Kilométerekben mérve nem is lehetne távolabb egymástól a japandi lakberendezési stílust ihlető két világ: az északi Skandinávia, valamint a Csendes-óceán ölelésében nyugvó Japán. De életvitelben, szellemiségben, szemléletben aligha állhatnának közelebb egymáshoz – ez pedig tökéletesen tükröződik a belőlük születő otthonokban.
Inkább skandináv, vagy inkább japán?
A legjobb, ha úgy képzeljük el a két stílus összeházasítását, mint egy csúszkát. Az egyik szélén ott van a színtiszta skandináv stílus, a maga légies, szellős fehéreivel, szürkéivel, natúr és pasztell színeivel, pihe-puha textiljeivel. De ha teljesen koppig toljuk a csúszkát az ellentétes irányba, akkor a japán stílus meleg, földes árnyalataival találkozunk majd, sok barnával, terrakottával és feketével, valamint kimeríthetetlen mennyiségű fával. A két véglet között pedig megannyi átmenetet találhatunk és csak rajtunk múlik, hogy hol állítjuk meg a csúszkát. Hogy inkább a skandináv stílusba vegyítünk egy csepp távol keletet, avagy szívesebben térnénk haza minden este barátságos, japán hangulatú otthonunkba, melyben elhintettünk némi skandináv életérzést.
Ami a színeket illeti…
…a japandi stílus kimondottan fukarul bánik velük (is) – de ez nem véletlen. Hiszen a célja nem más, minthogy a villódzó, színes reklámokkal és információkkal tarkított világból hazaérve végre megnyugodhassunk, lelassulhassunk, és befelé figyelhessünk. Ha éppen erre vágyunk, akkor máris dobozoljuk be rikító színű holmijainkat, helyettük pedig válasszunk ki a japandi stílus semleges árnyalataiból nem többet, mint 2-3 darabot, és használjuk azok sötétebb, világosabb változatait. Viszont a fekete az igazi aduász a kezünkben! Nem kell belőle sok: egy „ott felejtett” edény a konyhapulton, a szaniterek a fürdőszobában, néhány kerámia váza, vagy a mennyezetről lecsüngő lámpatest. Meglehet, hogy a színkavalkádhoz szokott szemünk ezt túlságosan sterilnek érzékeli majd, és keresve kutat valami kis színrobbanást, ami megtölti a szobát élettel. Egy kecses, üde zöld levelektől roskadozó szobanövény a sarokban pedig nemcsak egy plusz színt, hanem a természetet is becsempészi majd.
Természetes anyagok
Kézműves tárgyak, kerámiák, papírlámpák, gyapjú, len, pamut, rattan, bambusz, és a legfontosabb: a fa. Mindkét stílus alapeleme ez a természetes anyag, viszont van egy lényeges különbség köztük. Mégpedig, hogy míg a skandinávok inkább a világos fákat részesítik előnyben, addig Japánban a közepes tónusú, illetve sötét fák játsszák a főszerepet. Szerencsére mi itt kis hazánkban mindkettőből meríthetünk Japandi stílusú otthonunkhoz, csak ne vigyük túlzásba. Maradjunk maximum háromféle árnyalatnál, és e szerint válogassuk össze a fa bútorokat, és a melegburkolatokat a földre – vagy akár a falra, mennyezetre.
Fa a falakon?
De még mennyire! Hagyományosan a japán enteriőröket gyakran bambusz, vagy cédrus panelek borítják. A japandi otthonokban pedig mindezt vékony fa deszkákból álló fali panelek imitálják, melyek tökéletesen hozzák a japán hangulatot úgy, hogy az a mi európai otthonunkban sem akar leugrani a falakról. Hangsúlyozzuk ki vele a nappalink egyik falát, tegyük be térelválasztónak, de nem ritka, hogy a lépcső mellett sorakoznak katonásan a fa lécek. Egyébként pedig az elkészítése nem igényel különösebb képességeket, így akár saját magunk is kreálhatunk egy ágyvéget, vagy az ágyunk mögötti falat kompletten beboríthatjuk vele. De ha jobban megfigyeljük, nem ez az egyetlen bevett faldekorálási módja a stílusnak: a finoman foltos, elmosódott, meszes hatású falfestés esetlegessége tökéletes választás a tökéletlenséget hirdető Japandi otthonokban.
Így rendezzük be
„Tök jó, de miért olyan üresek ezek az otthonok?!” – hangzik el sokszor a kritika a stílussal szemben. A válasz minderre pedig a japandi mögött megbújó filozófiában rejlik, mely azt üzeni, szabaduljunk meg a felesleges sallangoktól és törekedjünk az egyszerűbb életre. Ne halmozzuk a tárgyakat, hanem szelektáljunk, és csak olyanokkal vegyük körbe magunkat, melyeknek van funkciójuk, vagy személyes kötődésünk van hozzájuk – egyszóval valamilyen értéket képviselnek számunkra. És ha nincs sok lomunk, amivel el tudnánk mismásolni otthonunk esetleges hiányosságait, akkor muszáj a minőségre helyezni a hangsúlyt és gondosan megválogatni a szolgálatunkba álló bútorokat. Igen, a skandináv designbútor nagykövetei, mint az Artek, BoConcept, vagy a japán Karimoku termékei igencsak mély zsebbenyúlást igényelnek a részünkről. De a japandi épp arról szól, hogy ha nem szórjuk szét az anyagi javainkat értelmetlen dolgokra, akkor idővel akár a mi otthonunknak is éke lehet egy valóban értékes bútordarab.
Menjünk végig a szobákon…
…és az fog feltűnni, mintha a bútorok álmosan nyúlnának el a földön, amit viszont egy-egy mélyen benyúló lámpacsoda ráz fel csipkerózsika álmából. Ez különösen jellemző a nappalikra, ahol földre ültetett, lábak nélküli kanapék, puffok, párnák szolgálnak ülőhelyként, és hozzájuk alacsony kis rakodóasztalkák társulnak. De a konyhában is tetten érhető ez a tendencia, ahol szinte ismeretlen a felső szekrény fogalma. Az alsó konyhapult fölött a fal általában üresen áll, esetleg egy nyitott polc szolgál néhány edény tárolására. Viszont ha mi szeretnénk felső szekrényt, egy trükkel beilleszthetjük Japandi stílusú otthonunkba: egyszerűen fessük fehérre, így belesimul a fal színébe, és szinte láthatatlanná válik.
Csempék nem igazán jellemzőek sem itt, sem a fürdőszobákban – inkább márvány, gránit, vagy más természetes burkolatok díszelegnek. A hálószobánk a legalkalmasabbak arra, hogy valamelyik falnak egy meleg barna, vagy akár fekete színt válasszunk, ha menthetetlenül beleszerettünk japán jellegzetes, sötét árnyalataiba.
Forrás: instagram/@japandi.interior Forrás: instagram/@japandi.interior
Borítókép forrása: instagram/@japandi.interior