Annak ellenére, hogy a K-pop szubkultúra jellegű zenei világgal rendelkezik, napjainkban már több millióan hallgatják. Hogyan indult, és hol tart most a koreai pop világkörüli útja?
A K-popnak becézett koreai popzene eredetéről megoszlanak a vélemények. Egyes források szerint az 1920-as évek japán trot műfaja ágyazott meg a jelenlegi zenei kultúrának, míg mások az amerikai befolyást tartják meghatározónak.
Kezdetek
A Japánban és Dél-Koreában hódító K-pop számok erőteljesen magukon hordozzák az amerikai dalok lenyomatát. A második világháború, majd a koreai háború során az országban állomásozó amerikai katonáknak köszönhetően a koreaiak megismerkedtek a tengerentúli könnyűzenével, illetve az ötvenes évek popzenei kínálatával.
A fent említett háborúk miatt az Egyesült Szolgáltató Szervezetek olyan amerikai művészeket utaztattak Dél-Koreába, mint Marilyn Monroe, vagy Louis Armstrong, hogy jelenlétükkel életet leheljenek a fáradt katonákba. Tervükkel nem csak saját harcosaikat villanyozták fel: a könnyűzene végérvényesen belopta magát a koreaiak fülébe.
Az 1960-as években, amikor a koreai gazdaság kezdett fellendülni, nagyobb tér, és legfőképpen nagyobb tőke jutott a kulturális élvezetekre. Megjelentek az első magántulajdonú rádióállomások, amelyek előszeretettel játszottak amerikai zenét. A The Beatles berobbanásakor Dél-Koreában is megjelentek az első rockegyüttesek, mint az Add4 zenekar, s ezzel felélénkült a zenei élet.
Egészen a kilencvenes évekig éles párhuzam fedezhető fel az amerikai és dél-koreai zenék dallamaiban, hiszen a hetvenes évek hippi korszaka, valamint a nyolcvanas évek jellegzetes balladái is megtalálhatóak az ázsiai ország repertoárjában. Csaknem harminc éve viszont fordulóponthoz érkezett a K-pop: megjelent a Seo Taiji & Boys nevű együttes.
Híres bandák
A Seo Taiji & Boys trió 1992-ben mutatkozott be az MBC csatorna tehetségkutató műsorában. I Dzsuno, Jang Hjonszok és Szo Thendzsi Nan arajo (Tudom) című számukkal ugyan nem szerepeltek a legfényesebben (ők kapták a legkevesebb pontot a zsűritől), azonos című albumuk viszont a sikerlisták élére repítette a három fiatalt.
Az együttes fülbemászó dalai legfőképp aktuális közéleti témákat dolgoztak fel. Itt érdemes megjegyezni, hogy a K-pop szövegvilága egészen más, mint az amerikaié, a koreai pop képviselői ugyanis visszafogottabb szövegekkel dolgoznak. Erősen kerülik az amerikaiakra jellemző pénz- szex – kábítószer szentháromságot, hiszen tisztában vannak vele, hogy a hagyománytisztelő Dél-Koreában ezek említése a legkevésbé sem trendi.
A Seo Taiji & Boysnak köszönhetően a koreai popszakma megtalálta végleges célközönségét, a tinédzsereket. A fiatal korosztályra fókuszáló pop megjelenésével sorra alakultak meg a napjainkban is népszerű idolegyüttesek.
A kétezres évek újgenerációs előadói igyekeztek kihasználni a fiatal rajongók elborult imádatát. A TVXQ nevű banda 2003-ban alakult. „Szerény” névválasztásuk nem hagy kétséget afelől, hogy a banda az első pillanattól kezdve nagy babérokra tört, nevüket ugyanis „A Kelet feltörekvő Istenei” -ként fordíthatjuk le. Az eredetileg öttagú együttes pályafutása első 10 évében több mint tízmillió lemezt adott el. A koreai sajtóban csak „a K-pop királyai” -ként emlegetett formáció zenei stílusa igen változatos, hiszen a dance, pop és R&B mellett dupstep és rock stílusú számaik is vannak.
De nemcsak a fiúk képesek megdobogtatni a közönség szívét: a 2007-ben létrejött Wonder Girls az első olyan banda, aminek sikerült felkerülnie az amerikai Billboard Hot 100-as slágerlistájára. Miután az öttagú csapat betört az amerikai piacra, 2009-ben együtt turnéztak a Jonas Brothers-szel, ahol dalaikat angol nyelven adták elő. A Wonder Girls-t otthon „dél-koreai retro királynők” -ként emlegetik, ugyanis dalaikban felismerhetőek a ’60-as, ’70-es évek jellegzetes dallamai.
