Egy szereplő, egy autó, egy autópálya és közel másfél óra – nem tűnik nagyon érdekfeszítőnek, azonban Tom Hardy Locke-ja közben az ember levegőt sem vesz, nehogy lemaradjon valamiről.
Manapság azt szeretnénk, hogy a filmek legyenek mozgalmasak, izgalmasak, effektekkel és fordulópontokkal tűzdeltek – a Locke-tól hiába várjuk ezt, cserébe viszont annál többet ad a maga csendes valódiságával.
A napokban töltötte be 45. életévét Tom Hardy, a nagyszerű angol színész, akit legtöbbször macsós szerepei kapcsán emleget a sajtó. Azonban ha megnézzük a kevésbé ismert munkáit, számos olyat találunk, ami ha nagyobb hírverést kap, talán díjakat is bezsebelhetett volna. Ilyen például mai ajánlásunk, a 2013-ban megjelent Locke is, mely a magyar piacon a Nincs visszaút alcímet kapta.
Ivan Locke elismert építésvezető, mindene a munkája és a családja. Őt követhetjük figyelemmel közel másfél órán keresztül, amint munkanapja végeztével, este 8-9 körül az autópályán Birminghamből Londonba tart egy fontos ügy miatt. Telefonhívások hadát intézi el vezetés közben, és próbálja egyben tartani karrierjét és családját is. Vajon sikerül-e neki?
Azt hinné az ember, hogy unalmas dolog egy autót vezető, telefonálgató színészt bámulni, de a Locke és Hardy rácáfolnak erre. A színész lebilincselő játékának köszönhetően szinte a fotel karfáját szorítva figyeltem, és vártam a választ arra, hogy vajon ki az a Bethan? Mi lesz a másnapi munkával, ami az építésvezető karrierjének nagyjából legnagyobb mérföldköve? Odaér-e ahová szeretne időben, és hogy milyen jellemfejlődésen megy keresztül az autópálya lámpáinak fényében.
Steven Knight, aki rendezte és írta is a mozit, azt nyilatkozta a munkáról, hogy vissza akart menni az alapokig. „A feladat az, hogy bemenjünk a szobába, lekapcsoljuk a villanyt, és 90 percig a képernyőhöz szegezzük a nézőt. (…) Egy hétköznapi emberrel akartam dolgozni, aki nem Jason Bourne vagy James Bond. Aki átlagos, és hibát vétett.”