Ma húsz éves az angol írónő, Helen Fielding könyvéből született mozi, mely a szórakozás mellett néhány tanáccsal is ellát minket az életünkre vonatkozóan.
René Zellweger, Colin Firth és Hugh Grant főszereplésével debütált 2001. április negyedikén az Egyesült Királyságban a Bridget Jones naplója című romantikus vígjáték, és azonnal belopta magát a közönség szívébe. A csetlő-botló, harmincas éveiben járó Bridgettel rengeteg nő tudott és tud is a mai napig azonosulni, épp ezért – az ésszerűség keretein belül – néha példát is vehetünk róla. Lássuk is, mit tanulhattunk a filmből, mi az, amit átültethetünk a saját életünkre nézve!
Nem minden az első benyomás
Bridget első pillantásra leírta Mr. Darcy-t, miközben odavolt a főnökéért, Daniel Cleaverért, akiről pedig kiderült, hogy korántsem olyan tökéletes, mint amilyennek gondolta. Bár mind hajlamosak vagyunk az első benyomás alapján elraktározni az embereket „szeretem” és „nem szeretem” fiókokba, mindig nyitva kell hagyjuk az ajtót azok számára, akik viselkedésükkel másról tesznek tanúbizonyságot – legyen ez pozitív vagy negatív változás.
Fogadjuk el magunkat, hiszen a tökéletesség túlértékelt
A film (és a könyv) elején Bridget igyekszik leszokni a dohányzásról, folyamatosan fogyókúrázik, a végére viszont megtanulja elfogadni önmagát, hiszen rájön, hogy van, aki pontosan így szereti. A tökéletességnél sokkal fontosabb, hogy hűek legyünk önmagunkhoz, és ne szokjunk le azokról az apró, talán hibának tűnő, de közben szerethető dolgokról, amik egyedivé tesznek minket – ilyen lehet az, ha nem tudunk főzni, vagy ha túl sokat beszélünk. A klisék kliséje, de valóban igaz valahol, hogy ha valaki szeret minket, úgy szeret, ahogy vagyunk.
A barátok a legfontosabb dolgok közé tartoznak
Lehet akármilyen szerencsétlen a szakmai vagy a szerelmi életünk, nem vagyunk elveszve, ha van mellettünk néhány olyan ember, aki mindenben támogat minket. Kisírni magunkat a vállunkon, órákon át pletykálkodni vagy megvitatni életünk komoly kérdéseit – ha van olyan barátunk vagy barátnőnk, akivel mindezeket megtehetjük, (szinte) mindenünk megvan.
Sosincs késő elérni az álmainkat
Minden korban megvan az aktuális vélekedés arról, hogy mit milyen életszakaszban kell elérnie az embernek, így sokunkra társadalmi nyomás nehezedik ezekkel kapcsolatban. Huszonévesen még mindig nem tudod, mi lenne az álommelód? Harminc vagy és még nem házasodtál meg? Negyvenhez közelítesz és nincs gyereked – vagy épp nem is akarsz? Bridgetet is nyomasztják ezekhez hasonló gondolatok, de végül nem adja fel, hogy elérje az álmait – teszi mindezt pontosan akkor, amikor eljött az ideje, és nem akkor, amikor mások szerint időszerű lenne.
Segíthet a naplóírás
Nem mindenkinek válhat be, de azért nem árt megpróbálni papírra vagy képernyőre vetni a gondolatainkat. Magunk előtt látni azt, hogy mit szeretnénk elérni, mi az, amit bánunk és miért lehetünk hálásak az életben, nyomatékosító erővel bír. Egyrészt emléknek is jó, és évekkel később visszalapozhatunk majd, megnézve, hogy meddig jutottunk, másrészt pedig ha kiírjuk magunkból a vágyainkat és félelmeinket, vizualizáljuk őket, ezáltal kézzel foghatóbbak lesznek – így könnyebben kezdünk velük valamit, ahelyett, hogy csak a fejünkben kavarognának gondolatok formájában.
