Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Így tartja a mondás, de egyes növényeket az átlagosnál is jobban kedvelhetünk. A szegfű ezek közé tartozik. Nem elég szeretni. Tudod kezelni?
A szegfű a szerelem szimbólumaként éppúgy értelmezhető, mint az emlékezésé, ezért esküvők díszítőelemét és a gyász virágát egyaránt megtestesíti. Vágott virágként, csokorba fogva, dekorációhoz éppúgy használjuk és kerti növényként is szeretjük. Kedveltsége annak tudató be, hogy virága sokféle színárnyalatban megtalálható. A tartósságot is érdemes kiemelni. Az élményt csak fokozza kellemes illatuk. Népszerűségéhez valószínűleg az is hozzájárul, hogy gondozásához nem szükséges szaktudást és nem is túl igényes. A legtöbb Ázsia és Európa vidékein őshonos. Vadon Görögországban, Olaszországban és Spanyolországban találhatunk.
Történelme
A kertészkedésben hosszú történelme van a szegfűféléknek, hiszen körülbelül kétezer éve termesztjük. Ekkor szerepelt először a görög irodalomban is: Diana istennő beleszeretett egy pásztorba, aki azonban nem viszonozta érzelmeit. Ez annyira feldühítette őt, hogy kitépte a szemeit és a földre hajította, amelyből szegfűk sarjadtak.
A keresztény hitvilágban pedig amikor Mária látta egyszülött fiát, Jézust, amint a keresztet cipeli, elsírta magát. Ahol a könnyei a földet érték, ott virágok nőttek. A rózsaszín változat emiatt az anyák kiapadhatatlan szeretetét jelképezi.
A szegfűt használták salátákhoz, ecetekhez, de még teát és bort is ízesítettek vele! Az Oxford Egyetem hallgatói első vizsgájuk során fehér színben viselnek ebből a virágból, a későbbi beszámolók során már rózsaszínűt, míg a záróvizsgán vöröset, amely a folyamatos fejlődést, érést jelképezi.
Monaco, Spanyolország és Szlovénia nemzeti virága, a skarlát szegfű pedig az amerikai Ohio államé. A januárban születettek virágaként is számontartják, a zöld színváltozat pedig Szent Patrik és Oscar Wild drámaírót is jelképezi.
Szegfű a művészetben
A magyar népművészet gyakran használt motívuma. A virág ornamentális használata a török hódoltság idején terjedt el hazánkban, főleg a magasabb rangú személyek öltözékét díszítette. A hímzésekben rendkívül kedvelt minta.
Festményeken is feltűnő növény, gondoljunk csak a híres Rembrandt: Hölgy szegfűvel című alkotásra.
A magyar irodalomban Tompa Mihályt ihlette meg az illatos növény, így írt róla:
„Szép volt a szegfű, és szépséginek
Az egész világ hódol, hízeleg;
Boldog volt: kit bár távol, megcsapa
Széjjel-terjengő édes illata.
Egy mosolygásért bűvös ajakán:
Sok szerelmes meg is halt volna tán!”
Szerte a világban megihletett költőket, írókat és persze dalokban is feltűnhet.
A cikk a következő oldalon folytatódik, lapozz: