,,Ha a közönség állva tapsol, mindig meg vagyok hatva a szeretettől” – Pásztor Erzsivel beszélgettünk

Pásztor Erzsi nevét mindenki ismeri. Hangjától, nevetésétől, derűjétől mindenkinek jobb kedve lesz. A Kossuth-díjas színésznő elmesélte, hogy mit gondol arról, ha színészlegendaként emlegetik, hogy olyan-e a színészi pálya, amilyennek gyerekként képzelte, és arról is szó esett, hogy miről szokott beszélni ,,lakótársával”, Lajcsival.

Coloré: Csúnyán elbántak Önnel az újságírók az utóbbi időben: valótlanságokat állítottak az egészségi állapotával kapcsolatban, amiket Ön a televízióban meg is cáfolt. Nem un még bennünket?

Pásztor Erzsi: Mindösszesen annyi történt, hogy panaszkodtam, hogy fáj a csípőm, és ez kihat a lábamra. Ennek ellenére minden este játszottam, úgyhogy nem volt annyira súlyos a helyzet. Mindig visszaolvastatom az interjút a riporterrel, mégsem az jelent meg, amit mondtam. Egyszer olyan is előfordult, hogy a lányomról beszéltem, és megemlítettem, hogy jó lenne, ha nem maradna egyedül. Erre azzal a címmel jelent meg a cikk, hogy ,,Pásztor Erzsi férjhez akarja adni a lányát”. A kérdésre válaszolva, azért adok esélyt az újságíróknak, mert nem tudok nemet mondani. Arra viszont mindig ügyelek, hogy ha valami olyat írnak le, ami nem igaz, megcáfoljam.

Pásztor Erzsi
Fotó: Sipos Kinga

Szükség van rá, hogy megcáfolja?

Valójában a közönség úgyis tudja, hogy mi az igazság. Fantasztikus az az áradó szeretet, amivel minden este találkozom. Előadás után, amikor tapsolnak, mindig megköszönöm, és legszívesebben az egész nézőteret átölelném. A televízióban is mindig őszinte vagyok, soha nem játszom meg magam. Sokszor ugyan mondom a magamét, de soha nem célom, hogy bárkit megbántsak.

Önt is szokták a színészlegenda jelzővel illetni. Ehhez mit szól?

Még élek! Majd ha meghaltam, akkor esetleg, de meggondolandó, hogy ki a színészlegenda. Bánt, hogy mekkora tévesztések vannak.

Manapság sokakra mondják, hogy színészlegenda. Lehet valaki jó színész, de a színészlegenda mögött van valami.

Ha azt mondom, hogy Páger Antal, Dajka Margit, Pécsi Sándor vagy Sinkovits Imre, tiszta libabőr vagyok, mert ők az igazi legendák! Ma már minden tévécsatornának megvannak a maguk sztárjai. Lejáratták a szakmánkat ezekkel az utcáról behívott ,,színészekkel”, mert így a mi munkánk vált értéktelenebbé. Nem azt mondom, hogy istenítsenek bennünket, de legyen egy különbség! Szobafestőnek sem mehet el olyan, aki nem tanulta meg, hogy hogyan kell jó munkát végezni! Ennek ellenére ma már sorozatokhoz is úgy keresnek szereplőket, hogy bárki jelentkezhet.

Amióta az eszét tudja, színművész szeretett volna lenni. Azt kapta a szakmától, amire számított?

Nem. Most úgy néz ki a pályám, mintha az első naptól kezdve a csillagok felé mentem volna. Évekig otthon főztem, mentem a gyerekért az óvodába, csináltam a dolgomat, és a színházban esténként elmondtam a két-hárommondatos szerepeket. Nyaranta Pesten tomboltam ki magam, mert itt mindig szép feladatokat kaptam. Mindenki elájult, aztán megint ültem otthon, és nem csináltam semmit. Mindig azt mondom, hogy csak az menjen erre a pályára, akit valaki tud istápolni, különben beleroppan és alkoholista lesz. Ez egy nagyon cudar és kemény pálya, úgyhogy csak annak való, aki ezt úgy tudja átvészelni, mint én, és akinek szerencséje van, na meg persze tehetsége! Nekem idősebb koromra jött meg az áttörés, csak győzzem csinálni!

