Vezetett már mérkőzést a Bajnokok Ligájában és világbajnokságon is, a szabadidejében azonban nem focizik Kulcsár Katalin. A labdarúgó-játékvezetővel többek közt arról beszélgettünk, hogy mennyire veszik komolyan nőként a pályán, vagy hogyan viseli a nézők beszólogatásait.
Azt olvastam, hogy diákként lettél játékvezető, hogy kerültél közel ehhez a szakmához?
Ez családi hagyomány nálunk, apukám is játékvezető volt. Abban az időben még nem volt divat, hogy a lányok focizzanak, így eleinte nálunk sem merült ez fel. Viszont szerettem a focit, és ekkor találtam ki, hogy ha már ilyen háttérrel rendelkezem, én is játékvezető leszek.
Mitől jó egy játékvezető?
Ez eléggé összetett dolog. Fontos a tapasztalat, hiszen minél több helyzettel találkozol, annál könnyebben tudsz majd hasonlóakat elbírálni. De ami a legfontosabb, hogy jó döntéseket kell hozni a pályán, főleg a mérkőzést meghatározó szituációkban. Minél gyakrabban dönt jól egy játékvezető, annál jobbnak tartjuk. Viszont nem elég jól dönteni, a döntést el is kell „adni”, el kell fogadtatni a játékosokkal vagy akár a kispadon ülőkkel. Vagyis szükséges egyfajta menedzser-jellegű attitűd is.
Mivel foglalkozik egy női játékvezető főállásban?
Nem csak a női játékvezetőknek, hanem a férfi kollégáknak is alapvetően rendelkezniük kell egy civil foglalkozással, mert csak a férfi NB I-ben működő 11 fős keret tagjait foglalkoztatja a Magyar Labdarúgó Szövetség hivatásos státuszban. Ilyen szempontból ez egy elég nehéz hobbi, mert minél magasabb osztályban van az ember, annál több befektetéssel jár. Edzésekre, edzőtáborokba kell járni, fizikai teszteket kell teljesíteni. Én kivétel vagyok, mert pár éve egy nemzetközi torna miatt eljött egy pont a karrieremben, amikor a kettőt, mármint a főállást és a játékvezetést nem tudtam összeegyeztetni – de nem elsősorban a magyar, hanem a nemzetközi munkák miatt. Olyan komoly elvárások vannak velünk szemben, gondolok itt a mindennapi edzésre, hogy már nem ment együtt a kettő, hiszen például nem voltam itthon annyi időt egyhuzamban, hogy akár egy három hónapos próbaidőt ledolgozzak bárhol. Bár az MLSZ biztosít rendszeres juttatást, én csak a játékvezetéssel foglalkozom, igaz hivatalosan nem profi státuszban.
Mit csinálsz a szabadidődben? Szoktál focizni?
Teljesen átlagos életet élek. A vírushelyzet előtt elég sűrű volt a program, úgyhogy most szeretek itthon lenni, igyekszem sok időt tölteni a családommal és a barátaimmal. A szabadidőmben nem focizom – minél magasabb szinten vezet az ember mérkőzést, annál kevésbé örülnek a vezetők annak, ha focizik, mert fennáll a sérülés veszélye. Emiatt például síelni sem mentem soha, hiszen a sérülés amúgy is jön, nem kell még pluszban keresni a bajt.
Mit szoktak szólni a férfi focisták, amikor meglátják, hogy nő létedre te vezeted a meccset?
A labdarúgásban alapvetően kevesebb a női futballista, ezért teljesen természetes, hogy kevesebb a női játékvezető is. Nyilván a férfi játékosok férfi játékvezetők jelenlétéhez vannak szokva, ezért meglepőbb, ha nő vezeti a mérkőzést. Annyira azért nem furcsa már, mint húsz-huszonöt évvel ezelőtt volt, ettől függetlenül szerintem egy női játékvezetőnek többet kell bizonyítania azért, hogy elfogadják. Én mindig adtam magamra olyan szempontból, hogy fizikálisan felkészült legyek, mert például egy nőnek jóval megterhelőbb ugyanazt a mennyiséget lefutni, mint egy férfinak.
És a szurkolók? Vajon többet ér nőként beszólogatás?
Nem tudom, hogy több vagy kevesebb, mert egyrészt főleg a saját mérkőzéseimen vagyok, így nehéz összehasonlítani mással. A másik része pedig, hogy ezzel nem foglalkozunk. Az biztos, hogy egy nőt máshogy szidnak, mint egy férfit, hiszen lehet specifikálni a beszólásokat. Egy játékvezetőnek elég hamar meg kell tanulnia ezt kizárni, és ha ez valakinek nagyon nem megy, az nem is tudja ezt a munkát hosszútávon végezni.
Civilként sokszor nagyon rosszul hangzik, amit egyes nézőktől kaptok, neked van valamilyen taktikád ezek kizárására?
