A húsvét ünneplése – akárcsak minden más – sokat változott az utóbbi évtizedekben, ám alapjaiban ugyanaz – vagy mégsem?
A vidéki történet megkövetelte, hogy egy pestit is meghallgassak, ám ez időben valamivel későbbről, a hatvanas-hetvenes évekből származik. Szereplője egy panelházban nőtt fel, így igencsak más élményei vannak gyerekként a húsvétokról.
Sokat jártunk vidékre a rokonokhoz, de érdekes módon húsvétkor nem emlékszem, hogy mentünk volna. Valamiért úgy alakult, hogy Pesten töltöttük az ünnepet, ezért soha nem volt rohanós, tudtam élvezni a szünetet. Locsolni ennek ellenére jártam, a házban meglocsoltam a korombeli lányokat, kaptam érte tojást, csokit és néha pénzt is. Valami rettenetesen büdös, olcsó kölnivel támadtam le őket; lehet, hogy a vödör vízzel jobban jártak volna!
A locsolás és a sonka- és tojásevés a mai napig nem kopott ki, ám nagyvárosban meglehetősen ritka, hogy a fiúk nekikerekednek, hogy meglocsolják a lányokat. Ez nem jelenti azt, hogy a szokás kihalt volna, és természetesen a templomokban a húsvéti mise is más, mint a hagyományos. Noha a húsvét már nem teljesen olyan, mint régen, mégiscsak négy különleges nap, és nem csak azért, mert hosszú hétvégével jár együtt.