Fotó: Sipos Kinga
Fotó: Sipos Kinga

Mi volt ez az áttörés?

Nem tudom. Bejátszott Janka figurája a Szomszédokban, de addigra már rengeteg szerepen túl voltam színházban és filmben is. Rengeteg keserű év van mögöttem, de ezekre nem gondolok vissza, mert kiirtottam ezeket az életemből. Már magamnak is úgy tűnik, hogy mindig is lubickoltam, mert amikor eljátszottam egy szerepet, abban jó voltam, és élveztem is. Pár éve csináltam egy önálló műsort, és utólag vettem észre, hogy milyen érdekes, hogy azt a nyolcvan percet végigneveti a közönség, pedig az életem tragédiáját meséltem el, csak az már nekem is humor volt. Azt hiszem, hogy nekem ez a látásmód az az életemben, ami ilyenné tesz, amilyen vagyok. Nagyon átélem a tragédiákat, de az örömöket is ugyanúgy, és rögtön kiadom magamtól. Sokan ebben mennek tönkre, hogy hurcolják magukkal a sérelmeiket, de ezeket le kell rázni! Régebben mindenkin próbáltam segíteni, de aztán eljött az idő, amikor rájöttem, hogy elszívják az energiáimat. Aki ilyen, az élete végéig ilyen marad.

Ön hogyan lett ilyen pozitív szemléletű? Erre születni kell?

Az anyukám látásmódját hoztam magammal. Fantasztikus ember volt. A tanulmányai minimálisak voltak, mégis lelkileg egy olyan rendkívül intelligens ember volt, hogy az maga volt az intézet. Ez vitt engem előre, és sosem felejtettem el, hogy honnan jöttem, és hogy miken mentem keresztül. Mindig sajnáltam, hogy nem érhette meg a Kossuth-díjat és a sikereket, de én százszorosan élveztem és élvezem mind a mai napig. Egy színésznő panaszkodott egyszer, hogy megismerik az utcán, én pedig lenyilatkoztam, hogy a kis művésznőnek üzenem, hogy a szövödében annyira jól el lehet bujkálni a gépek között, hogy soha senki nem fogja megzavarni.

Mi azért megyünk erre a pályára, hogy megmutassuk magunkat, és mert olyan érzelmek vannak bennünk, amiket át akarunk adni az embereknek.

A közönség minden este hazamegy egy élménnyel, amit én adtam neki. Soha életemben nem zavart, ha fényképet kértek, miből áll nekem odaállni, ha neki örömet szerzek vele?

Most a Halhatatlanok Társulatába lehet Önt beszavazni. Számítanak még a díjak és az elismerések?

Minden díjat ajándéknak tekintettem, de ez az egyetlen olyan, amit szeretnék megkapni. Semmilyen pénzjutalommal nem jár, de mivel az unokáim nem Magyarországon élnek, arra gondoltam, hogy ha majd nem leszek, és eljönnek, akkor majd mondja az egyik a másiknak, hogy ,,nézd, a nagyanyánk nem valami színésznő-féle volt itt?” Négyünk közül lehet választani, és ha megkapnám, elmondhatnám, hogy téved a közönség, ha azt hiszi, hogy ők választottak! A nyertesek ilyenkor mindig elmondják, hogy azért örülnek a díjak, mert a közönség választotta őket, holott ők csak abból a pár emberből választanak, akiket eléjük tettek.

Fotó: Sipos Kinga
Június 4-ig lehet szavazni arra, hogy Pásztor Erzsi bekerüljön a Halhatatlanok Társulatába / Fotó: Sipos Kinga

Említette Janka nénit a Szomszédokban. Gondolkodott már valaha azon, hogy a sorozat karakterei közül ki mást játszott volna szívesen?

