Vecsei H. Miklós nemcsak színészként és íróként, hanem zenészként is új utakat keres. Ezúttal a QJÚB zenekarral lép színpadra, miközben a Kaláka egy legendás dalához forgatott klipben is feltűnik. Interjúnkban a zene és irodalom határvidékén kalandoztunk vele.
Különleges zenei találkozás tanúi lehetünk a napokban, mikor megjelent a QJÚB és a legendás Kaláka zenekar klipjének megjelenésekor. Vecsei H. Miklós és Hegedűs Bori zenekara nem pihen, izgalmas időszak áll mögöttük és előttük, erről kérdeztük őket.
Cololé: Ha egyetlen szóval kellene leírni, mit jelent számotokra Radnóti, mi lenne az a szó –
és miért?
Vecsei H. Miklós: Szabadság. A történelem legsötétebb korszakában kellett megtalálnia önmagát és az
identitását, egy olyan korban, amikor az élet szinte minden területén rejtőzködni
kellett. Ez a szabadság belső szabadság, művészi szabadság, politikai és gondolati
szabadság, a változás szabadsága, valamint a Fannival való nyílt kapcsolat
szabadsága is egyben.
Coloré: Van olyan sor vagy kép a versben, amely különösen személyesen érintett
benneteket, és miért?
Vecsei H. Miklós: A most minket körülvevő zajban és káoszban, ez az az érzet, ahogy most átöleljük egymást.
Fájdalmas, de szép sorok, és jó összekapaszkodni velük.
S lassan tovaszállok a jajjal.
Átveszem és ütemes dobogása elaltat, elalszunk, –
ketten az egy gonddal.
Coloré: Melyik volt az első Radnóti-vers, amivel találkoztatok életetekben, és milyen emlék
kötődik hozzá?
Vecsei H. Miklós: Az Éjszaka a Kaláka feldolgozásában gyerekkorunk óta kísér mindannyiunkat, a
Szabó Balázs-féle Bájoló pedig generációs élmény nekünk és a gimis évekből. A
Színműn ez volt az egyik osztályhimnuszunk. Egy beszédvizsgánkon pedig „A
félelmetes angyal” című verset kaptam Hegedűs D. Gézától, tehát azzal fél éven
keresztül mindennap találkoztam. Örülök, hogy az előadásban is megelevenedhetett.
Coloré: Bori, hogyan változott a viszonyod a saját női hangodhoz, amióta a QJÚB tagja
vagy? Volt olyan pillanat, amikor kifejezetten nehéz volt megtalálni a helyed ebben a
„szövegközpontú”, mélyen irodalmi világban?
Hegedűs Bori: Azzal, hogy nem a technikai szempontokra helyeződik a hangsúly, sokkal inkább
szempont a közlés, az érthetőség, az átadás, a mélység, a lecsupaszított,
,,meztelen” éneklés, amit itt megkíván a műfaj, megtanított erőként felfogni az
egyszerűséget. Hogy nem a technikai megformáltságban, nem a hangerőben,
díszítésekben lesz soha az erő, hanem a jelenlétben, a kisugárzásban. Lehető
legjobb iskola, ahova járhatok, a QJÚB.
Coloré: Hogyan osztjátok meg az alkotói feladatokat a zenekaron belül?
Hegedűs Bori: Először Miklós által elkészül egy szövegkönyv vázlat és hozzá egy zenei tükör.
Tartunk egy pár napos táborszerűséget, ahol főzőcskézés mellett átolvassuk a
szöveget, és kiosztjuk, hogy melyikkel ki szeretne foglalkozni. Adok magunknak pár
hetet és a próbateremben elkezdjük összehallgatni az első próbálkozásokat, amíg
meg nem találjuk az előadás hangját. Ez van, hogy majd egy évig eltart. Itt is nagyon
nehéz volt. Végül Frimmel Jakab volt a mostani anyagnál, aki legjobban ráérzett,
ezért ő vezette a zenei részt a próbafolyamat második felétől.
Coloré: Ha lehetne még egy magyar költő vagy költőnő, akinek a műveit zenére vinnétek, ki
lenne az és miért?
Hegedűs Bori: Már tudjuk is, hogy Juhász Ferenc „A szarvassá változott fiú” című monumentális
művével fogunk foglalkozni idén ősszel, majd ha minden a terv szerint halad Weöres
Sándorral ismerkedünk. Igyekszünk olyan szerzőket és sorokat találni, amik többet
adhatnak, mintha szimplán csöndben maradnánk, mindenképpen olyan
produktumokat szeretnénk létrehozni, aminek értelme és súlya lehet.
Coloré: Ha tíz év múlva visszanéztek, mit szeretnétek, hogy az emberek mondjanak: „A
QJÚB volt az a zenekar, amely…” – hogyan fejeznétek be a mondatot?
Hegedűs Bori: Szeretnénk, ha ez a mondat jelenidejű lenne, és dalszövegként ismételnék a
sorainkat koncerteken és előadásokon, amelyeket valójában 20. századi költők írtak
és éltek meg.
