Nemcsak a reformkori Magyarország egyik legmeghatározóbb személyisége volt Széchenyi, hatása ma is érződik, sok történész szerint ő indította el hazánkat a modern világ felé. Halálának 162. évfordulóján gyűjtöttünk össze róla néhány kevésbé ismert tényt.
Nemesi származásához híven eleinte nem politikusnak készült
Az 1791-ben született Széchenyi István felmenői között szép számmal találunk papokat, államférfiakat, katonákat is, a család vagyonát Széchényi György püspök, esztergomi érsek alapította meg több, mint százötven évvel “a legnagyobb magyar” születése előtt. Magyarország jelentős főnemesi,majd grófi famíliáihoz tartoztak, ahol bevett szokás volt a fiúk számára, hogy katonai pályát válasszanak. A széles körű tudományos nevelést kapott István is így tett, 17 éves korában beállt a Habsburg Birodalom seregeibe, mégpedig a nemesi felkelők közé, akik I. Napóleon francia császár ellen indultak. Több, mint tíz évig teljesített katonai szolgálatot, részt vett a vesztes győri csatában, a Lipcsén zajló “népek csatájában” 1813-ban, és amikor nem a harctéren állt helyt, sokat utazott. Legmagasabb rendfokozata azonban csak a huszárszázadosi lehetett, valószínűleg látásmódja, kritikus hozzáállása miatt nem jutott feljebb a ranglétrán, társaival ellentétben. Így végül 1825-ben úgy döntött, otthagyja a katonai pályát, és politikai babérokra tör. Milyen jól is jártunk vele, nem?
Viharos szerelmi élete volt, mely kissé hasonlított édesapjáéhoz
Széchenyi István édesapja, Ferenc, akit a Nemzeti Múzeum alapítójaként ismerünk, édesanyja pedig Festetics Julianna volt, ők ketten 1777-ben kötötték össze életüket. Azonban hozzá kell tegyük, hogy Juliannának nem ez volt az első házassága: öt évvel korábban Széchényi József hitvese lett, aki azonban két évvel az esküvő után elhunyt, az özvegyet pedig József öccse, a szóban forgó Ferenc vigasztalta meg. Pápai engedéllyel házasodtak össze, a frigyből hat gyermek született, a legkisebb csemete pedig a mai cikkünk központi alakja volt.
István szerelmi életében is volt egy hasonló vonás, már ami a testvér feleségét illeti, hiszen szíve lángra lobbant Caroline Meade grófné iránt, aki bátyja hitvese volt, állítólag szerelmük be is teljesült. Nagyobb volumenű szerelem volt az életében azonban az, ami Seilern Crescence osztrák grófnőhöz fűzte, akit 27 éves korában ismert meg. Eleinte tiszteletteljes, távolságtartó viszonyt ápoltak, mivel a hölgy már Zichy Károly gróf felesége volt. A társasági életben akkoriban is igencsak nagy skandallumnak számított volna a válás, így kapcsolatuk kibontakozása hat éven keresztül reménytelennek tűnt. 1824-ben azonban – mit sem törődve a nyilvánosság és a férj megbotránkozásával – Széchenyi felvállalta, mennyire odavan a grófnőért, aki ezt viszonozni látszik. Tíz évvel később Zichy meghalt, így már semmi sem állt a szerelmesek útjába, összekötötték életüket és három gyermekük született, mellettük pedig Széchenyi örökbe fogadta Crescence gyerekeit is.
