kap pénzt. Annyira nem lepődtünk meg, amikor a következő évben a locsolkodóink nagy része eltűnt. Már csak a közeli családtagok jártak hozzánk, aztán egy-két év múlva szerencsére ők is felhagytak ezzel a szokással.
Manapság már csak az édesapám locsol meg minden évben, de ő is az én parfümömet használja. Így ez a nap csak abban különbözik a többitől, hogy nem én, hanem az apám fújja rám aznap reggel a parfümöt. Sőt, nem is a hajamra, hanem a ruháimra.
De miért is szokás a locsolkodás?
A locsolkodás közép-európai hagyomány. Az őseink szerint a víznek tisztító ereje van, ami az ifjú, hajadon nőket megtisztítja. A keresztény egyház pedig saját szimbólumokat adott az ünnephez. A keresztény legendák szerint a Jézus sírját őrző katonák a megváltó feltámadását hirdető asszonyokat vízzel öntötték le, hogy elhallgattassák őket.
Bár sokan magyar sajátosságnak tartják, valójában szláv eredetű népszokás, amiről Csehországban a XIV. században tettek először említést.
Szerencsére vödörrel egy ideje már nem locsolkodnak
Eleinte a szép ruhába öltözött lányokat itatóvályúba, tóba vagy folyóba dobták. (Senki se fulladt meg vajon emiatt? Pláne a nehéz ruháikban, amik könnyedén lehúzhatták őket.) Később vödör vízzel locsolták le őket. (Biztosan volt miatta néhány megfázás, tüdőgyulladás, de valószínűleg ez egyik előző napi locsolkodó srácot sem izgatta.) Manapság a vers szavalás és a kölni használata a szokás.
Természetesen, ez a népszokás is kapcsolatban áll a szüléssel, a férfiak a termékenység szimbólumaként locsolták meg a hajadon nőket. De azért akadtak korábban is olyan nők, akik annyira nem szerették a locsolkodást, ezért a XVIII. században Erdélyben elterjedt a visszalocsolás, amikor a lányok mentek nyakon önteni a férfiakat egy adag vízzel.
Ma már ez a vödrös sztori szinte teljesen kiveszett az ünnepi hagyományokból. Néhány családra jellemző csak, valamint a hagyomány őrző falvakban látni még ilyesmit, például Hollókőn. Engem sosem öntöttek le így egy adag vízzel, a nővéremet egyszer az unokatesóim, mert elaludt, és még nem ébredt fel, amikor megérkeztek, így szódával spriccelték le. Elázott az egész ágya, a pizsamája, mert azt hitték, hogy mindez jó poén. De hát, hogy merészelte nem várni őket, hogy meglocsolják? Ez feladata ilyenkor a nőknek, lányoknak.
Ahogy körbe kérdeztem az ismerősöm között, hogy tartják-e még a locsolkodás hagyományát, a többség azt válaszolta, hogy nem. Budapesten már szinte senki sem, esetleg a legszűkebb családikörben. Vidéken is ez a jellemzőbb, vagyis, hogy csak a közeli rokonokat látogatják meg. A kisgyerekesek járnak még el, amíg még van kisebb fiú a családban, de a tinédzserek között már ritkán jellemző, hogy szívesen járnának locsolkodni.
Mi már a biztonság kedvéért mindig bezárjuk a kaput, minden ajtót, nehogy valaki önállósítsa magát, és magától belépjen (előfordult korábban). A csengőt is kihúzzuk, és inkább nagyot alszunk, majd finom ebédet főzünk és jól érezzük magunkat csak a családdal. Ilyenkor mindketten a testvéremmel nyugodtan, több napra haza tudunk utazni a szüleinkhez, ami mióta felnőttünk nem túl gyakori.
Nálatok hogyan alakul az ünnep? Jártok még locsolkodni vagy mással töltitek a húsvétot?
Forrás: MTVA, Monti, Wikipédia
Borítókép forrása: Shutterstock / Puzzlepix
