A kedvelt műsorvezető, Somossy Barbara elérkezett oda, hogy gyermekkori álmát élheti, karrier útja pedig motiváció lehet minden nőnek, aki nyomot szeretne hagyni a világban.
Somossy Barbara egyike azon fiatal hazai tehetségeknek, aki bebizonyítja, a női báj mögött mennyi tudatosság, elszántság és kemény munka áll. A többek között a Duna Televízió Család-Barát és Nyár 24 magazin műsoraiból és a Petőfi TV Én vagyok itt! műsorából is ismert képernyős most végez a legendás Koltai Lajos osztályában filmrendező mesterszakon, diploma filmje pedig jól ismert színészekkel adja át Barbi vízióját a szerelemről, ami bár édes, sokszor nagyon nehéz. A történetnek klasszikus filmtörténeti vonatkozása is van, miközben egyetemes emberi érzéseket és sorsokat mutat be, de egy csavarral betekintést nyújt a színészek világába is, a takarás mögé.
Harmincéves korodra olyan sikereket értél el, ami igazán inspiráló. Műsorvezetőként dolgozol hosszú évek óta, miközben elérni látszik gyermekkori álmod is: filmrendezővé váltál. Honnan fakad ez a rendkívüli tudatosság?
Kiskoromban, a családi összejöveteleken mindig ott volt a kezemben a kamera. Volt, hogy beszélni nem igazán akartam, de közben folyamatosan forgott a fejemben a film. Hétévesen, első mozi élményem hatására döntöttem el, filmrendező leszek, és azóta is minden nap lépéseket teszek ezért. A műsorvezetés kapcsán folyamatosan, ismertem meg a művészvilágot is, építettem ki a kapcsolataimat és tudatosan magam köré gyűjtöm azokat a tehetséges szakembereket, akikkel dolgozni szeretnék.
És ez szépen alakul is. Együtt dolgoztál már Pogány Judittal, Hirtling Istvánnal, Reviczky Gáborral, a vizsgafilmjeid pedig kivétel nélkül díjazottak lettek és a kritikusok is elismerték az alkotásokat.
Így van, és ez egy fantasztikus érzés. Bár nem a díjak hajtanak előre, jól esik az elismerés a szakmai oldalról. Valójában azonban az emberekre akarok hatni a történeteim által. A rendezés számomra nem öncélú alkotás, hanem olyat létrehozni, amit a néző is magával tud vinni, talál benne azonosulási pontot. A közönségnek csináljuk, hatni szeretnék rájuk, varázslatot akarunk létrehozni. Hinni kell az álmokban, a nagy víziókat pedig nem szabad elengedni, mert bármit képesek vagyunk megteremteni a közös munkával, nincs lehetetlen.
Milyen témákat szeretsz megeleveníteni?
Az a célom, hogy filmjeim középpontjában az emberi sorsok boncolgatása álljon. A hetedik művészeti ág számomra a varázslatok lehetőségéről szól. Vonz a dráma, a szélsőséges érzelmek, de szeretem a humort, amit elengedhetetlennek tartok a valóságban is, nemcsak a művészetben, és persze a magánéletemben megélt dolgok is ihletet adnak. A központi szál nálam általában a szerelem, mert azt az egész életünket felforgató, megmozdító erőnek tartom.
Akkor a Takarásban című rövidfilmed, – ami egyben a diplomamunkád – is erről szól?
A Takarásban főhőse Eszter, akit Mészáros Blanka játszik. Ő egy kicsit én is vagyok. Egy szerelemre született nő, aki a férfiak világában egy kitörő, az elnyomást megunó, szabadságot kereső karakter, aki a saját élete főhőse akar végre lenni. Mindenki szerepet játszik a történetben, Eszternek is megvannak a maga bűnei, mert a férjének fogadott hűség terén megbotlik. Tehát nem egy tökéletes valaki. Ugyanakkor a szerelmi háromszög, amibe kerül, ráébreszti arra, mire vágyik igazán. Ez inspiráció lehet sok nőnek. Eszter – ahogy én is mindig – a szíve után megy. Hiszek abban, hogy ezt kell tenni és akkor mindig lesz megoldás. Csak akkor nem üti fel a fejét a szorongató “Mi lett volna, ha” érzés. Nem biztos, hogy ez a jó hitvallás, de én magam is így működöm.
Milyen a többi karakter a filmben?
Hajdú Tibor játssza a lánglelkű, ifjú színészt, akibe Eszter beleszeret. Hirtling István a férj, aki egy elismert, híres színész, de végtelenül önző ember és mindene a karrier. Ennek pedig a házasságuk látja kárát. Ez kicsit egy film a filmben történet, így be tudom vinni a nézőket a kulisszák mögé, láthatják azt, mi történik, amikor a művészek az érzelmeikkel harcolva a színfalak mögött is szerepbe kényszerülnek. A Takarásban egyszerre szenvedélyes, drámai, ugyanakkor szerintem humoros és felfed egy titkos világot is.
Mennyi idő egy ilyen filmet elkészíteni?
A forgatókönyv 1 évig készült, írótársaim Horváth Áron és Bárány Márton voltak, akik jegyzik például a Toxikoma filmet, a Valami Amerika sorozatot és a Magyar Passiót. A forgatások 5 napig zajlottak, nagyon feszített volt a tempó, de sokat nevettük és elértük azt, amit szerettem volna. Az operatőr Halász Gábor (Sose halunk meg), a látványtervező pedig Hujber Gábor (A Viszkis, Kontroll, Liza a rókatündér) és mesterem, Koltai Tanár úr is kilátogatott és véleményezett közben.
Koltai Lajos mellett kik azok a rendezők, akik még inspirálnak a rendezői pályán?
Federico Fellini, Giuseppe Tornatore, Ridley Scott, Martin Scorsese, Sam Mendes…ők etalonok számomra.
Egy rendezőnek folyamatosan motiválnia kell a stábot, a színészeket. Te, mint fiatal, pályakezdő rendező, miben látod az inspirációt?
Sokat tanultam erről Koltai Tanár úrtól, élőben élhettem át a Semmelweis forgatásán. Ahogy a stábbal bánik, egyszerre szeretetteljes, humoros, nyugodt, bensőséges, a megoldandó kihívásokat és esetleges konfliktusokat is úgy kezeli. Megmutatta, hogy szélsőséges érzelmi állapotba miként juttatja el a színészeket a szerep kedvéért. Motiválni csak emberségesen lehet, megfelelően bánni az érzelmekkel, nem leuralni a másikat, hiszen ez egy csapatmunka, a végeredmény pedig mindannyiunk sikere.
Somossy Barbara álma, hogy legközelebb nagyjátékfilmet vagy tévéfilmet forgasson és, hogy sikeres legyen magyar rendezőként. Ezért pedig minden nap tudatosan dolgozik. Mellette a képernyőzést is szereti, hiszen ott is emberi sorsokkal találkozik, csapatmunka van és üzeneteket adnak át a nézőknek. Mi biztosak vagyunk benne, hogy még nagyon sokat hallunk majd róla.
