Bár manapság szinte semmi sincs jelen olyan sok helyen, mint az üveges Coca-Cola, ez nem mindig volt így.
A Coca-Cola létrejötte utáni néhány évben csak italautomatákból, „fountain drink”-ként volt elérhető, és a gyártó nem látott rá indokot, hogy ezen változtasson – így is volt tehát egészen 1894. március 12-ig, ugyanis ekkor kezdték ugyanis üveges formában árusítani a népszerű üdítőt.
A georgiai gyógyszerész, John Pemberton által feltalált Coca-Colát eredetileg a morfin függőséget nem okozó helyettesítőjeként fejlesztették ki 1886-ban, majd alkoholmentes üdítőként kezdték forgalmazni.
Hamar népszerűségre tett szert, miközben a márkajogok Asa Griggs Candlerre szálltak át. Candler unokaöccse javasolta nagybátyjának, hogy a palackozott forgalmazás megnövelné az eladásokat, de a férfit ez nem érdekelte.
Végül egy vicksburgi édességbolt tulajdonosa, Joseph A. Biedenharn lett a legelső ember, aki üvegben kezdte árulni az italt. Biedenharn egy akkoriban sokfélére használt, Hutchinson nevet viselő palackba csapolta a Coca-Colát, el is küldte Candlernek, aki viszont nem vette át tőle az ötletet.
Öt évvel később Candler végül eladta a kólapalackozási jogokat két chattanoogai testvérnek, még úgy is, hogy továbbra sem hitt a sikerben, és mindössze egy dollárt kért érte. A szerződésben az állt, hogy egy üveg kóla 5 centbe kerüljön, és mivel nem volt lejárati ideje, az ár egészen 1959-ig változatlan maradt.
1915-ben a palackozók egy új dizájnt kerestek, melynek olyan egyedinek kellett lennie, hogy bárki felismerje – akár darabjaira hullva a padlón, vagy éjszaka a sötétben tapogatva az üveget. A pályázatot az indianai Root Glass Company nyerte meg, nekik köszönhetjük tehát azt az ikonikus üveget, amit ma világszerte ismerünk.