,,A szerelem, amit a szakmánk iránt érzünk, mindent pótol” – interjú Kocsis Judittal

Kocsis Judit számos színházi szerepben volt látható, hiszen több, mint három évtizedig szórakoztatta a József Attila Színház közönségét. Élvezhettük játékát a Szomszédok Pirijeként, hangját pedig két Disney-hercegnőnek is kölcsönözte. A mostanság szabadúszóként dolgozó Jászai Mari-díjas színésznővel beszélgettünk.

Hogy egy Vámos Miklósos fordulattal éljek: hogy van?

Hála Istennek általában jól vagyok, szerencsére éjjel-nappal dolgozom. Természetesen a stressz az én életemben is jelen van, de a sok munkámmal járó izgalom jófajta stressz, ami csak éltet.

Azt mondta egy régebbi interjúban, hogy a színházi alacsony fizetéseket pótolja a színpad, a közönség, a fények: a játék. Ez még mindig érvényes?

A szerelem, amit a szakmánk iránt érzünk, mindent pótol. Az a legjobb, amikor az ember örömét leli a munkájában, mert akkor már nem munka.  Velem is elő szokott fordulni, hogy hulla fáradt vagyok, és nagyon össze kell szednem magam az esti előadásra, de amikor elkezdődik a játék, akkor az ember teljesen elfelejti a fáradtságot és mindent, ami bántja vagy aggasztja. Nyugaton persze ugyanezért a munkáért biztos többet kapnak a színészek, de nem panaszkodom, mert jól érzem magam, ami fontos az mind megvan.

Kocsis_Judit_színésznő_színház
Fotó: Kocsis Judit

Több, mint 30 évig volt a József Attila Színház tagja. Most szabadúszóként milyen munkái vannak?

Nagy örömömre a tévésorozatokban is fel-feltűnök: forgattam a Drága örökösökben és a Keresztanyuban is van egy kisebb szerepem. Hamarosan indul egy újabb sorozat, amiben egy nagyon jó figurát alakítok, és talán a kollégáim nevében is mondhatom, hogy különösen szeretjük ezt a munkát.

Bizonyára a színház sem szünetel.

Nem, és remélem, soha nem is fog! A József Attila Színházban bemutattuk az Egy szoknya, egy nadrágot, a Karinthy Színházban pedig a Maga lesz a férjem című darabot játsszuk. A Feketeszárú cseresznye és a Mici néni két élete is nagy siker és december végén egy kétszemélyes darabot is színpadra viszünk a Spirit Színházban Szitás Barbara rendezésében. Szórakoztató, ugyanakkor nagyon erős mélységeket megmutató darab, úgyhogy nagyon várom a bemutatóját.

Egy 2013-as interjúban a riporter meglehetősen otrombán hívta fel a figyelmet arra, hogy felcsúszott Önre pár kiló. Ön rendkívül kedvesen fogadta, de én a riporter helyett is rosszul éreztem magam a kérdés miatt...

Mi, színészek is emberek vagyunk, hol hízunk, hol fogyunk. Van úgy, hogy éppen szebbek vagyunk, vagy vidámabbak, de ennek az ellenkezője is megesik, mert az élet velünk is zajlik. Még az is lehet, hogy akkoriban problémásabban éltem meg a plusz kilókat, de ma már egyáltalán nem érdekel ez a kérdés. Kifejezetten szeretem a testem úgy, ahogy van, mert rendkívül jó szerepeket hozott. A hősnők és naivák után nagyon jó volt igazi karaktereket eljátszani, amiket a közönség is kifejezetten szeret. Ugyan a naivákat is szívesen nézik, mert szépek és kedvesek, de igazán a karakterekkel tudnak azonosulni. Volt egy időszak, hogy egyszerre jött az életembe ez a két típusú szerep, ezért nem volt meg az érezhető váltás, hanem ahogy haladt az idő, úgy simultam bele a karakterszerepekbe.

Kocsis_Judit_színésznő_sorozat_Drága_örökösök
Fotó: Kocsis Judit

A naiva és a karakterszerepek mellett a dráma is elfért.

Nagyon komoly drámai szerepeket játszhattam el. Az egyik kedvencem a Bűntény a kecske szigeten című darabban Agatha figurája volt. Általában a vidám szerepeket játszottam a nagyszínpadon, a komolyabb szerepekben pedig a stúdióban éltem ki magam. A Jászai Mari-díjat is egy drámai alakításért kaptam, a Liliomban játszottam Julikát.

Ráadásul a Kaló Flóriánról elnevezett Kaló-díjat is megkapta 2006-ban!

Flóri rengeteget segített nekem. Nagyon sokszor játszottam vele a pályám elején. Ahogy én, ő sem tudott egy helyben ülni a jelenetei között, úgyhogy kilométereket járkáltunk a József Attila Színház folyosóján. Ezalatt állandóan beszélgettünk és sok hasznos tanácsot kaptam tőle, úgyhogy nagyon sokat köszönhetek neki; nagyszerű színész és ember volt. Darabokat is írt, a Kitaszított címűt úgy, hogy kifejezetten nekem szánta a női főszerepet. Rendkívül megtisztelő volt, úgyhogy nagyon sok szép emlékeim fűződik hozzá.

Nehéz a színészi pálya?

Nehéz. De kit érdekel, amikor olyan emberekkel dolgozhatok együtt, akiket szeretek, és akik engem is szeretnek? Számomra ez a legfontosabb. Soha nem terveztem olyan nagy karriert, mert az volt a fontos, hogy jól érezzem magam a színpadon és olyan emberek vegyenek körül, akikkel kölcsönösen kedveljük egymás társaságát, mert belőlem a szeretet tudja a legtöbbet kihozni. Ha olyan rendezővel dolgozom, aki erőszakos és nem bízik bennem, mindig magam alatt futok. Ezen a pályán rendkívül fontos az együtt alkotás: az a rendező, aki épít és együtt alakítja ki velem a szerepet, mindig a legjobbat hozza ki belőlem. Állítom, hogy az előadáson is érződik az a hangulat, ahogy a darab megszületett: ha nyögvenyelősen haladtak a próbák, a darab sem lesz olyan, mint amikor örömből születik. Nagyon szeretek dolgozni és közösen alkotni. Ha humorral és örömmel csináljuk, a legnagyobb drámából is mindig valami jól sül ki.

Nyitókép forrása: Kocsis Judit

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Így épít a nemet mondás művészete – 3. rész