Erre még nem gondoltam. A korom alapján akár eljátszhattam volna a Csűrös Karola által megformált Etust is, de fel sem merült bennem ilyen, mert imádtam Jankát. Minden szempontból távol állt tőlem, de egy nagy figura volt.

Vagy Ön tette azzá!

Talán igen. Ki hitte volna, hogy 35 év után is ekkora sikere lesz! Janka a mai napig él, és állandóan mémeket gyártanak, vagy megkérdezik, hogy miket mondana erre vagy arra. Most például a rendőrség keresett meg, hogy másodjára is menjek velük az utakra, mert az első alkalom után csak dicséretet kaptak. Most szinte el sem indultunk, már büntettek, én pedig mondtam a magamét. Az előző alkalommal egyedül voltam a saját kocsimban, és kommentáltam az eseményeket.

Beszéljünk pár szót az életmű-kiállításáról, ami a Tolnay Klári Emlékházban volt látható! Mi alapján válogatták ki a tárgyakat?

Jó pár évvel ezelőtt meghívtak oda egy műsorba, hogy beszéljek Klárikáról, és valahogy ottragadtam. A nyolcvanadik születésnapomra csináltak egy életmű-kiállítást, és tavaly, a 85-re újították fel. Ruhák voltak kiállítva a Veri az ördög a feleségéből, és rengeteg kép a gyerekkoromból is. Egy nyolcadik osztályos koromban készült kép is van, ahogy a Bánk bán előadáson játszom Gertrudist, és a főszereplő éppen leszúr engem. Egyszer csak felhívott egy volt osztálytársam, aki a Bánk bánt játszotta, hogy a feleségével megnézték a kiállítást, és hatalmas öröm volt, hogy viszontlátta magát a képeim között, és nekem is hatalmas élmény volt, hogy ezt elmesélte nekem. Most már annyira bevettek a szervezők, hogy az egyik szoba sarkában lesz egy válogatott állandó kiállításom. Most szembesültem én magam is azzal, hogy milyen sok szerepet játszottam, a kinagyított gyerekkori képeim láttán pedig teljesen meghatódtam. A megnyitóra vittem a Kossuth-díjamat is, de hazahoztam magammal, őt nem hagyom ott.

Fotó: Sipos Kinga
Fotó: Sipos Kinga

Mit mesélt utoljára ,,Lajcsinak”?

Minden nap beszélek hozzá. Van, hogy háborgok, mert valahol ki kell adni azt, amit nem oszthatok meg mindenkivel. Szerencsére ez ritka, mert rengeteg szeretet kapok. Néha azt érzem, hogy ,,túlszeretnek”. A múltkor egy hölgy megvárt az előadás után, és mesélte, hogy Kecskemétről jött fel, hogy megnézzen. Vagy egy fiatalember felhívott, hogy csak egy pillanatra találkozhasson velem, és akkora virágcsokrot hoztak, hogy alig bírták el. Az előadások után, ha a közönség állva tapsol, mindig meg vagyok hatva attól a szeretettől, amit kapok. Ez éltet engem igazán.

Pályakép

Pásztor Erzsi 1936-ban született Budapesten. Még gyerekként látta a János Vitézt, és rögtön beleszeretett a színház csodálatos világába. A Színművészeti Főiskola elvégzése után a debreceni Csokonai Színház tagja lett, majd 1965-től tizenhárom évet töltött a Pécsi Nemzeti Színháznál. Ugyan itt a főbb szerepek elkerülték, olyan tévé- és játékfilmekben játszott, mint a Veri az ördög a feleségét, az Angi Vera vagy Szeleburdi vakáció. Az országos ismertséget a Szomszédok Janka nénijének karaktere hozta el számára, ami a mai napig kíséri. A színésznő 1977-ben megkapta a Jászai Mari-díjat, amit többek közt a Magyarország Érdemes Művésze kitüntetés és a Kossuth-díj is követett. Jelenleg a Turay Ida Színház megbecsült tagja.

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

A legvonzóbb csillagjegyek az asztrológia szerint rangsorolva