Polytrip, Nirvana tribute zenekar, szóló projekt: Lugosi Dani nem pihen.
A Polytrip nemsokára 5 éves születésnapi koncertjét tartja, a frontembernek pedig az első szólólemeze érkezik, amit persze egy lemezbemutató bulival mutat be a közönségnek. Lugosi Danival készítettünk interjút.
Van-e még ‘alter’ zene Magyarországon? Vagy nem is alternatív zenészként definiálod magad?
Hogyne lenne! A szó tanult értelmében nekem semmi közöm nincs ahhoz a világhoz, inkább kísérleti zenészként tartom magam számon. Nem mintha bajom lenne az alternatív zenével, de annak is van egy hagyománya és bája, amiket én személy szerint imádok felrúgni és más kontextusba átpakolni. Amit ma alternek hívunk, az egy 30 éves hagyomány kölyke, én szeretnék valami újat inkább.
A „Nem kell” című dalban az elengedés és felejtés fontosságáról beszéltek. Hogyan jutott eszedbe ennek a témának a megírása, és mi a személyes kapcsolatod a dal szövegéhez? Mi az, ami jobb lett, miután elengedted?
Az ember azt hiszi, hogy okosabb az életnél, a többieknél, a múltnál. Az emberiség megismétlődő karikákon bebizonyította már többször, hogy tévedett ebben. Sokszor a probléma marad a téma, rengeteg felesleges energiát elrabolva, ahelyett, hogy a megoldásra pazarolnánk az időnket.
A továbblendülés, és a probléma elfelejtése, (amely a megoldás nélkül nincs) szerintem világszintű probléma, akár anyagi, pszichés, szociális, vagy létezést körbefogó dolgokról beszélünk. Nekem rengeteg feldolgozatlan dolgom volt az életben, család, halálközeli élmények, kihasználás, nők, éjszaka, magamtól való félelem, stb., és erre egyetlen módszer létezik: az önhazugságok elfelejtése és a rossz elfelejtése, hisz az új jónak kell a hely. Persze a rossz nem csak úgy elillan, de a lehetőséget adni a jónak csak lezárt és elfelejtett, megoldott dolgok kikukázásával lehet elérni.
Azt nyilatkoztad a friss kliped kiadásakor, hogy az új albumod egy kiállítás, többfajta művészeti elemmel. Mesélj egy kicsit erről az ‘album szobrászatról’, hogy érted pontosan?
Egy kiállításon az ember töɓbféle eszközzel előállított dolgokat lát: szobrokat, festményeket, 3D artot, vetítést, márványt, ecsetet, bőrt, igazából bármilyen választható materiális és nem materiális dolog használható. Úgy éreztem, hogy nem rockzenét akarok csinálni, nem elég kifejező, a sötét énemnek sokkal sötétebbnek kell lennie, a haragosabbnak sokkal haragosabbnak, a lazának sokkal lazábbnak. Innen jött az ötlet, h beletépek a műfajokba, belesimogatok a klasszikusba, a jazzbe, a hip-hopba, olyan dolgokba, amiket szeretek, de nem művelek. De miért is nem? Ki korlátoz? Én? Az egészet egy színtérre hozni minőségben és közérthetőségben volt a nagy meló. De szerintem sikerült, és lesz olyan, aki nem is tudta, hogy szereti ezeket a műfajokat, hisz nem tálalták még neki így!
Sablonos kérdés lehet, de valószínűleg Lugosi Dani válasza nem lesz sablonos: Mi inspirál? Annyira egyedül csinálsz mindent, hogy tutira rengeteg ötlet van a fejedben – de honnan?
Őszintén? Nekem több szálon fut az agyam, nem igazán fáradok el, szerintem leéltem 90 évet, tehát a háromszorosát annak, ahány éves vagyok. Illetve egyetlen függőségem van: a hangok.
Ha csendben ülök huzamosabb ideig, öngyilkos gondolataim lesznek. Nem bírom a depressziót. Extrovertált vagyok, kicsit kattant, és közben ön-nem-szerető, de tisztában vagyok a képességeimmel. Kihasználok minden zajt, minden dimenziót és minden pillanatot, amiben hallom a pirosat, érzem a jó illatokat a szememmel, és a nedves bőr illatát a fülemmel. Ez az én átkom és áldásom egyben. Aki cserélne? 1 órát adok neki maximum.
Most akkor Lugosi Dani, Polytrip, Dani x Vilkó, Nirvana tribute, hogy van ez?
A Dani x Vilkó az album része, a Polytrip az 3 ember csodája, nem csak az enyém. Az a progresszívabb kompromisszum mentes égbe kiáltásunk, az egy öröm, egy közös bölcső, egy izzó atombomba alakú kisfiúnak, aki nem tudja mikor fog felrobbanni. A Lugosi Dani egy vulkán az atombomba mellett, de talán eggyel emberibb a magyar szöveg miatt. A Nirvana tribute pedig egy tisztelgés az útnak, ami meglökött, hogy „nézd csak Bobi, ott a bácsi, ő így csinálta, veled ezt tette, tegyél te is ilyet másokkal!”
Az új klipetek történetéről beszélve elmondod, hogy Marci a képzeletbeli barátja által befolyásolva próbál szabadulni a mókuskerékből. Csak nem nálad is volt egy ilyen mókuskerékből kiszakadni vágyás, vagy épp, te vagy az ördög mások vállán pont?
Nem egyedül vagyok benne. Te sem, maximum nem tudsz róla. Te is hazudsz magadnak. Mindenki. Mindenki a kerékből akar kiszakadni. Én vagyok az ördög és az Isten is. Ez a balansz az életünk. Kinél merre borul…
Miért döntöttél úgy, hogy ilyen sokféle stílust kombinálsz egyetlen albumon? Nem lesz ez nagyon tömény a közönségnek?
Mindenkihez szólni nem lehet. De mindenkinek érthetőt teremteni lehet, csak nehéz. Én azért választottam ezt az utat, hogy Multinyelveket használva esetleg rávegyem az embereket a hagyományokkal vagy félelmekkel és előítéletekkel való szakításra, és egy közösebb, bár elsőre bonyolultabbnak tűnő nyelvezettel a kedves megértésre. Minden stílusban ott lapul a szellem, ami ad. És ha egyszerre több szellem szereti a halandót? Olyan nehéz szeretve lenni? Annyira más ez mint a hideg tények? Nem, csak kedvesebben hív! A zene mindenkié. Mindegy a nyelvezet. Az üzenet célt ér, én boldogan fekszem le aludni akár egy éjszakára, akár örökre!
Borítókép forrása: Dominikusz Photography
