A valóság és a hétköznapi élet tízből nyolcszor bizony nem olyan, mint amit a romantikus filmek elénk tárnak, mégis imádják őket az emberek. A műfaj már évtizedek óta olyan népszerű, hogy nincs év, amikor ne dobnának piacra egy újabb szirupos csodát. Vannak persze minőségibb alkotások, más filmeknél pedig azt érezzük: mintha már láttuk volna ezt a sztorit, csak más szereplőkkel. Ez többek között azért is lehet, mert az alkotók szívesen használják a jól bevált recepteket és előszeretettel raknak bele filmjeikbe olyan elemeket, amiket a műfaj többi produkciójában már ellőttek (vagy ötvenszer).
A mozis klisék – legyen szó romantikus filmekről, horrorról vagy bármi másról – bár úgy érezzük, igazából nem a valóságot mintázzák, hanem egy-egy korábbi moziból származó elemet másolnak le újra és újra. Az a feladatuk, hogy ismerős helyzetet teremtsenek a néző számára, de ez nem azért megy nekik, mert már a nézővel is megtörtént a vásznon látható beszélgetés vagy szituáció. Hanem mert már látta egy hasonló moziban, így tudja, hogy “kell” tőle éreznie magát, hova halad tovább a cselekmény.
Nagy eséllyel soha nem sminkeltek ki minket és alakították át a ruhatárunkat azért, hogy a férfi, aki után évek óta epekedünk, belénk szeressen. Nem biztos, hogy egy nagy veszekedés és szakítás után virágcsokorral szerenádoztak a munkahelyünk előtt, és térden állva sem könyörögtek az utcán, hogy bocsássunk meg nekik. Mégis el lehet velük adni egy romantikus filmet akkor is, ha az adott jelenet már legalább húsz, azt megelőző produkcióban szerepelt. Nézzük, mik a leggyakoribb klisék, amiket a romkomok alkalmaznak (és amikből a 2001-es Már megint egy dilis amcsi film nagyon jó paródiát csinált).
Rút kiskacsából hattyú
Ahogy fent is említettük, az egyik legkevésbé valósághű szitu a romantikus filmekben, amikor a főszereplő naivát, a visszafogottan öltöző, talán még csúnyácskának is ábrázolt lányt egy barátnője és/vagy egy szakértő sminkes (csapat) átalakítja. A makeovert egy pörgős zenei aláfestéssel ellátott, gyors vágásokból álló montázzsal érzékelteti a film, melynek a végén valaki jól meglepődik. Többnyire ez maga a főszereplő, a szülei és persze legtöbbször a főhős szerelmének tárgya, aki ettől aztán rájön, hogy igazából tetszik neki a lány. Erre láthattunk példát a Grease-ben, a Spinédzserekben, A csaj nem jár egyedülben, a Bajos csajokban, és a Beépített szépségben is. Anne Hathaway-jel kétszer is megtörtént, csak nem egy szerelem miatt – a Neveletlen hercegnőben és Az ördög Pradát viselben is feljavították a film eleji szürke kisegér-külsőt.
Szerelemben fogadni
Amennyire nagy potenciál van benne, hiszen elhúzódó feszültséget nyújt az alkotásnak, annyira valószerűtlen. A romantikus filmek másik kedvelt fogása, hogy a főhősnővel a sármos, de közben bunkó szépfiú csak azért jön össze, mert valakik – többnyire a hasonlóan bunkó haverjai vagy épp a főnöke egy munka kapcsán – fogadtak vele, hogy úgysem menne neki. Aztán persze fény derül a turpisságra, mindenki kiborul, a lány soha többet nem akar a sráccal szóba állni, aki meg rájön, hogy fogadás ide vagy oda, beleszeretett, és vele akar lenni. Általában kibékülnek és boldog élnek, amíg meg nem… Ilyen moziból is bőven van a piacon, például A csaj nem jár egyedül (mely G.B. Shaw Pygmalionjának, és így a My Fair Lady-nek egy modern feldolgozása), a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt (itt dupla fogadásról van szó), a 10 dolog, amit utálok benned (ami inkább Shakespeare A makrancos hölgyének feldolgozása), és akár a Kegyetlen játékokat is ide sorolhatnánk.
Szerelmi vallomás a reptéren
Van az úgy, hogy a megfelelő pillanatban nem jut eszünkbe semmi okos vagy frappáns mondat, esetleg vallomás, és otthon a zuhany alatt állva ugrik be, mit is kellett volna mondanunk. Néha igen fontos eseményeknél blokkolunk le, és nem mondjuk ki azt sem, ami ott van a nyelvünk hegyén. Nem így a filmekben! Hányszor láttuk már, hogy a szerelmes a párja vagy vágyai tárgya után ered a reptérre, átverekszi magát az ellenőrző kapukon (ma már ez azonnali leteperéssel járna a biztonságiak részéről), hogy megvallja érzéseit. Az Igazából szerelemben is volt ilyen, de láthattuk a Nász-ajánlatban, a Nászok ászában, A szerelem hullámhosszán című filmben, és persze a legikonikusabb a Casablanca volt.
A karrier mégsem annyira fontos
Sok ilyen produkció középpontjában egy sikeres, szakmailag elismert nő áll, aki időközben rájön, hogy a magánélete romokban hever, és mit sem ér a csillogó karrier, ha nincs, akivel megossza örömeit. Néha fordított a helyzet, és egy gazdag playboy jön rá, hogy igazából nem fontos a pénz, ha itt van ez a kedves, szerény (és szegény) nő, aki a személyiségét szereti és nem a vagyonát. Ilyen a formám, Nász-ajánlat, Micsoda nő! és még sorolhatnánk az ide tartozó romantikus filmeket.
“Ellenségekből” szerelmesek
Talán ez a legkevésbé valóságszerű klisé a romantikus filmekben, hiszen ha valakik szinte mindenben különböznek és ismeretségük elejétől fogva ki nem állhatják egymást, akkor elég kicsi az esély arra, hogy később egy egészségesen működő, boldog kapcsolat jöjjön létre köztük. Persze soha ne mondd, hogy soha, esély az van, csak kicsi. Talán pont emiatt annyira közkedvelt a könyvekben és a filmekben is az ellenségekből szerelmesek-szál, hiszen a “szerelem megváltoztat mindent és mindenkit” bizony szép elgondolás. A kiállhatatlan Melvinbe végül mégis csak beleszeret Carol a Lesz ez még így se című film végére, a már említett 10 dolog, amit utálok benned is hasonló sztorit vonultat fel, A napos oldalban sem szerelmesek az elejétől fogva. A csúf igazságot is ide sorolhatjuk és nem hagyhatjuk ki A büszkeség és balítéletet sem.
Az esős csók
Köszönjük meg Nicholas Sparksnak, hogy megugorhatatlan mércét állított életünk férfijai elé, hiszen a zuhogó esőben elcsattanó, egy veszekedést lezáró szerelmes csókot spontán módon elég nehéz kivitelezni. Azonban a Szerelmünk lapjai óta azt gondoljuk, hogy szükségünk van egy ilyen élményre (mondjuk én jobban félek a megfázástól, mint hogy kimarad az életemből ez a kaland, de kinek mi). Ezt a klisét használta a Karib-tenger kalózai második része, a Holtak kincse, a Négy esküvő és egy temetés, a 2002-es Pókember, A régi környék és ugyan nem áztak el, de kint esett az eső Rachel és Ross első csókja alatt is. A legelső azonban valószínűleg az Álom luxuskivitelben viharos jelenete volt.
Forrás: ITT
