Hangácsi Márton már évek óta kitörölhetetlen alakja a magyar zenei szcénának. Bár úgy tűnik, csak egy szál gitár van nála a színpadon, valójában egy egész zenekarnyi hangot szólaltat meg effektjeivel.
Hangácsi Mártontól eddig főként angol nyelven lehetett hallani dalokat, a napokban megjelent friss kiadványa azonban teljesen magyar. TüköReflex című albumán több ismert zenész is helyet kapott vendégként, a dalok pedig egytől egyig Marci saját ihletésű szerzeményei. A vele készült interjúban többek között erről is kérdeztük.
Hogyhogy magyarul írtad meg az új albumodat? Eddig főként angolul hallottunk zenélni.
Eddig is volt minimális nyitottság a magyar nyelv felé, de zenére alkalmasabbnak éreztem az angol nyelvet. Habár ez az állításom most sem változott, szerettem volna legalább egyszer, egy egész lemez erejéig kipróbálni magam az anyanyelvemen. Amikor elkezdtem írni a dalokat, hamar kiderült, hogy van mondanivalóm és hamar ráéreztem a magyar szövegekre.
Elég sok feat, azaz közreműködéses szerzemény hallható a friss lemezen. Mi alapján választasz magadnak közreműködőket?
Alapvetően olyan emberekkel szeretek dolgozni, akik nem csak zeneileg állnak közel hozzám. Így sokkal természetesebb a munkafolyamat és ezáltal a végeredmény is. Fontos, hogy szakmailag se legyünk teljesen távol egymástól, de nálam ez másodlagos. Ezen a lemezen olyan emberek énekelnek rajtam kívül (Böbe, CéAnne, Járai Márk), akikkel amúgy is heti szinten találkozunk, sokat beszélgetünk. Nagyon jól jött ki, hogy erre az albumra így összejött mindenkivel a közös dal.
És ki lenne az, akivel együttműködnél, ha lehetne, és miért pont ő?
Ed Sheeran vagy Chris Martin, de John Mayert sem utasítanám vissza. Mindhárman elég nagy példaképeim.
Azt hallottam, el kellett vonulnod megalkotni az anyagot. Hogyan zajlik egy ilyen alkotói remeteség?
Két éjszakát töltöttem egy kis faluban, Jenőn, ahova vittem gitárokat, mobilstúdiót és gyakorlatilag el sem hagytam a házat azon a hétvégén. Itthon is tudok egyedül tölteni időt, de mégis más, ha van egy kis környezetváltozás, másra fókuszálok. Péntek délután lementem, írogattam a dalszövegeket, vettem fel ötleteket gitáron. Másnap reggeltől estig ugyanez. Nincs nagy trükk ebben, egyszerűen csak hagyni kell, hogy áramoljanak a gondolatok, ötletek, minden amit közölni szeretnék. Akkor azt gondoltam, hogy majdnem az egész lemezt megírtam azon a hétvégén, végül “csak” a fele született meg ott, de nagyon hasznos volt.
A Járai Márkos közös dalotokban elsőre olyan a dalszöveg, mintha egy régi szerelemnek üzennél. De azt sejtem, emögött a track mögött valami más állhat. Mesélsz róla?
Ez a dal a fiatalkori énhez szól. Aki mindig egyre távolabb kerül, de időnként fel-feltűnik még az életünkben. Azért is szerettem volna Márkot ebbe a dalba, mert 10-11 éve elég hasonlóan indult a pályánk és nagyjából ugyanaz a fiatal lelkesedés hajtott minket, ami még most is megvan mindkettőnkben.
Melyik sor jelenti a legtöbbet számodra a TüköReflex lemezen?
Nehéz kiemelni egy sort, sok kedvenc van, de talán a Nem bánom című dal végére rejtett plusz versszak, ami szépen összefoglalja a lemez mondanivalóját:
A jó nem ilyen, de a rossz is más. Csendben kezdődik minden változás. A szabály, ha segít is csak kicsiben. Eltévedni nem gáz, csak találj vissza időben.
Érdekes jelenség, hogy a teljes neveden, Hangácsi Mártonként vagy jelen a zenei életben, és nincsen művészneved. Nem is volt sosem tervben ilyesmi?
Van néhány művésznév a tarsolyomban más projektekre, de ez a produkció olyan egyértelmű kitárulkozás, hogy nem bújtatnám semmi mögé.
Több, mint 10 éve jelen vagy a hazai zenei életben, mi volt számodra a legmeghatározóbb pillanat a karrieredben?
Meghatározó volt minden kiadvány ami megjelent, az mindig egy lenyomata az akkori énemnek és jó visszatekinteni rá. Illetve sok-sok koncertélmény, amiből azt hiszem kimagasló, amikor “előzenekarként” játszhattam a Budapest Arénában még 2018-ban.
Borítókép forrása: Csákvári Péter
