Emlékszel, amikor Mufasa meghalt az Oroszlánkirályban? Vagy amikor Luke Skywalker meglátta nagybátyja és nagynénje földi maradványait? Mindkettő a filmtörténet egy-egy tragikus jelenete volt, de nem csak ez a közös bennük, hanem egy négy hangból álló hangsor, a Dies irae.
A nagyétkű filmfogyasztóknak talán már feltűnhetett a Dies irae-nek nevezett hangsor, csak eddig nem igazán tudták hova tenni. Nos, ezt a jellegzetes, a négy hangból álló dallamot már több száz éve a halállal vonja párhuzamba az emberiség, így ha elhangzik egy alkotásban, a filmnézőt is erre készteti, noha nem is igazán tud róla.
Mi az a Dies irae?
Ezt a komor hangulatú gregoriánus éneket katolikus szerzetesek alkották meg az 1400-as évek környékén, és temetéseken hangzott fel. A latin kifejezés magyarul nagyjából annyit tesz, hogy “a harag napja”, arra a napra utal, amikor a katolikus hívők szerint Isten ítélkezni fog az élők és a holtak felett. Ekkor dől el, hogy az örökkévalóságot a pokolban vagy a mennyben tölti majd az adott személy, aki felett a Mindenható ítéletet mond.
Ahogy teltek az évszázadok, az egyház és a vallás egyre nagyobb befolyással bírt a világon, és a Dies irae első négy hangja által alkotott részlet is elkezdte átlépni a vallásos kereteket. Felhangzott Mozart elhíresült 1791-es szimfóniájában, a Requiemben, és 1830-ban a francia zeneszerző, Louis-Hector Berlioz emelte egy újabb szintre. Elhagyta a szöveget és csak a dallamot építette bele Symphonie fantastique nevű darabjába, ami azonban nem egy temetésről szólt, hanem egy megszállott szerelemről, ahol a főszereplő azt álmodja, hogy az általa megölt szerelme boszorkányként tér vissza, hogy kísértse őt. Egy éjféli temetői jelenet alá komponálta a négyhangos dallamot más, hasonlóan félelmetes melódiákkal együtt.
Rajtuk kívül használta még a Dies irae-t Liszt Ferenc is, méghozzá a Haláltánc zongoraversenyben és Giuseppe Verdi is a Messa da Requiemben. Ezek után került át a popkultúrába. A négy hang a mai zeneelmélet szerint mollban van előadva, tehát alapvetően szomorú, szorongó érzéseket kelt bennünk. Félhangnyi eltérés van a hangok között, ezt pedig az ember füle nem igazán szereti, és rátesz egy lapáttal a hátborzongató hangulatra, hogy egyre ereszkedő dallamról van szó.
Mit keres a filmekben?
A Berklee College of Music zenei egyetem professzora, Alex Ludwig a téma nagy rajongója, és egész hosszan listázza azokat a filmeket, amelyekben felhangzott a Dies irae. “A dallam a szöveggel együtt egyfajta világvége hangulatot kelt” – mondja Ludwig.
A korai némafilmekben óriási szerepe volt a hozzáadott zenének, nem ritkán egész zenekarok kísérték az előadást, akik dalaikkal megteremtették a megfelelő hangulatot az adott jelenetekhez. Aztán ahogy elterjedtek a hangosfilmek, a szóban forgó dallam megmaradt, és továbbra is valamilyen félelmetes, zord dologgal kapcsolatban használták.
A Harry Potter és a Titkok kamrájától elkezdve a Támad a Mars!-on, a Karácsonyi lidércnyomáson és a Gyűrűk Ura-filmeken át a Vasember 3-ig, az Ördögűzőig vagy a Bíborhegyig számos moziban megtalálható eredeti vagy kicsit módosított formájában. Legikonikusabb megjelenése azonban Stanley Kubrick Ragyogásában volt, ahol konkrétan a film indult ezzel:
“Lenyűgöz, hogy ezt a kis zenerészletet még mindig használják” – tette hozzá Ludwig. “Folyamatosan bővítem a listámat.”
Forrás: ITT
Borítókép forrása: Northfoto