Az Operettszínház jóképű színésze zenei karrierbe kezdett, egy nagyon romantikus szerzeménnyel mutatkozott be.
Sok év színészkedés után hogy jött az ötlet, hogy megmutatod a hangodat is szólóénekesként?
Nagyon régóta vágytam rá, hogy saját dalokat énekeljek. Eddig valahogy nem jött össze, vagy inkább azt mondom, hogy nem arra vezetett az utam. Inkább mindig a színház irányába sodort az élet. De most, hogy színház kvázi nincsen, így rengeteg időm szabadult fel. Jól akartam kihasználni ezt a helyzetet és beleugrottam. A Nagyölelés című dal 2014-ben íródott nekem, akkor nem kezdtem vele semmit, most elővettem, leporoltam, és megcsináltuk. Nagyon élveztem a folyamatot és alig várom, hogy koncerten is énekeljem, illetve azt is, hogy további dalok is készüljenek, ugyanis az a terv, hogy folytatom.
A való életben is olyan romantikus vagy, mint első dalodban?
Romantikus alkat vagyok, szeretem a páromat, Petrát meglepni. Ráadásul neki az egyik fő szeretnyelve a meglepetés, szóval az utóbbi években sokat fejlődtem is, hogy időről-időre el tudjam kápráztatni.
Milyen szerepekben tudod a leginkább megmutatni a színpadon tehetségedet?
Alkatilag alkalmas vagyok arra, hogy mindenféle karaktert rám bízzanak, úgyhogy a hősszerelmestől a főgonoszig kipróbálhattam mindenfélét. Nagyon szeretem, ha lelkileg és személyiségileg összetett a szerep. Különösem kedvelem, ha humoros, akit alakítanom kell, imádom megnevettetni az embereket. Azt is a kedvenceim közé sorolom, amikor a főhős, akit játszanom kell, nagyon magával ragadó és érzelmes.
Melyik volt számodra eddig a legnehezebb szerep?
Eddigi legnehezebb szerepem a Mozart musical címszerepe volt. Rendkívül összetett, ráadásul nehéz családi háttérrel. Rengeteg és nem könnyű dal van benne, amit úgy kell elénekelni, hogy maximum csak átöltözni van néhány pillanat, mikor kijövök a színpadról, azaz nincs szusszanásnyi időm sem a takarásban két jelenet között. De ez kedvenc szerep is, mert olyan, mint egy hullámvasút. Beülsz és a végén kiszállsz. Imádtam a mélységeket és magasságokat is benne. Talán a Puskás Musical címszerepe lesz hasonló számomra, majd ha végre bemutathatjuk.
Volt már olyan, hogy egy színpadi karakterbe kicsit beleragadtál, és olyan maradtál, mint ő?
Nagyjából az összes szerepemben az előadás végén meghalok, így nem szoktam ebben az állapotban benne maradni… De a viccet félretéve, természetesen vannak olyan karakterek, amik nagy hatással vannak rám. De azért ez alatt a bő 15 év alatt kifejlődött bennem a gyors „visszaváltozás” képessége, úgyhogy általában mire hazaérek már kiengedek és lelazulok.
Mi számít számodra sikernek, milyen egy jó előadás?
Sikeresnek élek meg egy előadást, mikor azt érzem, hogy mindent kiadtam magamból, ami bennem volt. De, ha a közönség előadás végi visszajelzése nem túl erőteljes, akkor el tudok bizonytalanodni. Ugyanakkor az is furcsa, ha azt érzem, hogy most nem voltam igazán jó, de a közönség meg tombol a tapsrendnél. Talán az a legsikeresebb, amikor ez a két dolog találkozik, azaz én maradéktalanul elégedett vagyok, a nézők pedig álló ovációval üdvözölnek minket.
Van olyan szerep, amit sosem vállalnál el?
Ha egy szerep teljesen idegen is tőlem, lehet, hogy pont ezért érdekelne. Nehéz kérdés, talán inkább akkor nem vállalnék el egy „munkát”, ha a rendező személye, vagy a produkció színvonala, akár a szereplők nem megfelelők számomra. Szeretem a kihívásokat, az új kihívásokat. Eddig nem sokszor fordult elő, hogy nem vállaltam el valamit.
Mi volt a legnagyobb dolog, amit egy szerepért megtettél?
Dorian Gray karaktere miatt lefogytam 10 kg-ot és rendszeresen jártam edzeni. Fizikailag elég megterhelő volt, de nagyon élveztem.
Melyik az a dal, amit minden nap képes lennél meghallgatni?
Két ilyen is van. A két kedvenc férfi énekesemtől. Bryan Adams-től az Everything I Do és Michael Boltontól az I Can Go The Distance.
Mi a terved a zenéléssel?
Szeretném, ha 1-2 év múlva minimum lenne 10-20 dalom és ezeket közönség előtt énekelhetném koncerteken. Örülnék, ha a saját dalaimmal adhatnék a közönségemnek, akik erőt tudnak meríteni ezekből a szerzeményekből. Szuper lenne, ha nem mindig más bőrébe bújva állhatnék színpadon, nagyon vonz, hogy a saját magamból fogalmazott produktumokkal is kifejezhetném, ami bennem rejlik.