2012-ben magyar körökben is futótűzként terjedt el PSY neve, akinek Gangnam Style című száma felrobbantotta az internetet. A Gangnam Style tökéletes mintapéldánya a K-pop daloknak: a klipben leginkább az erőteljes koreográfia, semmint a szöveg, vagy tiszta hangok dominálnak. Pak Cseszang, azaz PSY dala ugyanazon év szeptemberében átlépte a 100 milliós nézettséget Youtube-on, decemberre pedig elérte az 1 milliárd megtekintést, ezzel – mint a Youtube legkedveltebb videója – világrekorder lett. PSY-t azonnal leszerződtette az Island Records (ugyanaz a kiadó, ami Jennifer Lopezzel és Mariah Carey-vel dolgozik együtt). PSY ámokfutásáról még a CNN is megemlékezett: ebben az interjúban Alina Cho arról faggatja a sztárt, vajon miért értékelte annyira a közönség az énekes korántsem szokványos, lovagláshoz hasonló táncmozdulatait.
A BTS, vagyis Bangtan Boys nevű együttes kivételesen inkább énekhangjának, semmint tánctudásának köszönheti a népszerűségét. A héttagú banda No More Dream című dalával debütált 2013-ban. 2018-ban a formáció koreai együttesek közül elsőként szerezte meg a Billboard 200-as listájának első helyét, ezzel a fiúk minden idők egyik legsikeresebb K-pop-előadóivá váltak. Ugyanebben az évben a Time az internet 25 legbefolyásosabb személyisége közé válogatta a BTS-t. Talán a héttagú csapat robbanásszerű karrierje példázza legjobban a koreai énekesek divatra gyakorolt hatását.
K-pop és a divat
Egészen friss hír, hogy a Louis Vuitton felkérte a BTS tagjait, hogy márkanagykövetként népszerűsítsék 2021 őszi kollekciójának férfi ruházatát. A jelenség csak Amerikában újkeletű, Ázsiában már viszonylag megszokott: a K-pop képviselői nagyban meghatározzák a fiatalok stílusát.
A K-pop divatra gyakorolt hatása egyidős az idolegyüttesek megjelenésével. Csakúgy, ahogy Európában a kétezres években a Tokió Hotel elterjesztette az emo stílust, úgy nyomják rá a koreai együttesek névjegyüket a tinédzserek öltözködésére.
A szokatlan, gyakran futurisztikus megjelenés egyrészt felruházza az együtteseket saját, másokéval összetéveszthetetlen stílussal, másrészt a zene mellett egyéni kifejezőeszközként szolgál a fiatal művészeknek. A férfi énekesekre a feminin megjelenés a legjellemzőbb, minderre vékony testalkatuk, és babapopsi-simaságú arcuk is rásegít. A női előadók arca szinte éterien ezüstös, highlighterként inkább ezüst, semmint arany színeket használnak.
A bandáktól nem áll távol a tervezőkkel való közös munka sem. A Blackpink nevű formáció például dolgozott már együtt Saint Laurent-nal, Diorral, és a Chanel divatházzal is. Az együttműködések különböző formákat ölthetnek, az ázsiai sztárokat többek között különböző kampányokra kérik fel, emellett márkanagykövetként is tevékenykednek.
Természetesen az együttesek tagjai igyekeznek megállni saját lábukon is: a Got7 zenekar tagja, Jackson Wang nemrégiben dobta piacra nagyrészt utcai viseletből álló márkáját, a Team Wang Designt.
Az együttesek egyvalamiben mindenképp egyeznek: arra buzdítják a fiatalokat, úgy öltözködjenek, amivel és ahogy a leginkább ki tudják fejezni saját magukat. A klipekben jellegzetesen vibráló színekben pompázó énekesek extravagáns outfitjei is ezt a szemléletet támasztják alá.
Kritikák
A K-popot gyakran éri az a kritika, hogy erőteljesen majmolja az amerikai divatot. Olyannyira, hogy több koreai előadó is keveredett már pályafutása során plágiumbotrányba. Ebből kifolyólag a koreai popot gyakran nevezik bubblegum, azaz rágógumi popnak.
Gyakran előkerül a szövegek semmitmondó jellege is. Itt viszont fontosnak tartom megjegyezni, hogy a K-pop afféle eltolódott mérleghintaként működik: a hiányos szövegeket a meghökkentő vizuális tartalmakkal igyekeznek ellensúlyozni. A koreai kultúrát emellett sokan szidalmazzák még a „sztárgyár” jellege miatt. Gyakori, hogy évente akár 60 új idolegyüttes is a piacra kerül, ezek többsége viszont egy-egy sláger után eltűnik a süllyesztőben. A The Korea Times szerint a K-pop nem más, mint „eldobható, gyors dalok tömeggyártása”.
Az egyik legizgalmasabb felvetés, ami a K-poppal kapcsolatban előkerülhet, hogy a dalok többségét vagy amerikai dalszerzők írják, vagy olyan ázsiaiak, akik Amerikában születtek, esetleg hosszabb ideig ott éltek. Érdekes kérdés tehát, hogy mennyire számít egy banda koreainak, ha dalaikat egy az egyben amerikaiak állítják elő.
A K-pop világkörüli útja egészen új távlatokat nyit a globális zenepiacon. A tinédzserek millióit meghódító irányzat kapcsán az lehet a legizgatóbb kérdés, vajon hosszú távon is fenntartható-e a tündöklése.
Borítókép forrása: Northfoto
