Az Oscar-díjátadó majd’ száz év alatt a hollywoodi elit szűk körű összejöveteléből napjaink egyik legnézettebb gálájává vált, melyet minden évben több, mint kétszáz országban sugároznak. Az idei igencsak rendhagyó lesz, mert ugyan élőben, a lehető legnagyobb biztonsággal igyekeznek majd megtartani, kérdés, hogy hány sztár tervez rajta részt venni a járvány árnyékában. Az Oscar díj története.
Az első díjátadóra 1929. május 16-án került sor a Hollywood Roosevelt Hotelben, a banketten csupán 270-en vettek részt, és a jegyek öt dollárba kerültek. Mindenki tudta előre, hogy kik a nyertesek, így a 15 szobor átadása nagyjából negyedóra volt. Ezzel szemben 2020-ban a Dolby Theatre-ben megrendezett műsor során 24 kategóriában osztottak ki díjakat, az ülőhelyekért pedig alsó hangon 750 dollárt kértek, ami, ha figyelembe vesszük az inflációt, akkor is legalább tízszerese a kilencvenegy évvel azelőtti jegyáraknak.
A filmipar legrangosabbnak tartott elismeréséről minden évben a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (Academy of Motion Picture Art and Sciences) tagjai döntenek, immáron 92 éve. Bár manapság (is) sok kritika éri az Oscart, tény, hogy a győztesek karrierjét igencsak megdobja egy-egy szobrocska, hiszen annak köszönhetően jobb szerepekre és nagyobb fizetésre számíthatnak majd.
A kezdetek
De kinek az ötlete volt a filmszakmai elismerések kiosztása? Az orosz születésű Louis B. Mayert, a Metro-Goldwyn-Mayer stúdió egyik alapítóját aggasztani kezdték a huszas években létrejövő díszletépítő szakszervezetek. Ezeknek köszönhetően ugyanis egyre drágábbá kezdett válni a szakértelem, ami persze nem jött jól egy olyan filmmogulnak, aki az olcsó munkaerőt alkalmazta stúdiójában. Ezeket a törekvéseket ellensúlyozandó Mayer és néhány cimborája megalapította az AMPAS-t, és jobb munkakörülményeket ígérve rávett 36 színészt, rendezőt, forgatókönyvírót és filmtechnikust, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A következő években aztán egyre többen szerettek volna a filmezés elitjébe tartozni, azonban kevesellték az eseményeket, amik kiválóságukat mutatták volna. Így született meg egy eredetileg a szakmabeliek irányítását megcélzó, korántsem jótékony törekvésből a filmszakma nagyszabású ünnepe.
A későbbi években aztán egyre nőtt a résztvevők száma és a fényűzés is, 1942-re olyan népszerű esemény lett, hogy attól kezdve nem báltermekben, hanem filmszínházakban tartották. A helyszínek közül kiemelkedett a Dorothy Chandler Pavilion és a Shrine Auditorium is, ezekben volt a legtöbb a díjátadók közül, 2002 óta pedig a Dolby Theatre (2011-ig Kodak Theatre) ad otthont a gálának. Általában február-március környékén rendezik meg, és az idei az első, hogy egy teljes hónappal elhalasztják – de a halasztásra már korábban is volt példa, igaz, nem sok. Először 1938-ban a Los Angeles-i árvíz miatt egy héttel tolták el az eseményt, 1968-ban Dr. Martin Luther King meggyilkolása miatt két nappal, 1981-ben pedig a Reagan elnök elleni merénylet okán 24 órával halasztották el a díjátadót.
Egyetlen évben maradt csak el az Oscar, méghozzá 1933-ban a tőzsde összeomlása és a gazdasági világválság kezdete miatt.
A szobrocska és a szabályok
A hivatalosan Academy Award of Merit nevet viselő, aranyozott bronzszobrot Cedric Gibbons tervezte, alján öt mélyedéssel, mely az írókat, rendezőket, producereket, színészeket és technikai stábot jelképezi, a kezében tartott kard pedig a filmipar védelmezésére utal. 1939-től hívják Oscarnak, a névadást pedig számos legenda övezi, és a mai napig sem tudjuk biztosan, hogy miért is erre a névre keresztelték a figurát. 1942-től három éven át a nyersanyaghiány miatt a szobrok gipszből készültek, és a háború után a nyertesek elmehettek kicseréltetni őket „igaziakra”.
Az Akadémia elismerésére olyan filmeket lehet csak nevezni, amelyek az előző év január elseje és december 31-e között készültek, legalább egy hétig, minimum napi háromszor vetítették őket Los Angeles megye valamelyik mozijában. Persze más kritériumok vonatkoznak a külföldi alkotásokra és a dokumentumfilmekre is, és tavaly az Oscart évek óta érő éles kritikák miatt, miszerint nem igazán vesz tudomást a diverzitásról, újabb szabályokat vezettek be a filmek gyártására vonatkozólag is – de ne menjünk most bele a részletekbe, aki szeretné, itt böngészheti őket. A 2021-es díjátadó ebből a szempontból is kivételes lesz, mert a mozik zárvatartása miatt sok film egyből DVD-re vagy streamingfelületre került.
Ami fontos még, hogy csak az Akadémia tagjai terjeszthetnek fel díjra alkotást, illetve színészt, írót, rendezőt és filmtechnikust, és a végső jelöltek közül is ők döntenek a nyertes személyéről.
