Ha a Willendorfi Vénusz mesélni tudna – kényszeretetés Mauritániában

2019-ben Dr. Julian De Silva plasztikai sebész az aranymetszés szabályát felhasználva igyekezett kideríteni, kik a világ legszebb női. Nem meglepő módon, közel 95 százalékos tökéletességi mutatóval, a gazellaalkatú Bella Hadid modell lett a befutó. Ugyan a szépségideál földrészenként, országonként változó, mégis van valamiféle egységes konszenzus abban, hogy a legtöbb ember mit tekint az adott társadalmi érában szépnek. Kivéve Mauritániát.

Afrika északnyugati szegletében a többi földrészhez képest teljesen más a helyzet. Az Algéria és Szenegál közé beékelődött Mauritánia kultúrájában visszataszítónak találják a vékony nőket, ezért azok mindent megtesznek annak érdekében, hogy elérjék a házasságkötéshez szükséges minimum 80 kilót. 

A kényszeretetés hagyománya

A gyakorlat persze nem újkeletű. Ahogy minden kultúrában, úgy Mauritániában is évszázados hagyománya van a kötelező hízásnak. A helyiek szerint ugyanis egy nő mérete azt mutatja meg, mekkora helyet foglal el férje szívében. Azaz minél nagyobb a feleség, a férje annál jobban szereti. A karcsúság a terméketlenség, betegség szimbóluma, mi több, a férfiak úgy vélik, egy sovány nővel szeretkezni olyan, mintha egy másik férfival feküdnének le. (Az ottani férfiak nagy része ugyanis vékony testalkatú.) Ebben a kultúrában vékonynak lenni szégyen

A szakértők szerint a leblouh-nak nevezett kényszeretetés gyakorlata a gyarmatosítás előtt alakult ki. Ebben az időszakban minél tehetősebb volt a ház ura, a feleségnek annál kevesebb munkája akadt otthon, vagyis egész nap henyélt, pihent, evett. Ezzel együtt persze meglepő gyorsasággal szöktek fel az asszonyokra a kilók, így az elhízott feleség a pompa, gazdaság szimbólumává vált, míg a vékony nők általában a szegénység jelképévé léptek elő. 

Az On The Spot késztői 2012-ben bemutatott adásukban azért látogattak el Mauritániába, hogy testközelről bemutathassák a kényszeretetés gyakorlatát. A hizlalótáborokba küldött fiatal lányoknak mindössze három hónapjuk van arra, hogy elérjék az áhított alkatot. Az időtartam persze nem véletlen: Mauritániában mindössze ennyi ideig tart az esős évszak, vagyis ebben az időszakban zöldellnek ki a rétek, laknak jól az állatok, összességében tehát elegendő mennyiségű étel áll ekkortájt a nők rendelkezésére. 

Ugyan a hagyomány inkább az elhagyatott falvakra jellemző, előfordul, hogy a nagyobb városok családjai erre az időszakra elhagyatott peremterületek táboraiba küldik lányaikat, hogy azokat minél gyorsabban felhízlalják, így hamarabb ki lehessen őket. Mivel a nők nem részesülhetnek oktatásban, egyetlen feladatuk van csupán: minél nagyobbra nőni, hogy időben elkeljenek. 

A leblouh gyakorlata

A lányok hízlalását már otthoni körülmények között, általában hatéves korban megkezdik. A családok később súlyos pénzeket fizetnek a hízótáborba küldött tinédzserek „ellátásáért”, sőt, az árat az is befolyásolja, mennyire könnyű, vagy épp nehéz egy nőt hizlalni.

Az étrend persze nem túl változatos: a lányok tejben főtt búzapéppel kezdenek, majd kora délutánig több liter tejet kell meginniuk. Később rizst és szárított húst, valamint zsírt esznek, majd 10 liter tejjel zárják a napot. Egy mauritániai nő egy nap átlagosan 13-16 ezer kalóriát visz be a szervezetébe. Összehasonlításképp: egy átlagos testalkatú nő napi energiaszükséglete 2000-2500 kalória között mozog. 

Marutania Youtube 2
Kép forrása: Youtube

Az ellenszegülésért büntetés jár. Ha a túlevés miatt a lányok kihányják az ételt, azt gyakran újra megetetik velük. Amennyiben ezt a gyakorlatot sikerül elkerülni, a táborok vezetői előszeretettel ütlegelik a szerencsétlen, hízásra ítélt nőket. A fizikai abúzus mellett sajnos gyakran verbális visszaélések is előfordulnak a táborokban. Az RT Mauritániában készített dokumentumfilmjében a tábor felügyelője büszkén beszél arról, hogy amennyiben egy makacs lány lázadást indít, és megpróbálja meggyőzni társait is, bezárják, és napokig győzködik arról, hogy a sovány nők nem érnek semmit. 

Hol van még a vége?

A 2000-es évek elején hatalomra került Mauritánia első, demokratikusan választott kormánya. Ez a vezetés ugyan igyekezett száműzni a mindennapokból a lányok hízlalásának gyakorlatát, ám egy 2008-as katonai puccs után az ország visszatért a hagyományokhoz. 

A leblouh persze nemcsak rövid-, de hosszú távon is igen egészségtelen, mi több, veszélyes. Az elhízással együtt a lányoknak magas vérnyomással, cukorbetegséggel, ízületi-, valamint belső szervi problémákkal is szembe kell nézniük. A kényszeretetésből úgy tűnik, napjainkban sincs kiút a mauritániai nők számára, hiszen a leblouh gyakorlatát azóta sem sikerült felszámolni. 

Borítókép forrása: Northfoto

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Gyökerestül megváltozott az élete a Squid Game 77 éves sztárjának