„Egyértelműen a divat volt előbb az életemben. Habár a fenntarthatóság is nagyon szorosan hozzátartozik a szocializációmhoz, mert az én családomban eleve úgy neveltek mindig, hogy figyeljek arra, amim van.” Csalár Bence, Stílus térkép című harmadik könyve sokkal több, mint egy divatkézikönyv. Sokkal inkább útmutató az önmagunkkal való őszinte, megengedő kapcsolódáshoz.
Az új, immár a harmadik könyved nagyon mélyen foglalkozik az önismerettel. Te mióta foglalkozol komolyan a témával, vannak-e praktikáid arra, hogy a nap végén mindenképpen jól érezd magad a bőrödben?
Ez azért érdekes, mert nekem voltak olyan napjaim például idén januárban is, amikor nagyon rosszul éreztem magam. Persze tudom, hogy nem vagyok ezzel egyedül, de most tudatosan teszek azért, hogy ez a depresszió elkerüljön majd az év elején. Az egyik praktikám az, hogy programokat szervezek, ami kizökkent ebből a burokból, igyekszem felkészülni arra, hogy ez a bezárkózás így télen ne rántson magával teljesen. Azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy soha ne vitassuk el magunktól az aznapi sikereinket. Ez bármilyen apró kis sikerre vonatkozik, legyünk hálásak azért, hogy azt a napot is végig vittük és a magunk energiaszintjétől függően tettünk azért, hogy egy kicsit többek legyünk aznap is az előző napi énünkhöz képest. Nagyon sokáig menekültem attól, hogy bele merjek süppedni a fájdalomba, ha rossz kedvem volt. A terápián a pszichológusom mondta azt, hogy „nem jó taktika az, ha folyamatosan menekülsz az ilyen érzések elől” Néha meg kell magunknak engedni az efféle érzéseket és megélni azokat. Mostanában ha rossz passzban vagyok, akkor az egész napot rászánom arra, hogy lemenjek a “medence legaljára” és én akkor tényleg nagyon rosszul vagyok, aztán alszom egyet és másnap olyan vagyok mint akit kicseréltek. Nekem ez egy jól bevált praktikám. A másik pedig az, hogy a jó napokon amikor jól érzem magam a bőrödben, akkor tudom, hogy nem lesz minden napom ugyanilyen szuper, hiszen minden folyamatosan változik. Ez a fajta felismerés pedig könnyebbé teszi azt is, hogy a nehezebb időket átvészeljem. Ha nap végén nincs meg a harmónia, akkor megélem a diszharmóniát. Viszont tudom, hogy tehetek azért, hogy holnap önmagam egy jobb verziója legyek.