A műsorvezetők
Az esten nemcsak a részvétel, hanem annak levezénylése is mindig nagy presztízst jelentett, ezt a szerepet az évek előrehaladtával jó beszédérzékkel rendelkező humoristák töltötték be. A legtöbbször Bob Hope volt az Oscar-díjátadó házigazdája, méghozzá tizenkilenc alkalommal – először 1940-ben, utoljára 1978-ban. Őt csak Billy Crystal közelítette meg a maga 9 alkalmával, míg Whoopi Goldberg és Jack Lemmon négyszer állhattak műsorvezetői minőségben a színpadon. 2019-ben, harminc év után házigazda nélkül maradt az esemény, mert az Akadémia visszamondta az eredetileg felkért Kevint Hart szereplését problémás tweetjei miatt. Ezután 2020-ban sem volt műsorvezető, és az idei gálán is inkább a díjakat átadó művészeken – na meg a győzteseken – lesz a hangsúly.
A legek és az elsők – az Oscar számokban
Az Oscar díj története alapján, a megalapítás óta összesen 3140 szobrocska került már átadásra.
1940-ben az Elfújta a szél stábja nyolc Oscarral ment haza, melynek egyike Hattie McDanielé volt a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Ő volt a legelső afroamerikai származású, akit díjaztak az Oscaron. 1964-ben Sidney Poitier lett az első színesbőrű, aki főszerepért kapott díjat, Halle Berry pedig 2002-ben első fekete nőként nyerte el a legjobb női főszereplőnek járó elismerést. Ez azért nagy szó, mert az Akadémia díjainak történetében a jelöltek 89%-a fehérbőrű volt, ami valljuk be, nem igazán tükrözi a filmeken dolgozók összetételének valódi arányát. Meglátjuk, hogy a már említett új kritériumrendszer vajon növelni fogja-e a diverzitást, vagy tovább mélyíti az amúgy is jelentős szakadékot a filmiparon belül.
Először 1930-ban sugározták az eseményt rádióban, a tévéközvetítésre 1953-ban került sor, színesben pedig 1966-tól kezdve láthatta a közönség.
A legfiatalabb díjazott rekordját 1974 óta Tatum O’Neal tartja, aki a legjobb női mellékszereplőnek járó elismerést nyerte el a Papírholdban nyújtott alakításáért – mindössze tízévesen. James Ivory forgatókönyvíró-rendező pedig 2018-ban, 89 éves korában kapta meg a legjobb adaptált forgatókönyv díját a Szólíts a neveden című filmért, így ő lett a legidősebb díjazott, aki valaha Oscart kapott bármelyik kategóriában.
A csodálatos, és nem mellesleg háromszoros Oscar-díjas Meryl Streep birtokolja a díj történetének legtöbb jelölését, szám szerint 34-et (!).
A legtöbb szobrot elnyerő filmből rögtön három is van – tizenegy szobrocskát tudhat ugyanis magáénak a Ben Hur (1959), a Titanic (1997) és A Gyűrűk Ura: A király visszatér (2003). Walt Disney tartja a legtöbb szobrot begyűjtő férfi rekordját 22-vel, a nők között a jelmeztervező Edith Head vezet nyolccal.
Három film mondhatja el magáról, hogy hazavitte a Nagy Ötöst, vagyis az öt legrangosabb elismerés (a legjobb film, rendező, női főszereplő, férfi főszereplő és forgatókönyv) mindegyikét, ez pedig az Ez történt egy éjszaka, a Száll a kakukk fészkére, és A bárányok hallgatnak.
Akadnak kivételek is
Hiába a szakma legrangosabb elismerése, a díj történelmében sokan döntöttek úgy, hogy nem mennek el személyesen átvenni az őket megillető elismerést, de mindössze három olyan ember van, aki valamilyen oknál fogva el is utasította azt.
1935-ben az Akadémia Dudley Nicholsnak ítélte a legjobb forgatókönyv díját A besúgó című filmjéért, aki azonban az éppen zajló írósztrájkra hivatkozva nem vette át. Három évvel később aztán megenyhült, és nemcsak elfogadta, de a Writers Guild of America (Amerikai Írók Céhének) elnökévé is választották – a kettő között bizony van összefüggés.
George C. Scott kétszer is elzárkózott a jelölésétől, egyszer mellékszereplői minőségben díjazták volna a 1962-ben A svindlerben nyújtott alakításáért, kilenc évvel később pedig A tábornok című életrajzi film címszereplőjének, George S. Patton második világháborús tábornok megformálásáért. Scott szerint az Oscar-díjátadó nem más, mint „kétórás húsparádé”, és táviratban kérte, hogy a vegyék le a nevét a jelöltek listájáról. Nem így lett, Scott nyert, a szobrot pedig a film producere vette át – hogy aztán még másnap visszakerüljön az Akadémiához.
A leghíresebb bojkott Marlon Brando nevéhez fűződik, aki Vito Corleone zseniális eljátszásáért kapott volna díjat 1972-ben, ám ő nem vette azt át. Maga helyett elküldte Sacheen Littlefeathert, egy amerikai őslakoslányt, ugyanis Brando elkötelezett támogatója volt az indiánok mozgalmának. Littlefeather felolvasta a színész által írt, a méltatlan bánásmódról szóló nyilatkozat egy részét, majd pedig amikor Roger Moore odaadta volna neki a díjat, ő nem fogadta el Brando nevében.
Borítókép forrása: northfoto.com
