Növényekből sosem elég, különösen, ha egyszerű őket gondozni. Ezt figyelembevéve nem meglepő, hogy az utóbbi időben előtérbe kerültek a pozsgások a háztartásokban, az viszont újdonságként hathat, hogy egyre gyakrabban találkozunk velük jeles események dekorációs elemeiként is. Mindent a pozsgásakról.
Akárcsak a divat vagy a szépségápolási trendek kapcsán, úgy a kertészkedésben is észrevehető, hogy egyes növények időről időre nagyobb népszerűségre tesznek szert, mint mások. Ugyan azt nem állítjuk, hogy a pozsgások körül óriási médiafelhajtás zajlik, a növénykedvelők körében mégis érzékelhető egyfajta vonzalom irányukba, mi több, az utóbbi időben jeles események, így például esküvői dekorációk kapcsán is rendre előkerülnek. Mit érdemes tudni a pozsgások népszerűségéről és hogyan gondozzuk őket odahaza?
A kezdő kertész ászai
Valószínűleg fenntarthatósági törekvéseknek és a vágott virágok elképesztő árainak köszönhető, hogy az elmúlt időszakban megnőtt a pozsgások, vagy más néven szukkulensek dekorációs szerepe. Persze, a házasulandók párok nem csak e két profán okból döntenek a pozsgások mellett, hanem azok szimbolikája miatt is, hiszen a szukkulensek (szívós jellegüknél fogva) a tartós és időtlen szeretetet szimbolizálják.
Való igaz, a tartósság lehet a pozsgások legfőbb tulajdonsága, hiszen a növények húsos levélszerkezete hosszú ideig képes megtartani a vizet és nedvességet, ennél fogva jól bírják a legszárazabb éghajlatot is. Ebből az információból már kikövetkeztethető, hogy a pozsgások körébe tartoznak például a kaktuszok és sok más, sivatagi növény is. Hazánkban legtöbbször kövirózsák és varjúhájak formájában találkozhatunk velük, de sok háztartásban elterjedt már az eredetileg Afrikában őshonos aloe vera is, amely szintúgy e csoportot erősíti.
Nap, föld, öntözés
Ami az otthoni gondozásukat illeti: ha megfelelő táptalajt és kaspót választunk számukra, nem igényelnek mindennapi figyelmet, sőt! A pozsgás növények legjobban a jól vízelvezető talajban működnek, ezért érdemes kaktuszoknak vagy kifejezetten pozsgásoknak való földbe elültetni. Ezek a földtípusok több homokot és kevesebb tőzeget tartalmaznak, mint a hagyományos virágföldek, emellett gyorsabb vízelvezetést biztosítanak, azaz lényegében „leutánozzák” a pozsgások őshonos vidékeinek talajtípusait.
Öntözésüket korántsem kell túlzásba vinni: mindig várjuk meg, amíg a földjük teljesen kiszárad, majd áztassuk el azt! A pozsgások egyik legnagyobb előnye, hogy viszonylag igénytelenek, ebből kifolyólag kezdő „kertészek” számára is ideális, első körös növények lehetnek. A pozsgásokat külön trágyázni sem kell, mindössze egy kis napsütésre, megfelelő drenázzsal ellátott kaspóra és némi öntözésre van szükségük.
Esetleges problémák
Persze, ahogy a legtöbb növényél, olykor a pozsgások gondozásánál is problémákba ütközhetünk. A szakemberek például óva intenek minket attól, hogy az ablakpárkányba, direkt fényre helyezzük a pozsgásokat: a nem UV-kezelt üvegek ugyanis úgy működnek, mint a nagyítók, és megégethetik a leveleket. Keressünk inkább egy olyan helyet nekik a lakásban, amelyet ugyan ér a nap, de annak erejét nem erősíti fel ekkora mértékben az üveg!
A másik probléma a túlöntözés lehet, amely következtében a növény túlságosan teleszívja magát folyadékkal, és lényegében elrohad. Öntözéskor dugjuk bele az ujjunkat a földjébe, hogy észleljük a mélyebb rétegek víztartalmát, s csak akkor locsoljuk meg, ha már ott is csontszáraz a földje!
Speciális pozsgások
Ha mi is rápörögtünk a pozsgásokra, nem kell megállnunk az aloe veránál vagy kaktuszféléknél, hiszen számos, speciális verzió között válogathatunk! Ilyen például a Haworthia cooperi nevezetű szukkulens, amelynek átlátszó levelei fagyott vízcseppekre emlékeztetik a gondozójukat. A Dél-Amerikában őshonos növények körülbelül 8 centiméter magasra és szélesre nőnek, tavasszal és nyáron pedig előfordulhat, hogy fehér virágokat hoznak.
Ha inkább a színekkel kísérleteznénk, erre is van lehetőségünk: az Aeonium arboreum nevezetű pozsgás például fekete színű, rózsára hasonlító külleméről ismerhető fel. Ennek a sötét levelű szépségnek a szárai akár 8-10 centiméter magasra is megnőhetnek, a lapátszerű levelek átmérője pedig a húsz centimétert is elérheti! Az Aeonium arboreum kedveli a sok napfényt és (társaival ellentétben) a gyakori öntözést.
Nincs már helyed a párkányon és a polcon? Ezesetben a Sedum morganianum nevezetű pozsgás lesz a legjobb megoldás számodra: a növény ugyanis leginkább a magaslatokon elhelyezett kaspókban érzi jól magát, s indul növekedésnek lefelé. A fénykedvelő növény eredetileg Mexikóból származik, s ha szerencsénk (és elég meleg időnk) van, nyáron szemtanúi lehetünk virágzásának is!
Források: ArchitecturalDigest.com, BHG.com
Borítókép forrása: Mete Caner Arican/Getty Images