Ha nézőként vagyok ott egy mérkőzésen, engem is sokkal jobban zavar, mint amikor a pályán vagyok. Nekem az segít, hogy én azért vagyok ott, hogy jó teljesítményt nyújtsak. Saját magamnak és a játékszabályoknak szeretnék megfelelni, ez elég nagy koncentrációval jár. Amikor annyira odafigyel valaki, akkor könnyebb kizárni egy ilyen, a mi szempontunkból jelentéktelen dolgot. Nálam ez a kulcs, és arra már nem marad plusz energiám, hogy azzal foglalkozzak, hogy épp kinek nem tetszik a döntésem.
Persze sok minden múlik azon is, hogy valaki az adott pillanatban mennyire érzékeny vagy épp meghallja-e a kiabálást. Ilyen szempontból sokkal jobb játékvezetőnek lenni, mint asszisztensnek, aki pont a szurkolók orra előtt van folyamatosan. Ott nehezebb kikapcsolni, mint a pálya közepén.
Szabad ezekre egyáltalán reagálni?
Igazából nincs értelme. Tudomásom szerint ez nincs leírva sehol, de már rögtön az elején megtanuljuk, amikor valaki elkezdi a játékvezetést. Emellett pedig csak olaj a tűzre, ha bármit is visszaszólunk, én méltatlannak érezném.
Akkor csak kívülről tűnik tragikusabbnak a helyzet?
Itt sem szabad általánosítani. Vannak felemelő, vicces és vannak tényleg tragikus pillanatok is. Az emberek néha nem gondolkodnak a szavaik következményein. Mi ugye kötelező elemei vagyunk a játéknak, nélkülünk nem lehet lejátszani a meccset. Az a „baj”, hogy minden egyes ítéletünkkel valamelyik csapatnak jót, a másiknak pedig rosszat teszünk. Nyilván benne van, hogy hibázunk, de arra törekszünk, hogy ezt elkerüljük. Sokszor pedig úgy gondolják, hogy valaki javára döntünk, de addig sosem jut el senki – se a nézők, se a csapatok – hogy nem éri meg egyik csapattal sem jót tennünk. Mert ha közben ezzel hibázok szakmailag, akkor engem fognak visszább sorolni, én kapok kevesebb meccset, szóval nem vagyok bolond, hogy a karrieremet más valaki(k)ért kockáztassam.
Sokszor mondják, hogy ha egy férfi kinyilatkoztatja az akaratát, az határozott, egy nőnél ugyanez hiszti. Hogy éred el, hogy ezek fényében komolyan vegyenek?
Konkrét taktikám nincs, de a határozottság nagyon fontos eleme a szakmánknak, akár férfi, akár női játékvezetőről van szó. Egyértelműen figyelni kell arra, hogy ugyanaz a mondat egy férfi szájából máshogy hangozhat, mint egy nőéből. Ezért meg kell találni azokat a mondatokat, kifejezéseket, amik hitelesek a te szádból. Ezekre rá kell érezni, és tapasztalatból megtanulni. Nőként is ugyanúgy határozottnak kell lenni, maximum más szavakkal vagy gesztusokkal.
Milyen volt zárt kapus meccseket vezetni a lezárások alatt? Könnyebb, ha nincs bekiabálás? Vagy épp ellenkezőleg, téged inspirál a tömeg?
Egyértelműen nézőkkel jobb. Minél többen vannak, annál kevésbé zavaró az esetleges bekiabálás, és persze annál jobb a futballhangulat. A játékosokat is doppingolja, és nekünk is segít abba, hogy felvegyük a ritmust. A mérkőzés minden résztvevője akaratlanul is máshogy áll a helyzethez, és minél több nézőhöz vannak szokva, annál nehezebb úgy játszani, ha nincs a lelátón senki.
Mi lenne az „álomfeladatod”, melyik meccset vezetnéd legszívesebben?
Nem voltam sosem ilyen tervezős típus, úgyhogy nincs konkrét álomfeladat. Arra vagyok büszke a pályafutásom során, hogy régóta tart és emellett régóta is vagyok a top keretben. Komoly teljesítmény ilyen sok éven keresztül ott lenni, tartani a lépést. Hat Bajnokok Ligája-elődöntőt vezettem, és egy döntőt, nekem ez azt jelenti, hogy volt hét olyan év, amikor számítottak rám a BL-ben az utolsó öt meccsek egyikén. Nagy örömmel tölt el, hogy ilyen hosszú időn keresztül ott lehettem, mert az azt jelenti, hogy akkor nem csinálhattam rosszul.
Volt olyan focista, akinek kint volt a posztere a faladon annak idején?
Gyerekkoromban nem csak a labdarúgás, hanem úgy általában a sport iránt érdeklődtem. Arra nem emlékszem, hogy volt-e kint poszter, ha volt, akkor inkább magyar olimpikonok képei díszítették a szobám falát. Sosem voltam rajongó típus, inkább tisztelettel figyelem a nagy sportolók eredményeit.