Nemcsak a Lánchidat vagy a balatoni gőzhajózást köszönhetjük neki…
… hanem például a vízöblítéses vécét is. Széchenyi István nevéhez rengeteg találmány, reform fűződik, a Magyar Tudományos Akadémiától kezdve a Duna és Tisza szabályoztatásán át egészen a lóversenysport meghonosításáig. Azonban sokan nem tudják, hogy az országban először az ő nagycenki kastélyában volt vízöblítéses latrina és fürdőszoba, és ha igazak a legendák, ekkor még a schönbrunni palotában sem volt ilyen. Az 1800-as évek kezdetén a vécék már kezdtek hasonlítani a ma használatos mellékhelyiségekre, de még mindig a házon kívül voltak elhelyezve. Így fontos újítás volt az 1830-as években épp renováláson áteső Széchenyi-birtokon, hogy odabentre került az illemhely, melyről a ház ura még rajzokat is készített. A vécé egészen előkelő volt, egy biedermeier stílusjegyeket magán viselő, fenyő és dió borítású bútordarab, melynek kivezető csövébe egy S-kanyar került, hogy a kellemetlen szagok ne zavarják azt, aki éppen trónol.
Az idegösszeomlás oka és utolsó évei
Mindannyian megtanultuk már általános iskolában, hogy Széchenyi Istvánt, a nagy hazafit méltatlan módon egy elmegyógyintézetben érte a halál Döblingben, 1860-ban (a település most Bécs külső városrésze). Az országért rengeteget fáradozott Széchenyi lelke egyszerűen nem bírta feldolgozni, hogy az a Habsburg-ház, akikkel ő mindig is jó viszonyt igyekezett ápolni és kompromisszumokra törekedve fejlesztette volna hazáját, mégsem meggyőzhető. Császárhű nevelése és jóhiszeműsége összeütközésbe került a valósággal, amikor 1848 tavaszán miniszteri székbe került, és látta, hogy az udvar nemhogy nem partner a reformokban, hanem vissza akarja azokat fordítani. Lelkiismeret-furdalás és rémképek gyötörték, magát vádolta a történtekért, és vértanúhalálhoz hasonlította a küzdelmet, amit hónapok óta miniszterként kiállt. 1848 őszén öngyilkosságot kísérelt meg, a Dunába vetette magát, de kimentették. Végül orvosa az említett Görgen-gyógyintézetbe vitte, felesége is vele tartott és a városba költözött. Itt felépült annyira, hogy visszatért az íráshoz, ami egész életében fontos szerepet játszott, két könyve is született: az Önismeret gyerekekről, pedagógiáról és oktatásról szólt, míg az Ein Blick (Pillantás) az 1850-es évek magyar politikájának problémáiról.
1860 márciusában házkutatást tartottak nála a rendőrök, akik elkobozták írásait és azokból politikai összeesküvést sejtve közölték, hogy nem maradhat tovább az intézetben. Széchenyi pedig félt – valószínűleg jogosan – hogy egyszer csak az életére törnek, így április nyolcadikán (II. Rákóczi Ferenc halálána 125. évfordulóján) önkezűleg oltotta ki az életét, karosszékében ülve maga ellen fordította a pisztolyát. Temetését titokban kellett volna megejteni, erre utasították a hatóságok Tolnay Antal nagycenki plébánost, aki ellenszegült a parancsnak és több, mint tízezer ember vett részt a hazafi búcsúztatásán április 11-én. Harmincadikán pedig a budapesti Belvárosi Plébániatemplomnál szervezett megemlékezésen közel nyolcvanezren rótták le tiszteletüket előtte.
Leszármazottai
Sokan úgy tudják, hogy a Széchenyiek kihaltak, de ez nem igaz – ugyan az államférfinak már nem élnek közvetlen leszármazottai, de bátyja, Pál ágának révén fennmaradt a név. Legismertebb közülük Széchenyi Tímea, aki a Nemzeti Múzeum alapítójának, Ferencnek hatodik generációs leszármazottja, és más családtagjaival együtt ő az egyik alapítója a Gróf Széchenyi Család Alapítványnak. A híres dinasztia tagja volt még a magyar vadászati kultúra ismert alakja, az 1898-ban született Széchenyi Zsigmond is, a férfi bejárta az egész világot, egyedülálló vadászati szakkönyvgyűjteményét ma a Magyar Természettudományi Múzeum őrzi.
