Éveken át tartó önismereti utat ölel fel CéAnne első nagylemeze, a Heading Home. Személyes témái egy lelki utazás zenei köntösben, erről kérdeztük az énekesnőt.
Vokalistaként régóta ismert vagy, de szólóénekesnőként is pörög a neved (CéAnne). Miben más a két műfaj?
Klasszikus értelemben véve sosem, illetve csak nagyon keveset vokáloztam, de a Hősökkel kapcsolatosan úgy szoktam hivatkozni magamra, hogy én vagyok a “refrén-lány”. Bár sokszor a dalszerzésben is részt veszek közösen a fiúkkal, mindig szem előtt tartom, hogy alapvetően ez az ő projektjük, az én feladatom támogatni ezt. Élőben is így szeretem összerakni az éneket, a koncerteken konferálni sem szoktam. A szólóprojektem – CéAnne – csak az enyém: én döntöm el, miről, hogyan szólnak a dalok, azt kikkel csinálom meg, annyira engedem be az embereket a személyes terembe, amennyire én szeretném. Ez sok feladatot, ugyanakkor óriási szabadságot is teremt, amit igyekszem egy nagy játszótérként felfogni.
Nemrég megjelent lemezed, és a közösségi média posztjaidból úgy láttuk, régóta benned volt ez a sok gondolat, amiket kiírtál magadból. Miket szerettél volna mindenképp megmutatni az albumon?
A lemez dalai nagyjából egy év alatt születtek meg. Hiszem, hogy a dalok pillanatokat konzerválnak, tehát én is sok dolgot máshogy gondolok már, mint abban az egy évben, de ez jó dolog, és szükséges is: azt jelenti, képes vagyok továbblépni a sérelmeimen, emelt fővel távozni szituációkból, és elvinni a “takeaway”-t. A változás nagyszerű. Van a lemezen amúgy elég sok minden: kialvó tűz, dühös odamondás, bizonytalankodás, ráébredés, elengedés, bátorság, erő és felszabadultság is.
Az egyik központban álló dal, a „Home” című dal szövege önfelfedezést és érzelmi zűrzavart sugall. Tudnál mesélni azokról a személyes élményekről, amelyek inspirálták ezeket a szövegeket?
Néhány éve kiléptem egy nagyon hosszú kapcsolatból, először a harmincas éveimben egyedül kezdtem el élni, és egy egyébként jelentéktelen elutasítás jobban arcon vágott, mint azt gondoltam volna: az utóbbi volt a hívószó arra, hogy itt valamivel el kell kezdenem mélyebben foglalkozni. De egyébként is komolyan újra kellett definiálnom magam, kitalálni, mit szeretnék rövid, közép, hosszútávon, ki vagyok ebben a szituációban, min szeretnék változtatni. Tudom, hogy a válaszom csak a felszínt kapargatja, hiszen a téma ezerfelé ágazik és sokszor egyébként a dalok is – amiknek amúgy inkább a szemfelnyitogatás, mint a nagy megfejtés a céljuk.
Hogyan születik egy CéAnne dal?
Sokszor jegyzetelek a telefonomba dalszövegeket és hangjegyzeteket énektémákkal, sőt, ha nincs nálam hangszer, akkor van, hogy gitárt vagy basszusgitárt is feldúdolok. Van, hogy a mondanivaló hamarabb van meg, mint maga a zene, szóval a legtöbbször az határozza meg a zeneiségem, hogy épp miben vagyok mentálisan. Persze ezt nem kell nagyon szélsőségesen elképzelni, az is sokat hat rám, amit aktuálisan hallgatok. Először demózni szoktam általában egy gitárral, énekkel és vokálokkal, ezt pedig továbbküldöm Ádám Petinek, akivel évek óta együtt dolgozom – aztán együtt kezdjük el a hangszerelést – ezt úgy kell elképzelni, hogy ő hangszerel az én instrukcióim alapján, tehát mindketten jelen vagyunk. A Heading Home dalait hangszerelés után egy-egy elég hosszú élő studiosession- időszak követte, vagyis mindent felvettünk élőben.
Valóban nehéz érvényesülni fiatal nőként a zeneiparban?
Hát erre őszintén nem tudom a választ, és egyre kevésbé is érdekel – foglalkoztam vele korábban néhány gondolat erejéig, és most ott tartok, hogy egyrészt szerintem ezt a női-férfi összehasonlítást sokszor mi, nők kreáljuk, a férfiak egyáltalán nem foglalkoznak ezzel, meg azzal sem nagyon, melyikőjük jobb, tökösebb, kreatívabb, menőbb, csak csinálják a dolgukat. A női egyenjogúság témaköre sokkal mélyebben gyökeredzik, minthogy csak a zeneiparra levetítve lehessen vizsgálni. Egy biztos: természetesen lehet erről eszmét cserélni, és talán kell is, de érvényesülni – férfiaknak, nőknek – kizárólag produktumokkal, tehát dalokkal, lemezekkel, koncertekkel lehet, én legalábbis valami ilyesmiben szeretnék hinni.
A dalaid szövege sebezhetőséget és önvizsgálatot közvetít. Mennyire fontos számodra ilyen érzelmek kifejezése a zenédben? Mennyire saját élmények inspirálta a lemezed, mennyire merítesz a környezetedből?
Ez a lemez most abszolút csak az én utam, de nem tartom kizártnak, hogy egyszer úgy is írjak, hogy velem nem történt meg az adott szituáció – rengeteget lehet tanulni mások élethelyzeteiből is. Azért is tépem a számat ennyit az önismeret fontosságáról, mert nekem nagy rádöbbenés volt, hogy harminc körül mennyit nem tudok magamról és, hogy korábban mennyire rosszul kommunikáltam, vagy egyáltalán nem kommunikáltam dolgokat – miközben azt hittem, jól csinálom. A mintáinkat a családunkból hozzuk, életeseményeink hatással vannak ránk, érdemes ezeket felfejteni és fejlődni, önmagunk jobb verziói felé törekedni.
Melyik a kedvenc sorod a szerzeményeid közül, és miért?
“Start before you’re ready”, de elég sok sort tudnék az Evergreenből idézni, az egy nagyon fontos dal számomra. Mindig vissza szoktam nyúlni hozzá, ha egy kis erőre van szükségem, vagy épp elfelejteném, mennyit érek. Fontos, hogy bármilyen folyamatban vagyunk, merjünk lépéseket tenni, mert lehet, hogy “készek” soha nem leszünk.
Kik voltak azok az alkotók, akik helyet kaptak valamilyen formában a lemezen? Van valamilyen különleges történeted a lemez vagy a klipek alkotási folyamatáról?
Klasszikus értelemben vett énekes duett nincs rajta – vágyom rá egyébként, de még mindig kicsit tanulnom kell, hogy nem muszáj mindent egyedül csinálni. Erre picit rácáfol a lemezen szereplő 18 (!) vendégzenész, szóval azt hiszem, egész jól állok. Muszáj kiemelnem Ádám Peti producert, akivel amúgy már vagy 15 éve együtt zenélek különböző projektekben, és nagyon sok dolgot együtt tanultunk meg. Petit a Homemade dalommal vették fel az egyetemre elektronikus médiaművészet szakra, majd most, a lemezmegjelenés napján diplomázott le. A korábbi singe dalok mellé a megjelenés körül 3 videóklip jött ki, ezek – alig észrevehetően- folytatásosak: A Free-ben látunk egy szituációt, ahogy egy találkára készülődöm, majd a videó végén leülök magammal szemben. Akihez leültem, ő látható a GoodGoodbye-ban, majd a képet (Bianicon tetoválóművész grafikája), ami egyébként a lemezborítón is szerepel, továbbviszi egy harmadik karakter a Home-ban, ahol egyébként mindhárman megjelenünk.
Ha tehetnéd, kivel duetteznél mindenképp?
Azt hiszem Raye-jel, Jorja Smith-szel, Mahaliával.