Elég hátborzongató, amikor egy hatalmas százlábú tűnik fel a lakásban, majd a szobát villámgyorsan áteszelve eltűnik a kanapé alatt.
Most mégis azt tanácsoljuk, hogy ne üsd le, ha legközelebb egy ilyen hívatlan vendéggel találkozol. Pontosabban nem mi, hanem a Reader’s Digest által megkérdezett szakértő.
Az emberek többségét kétségkívül már a százlábúak puszta látványa megrémiszti, hát még amikor megtapasztalják, milyen gyorsmozgásúak ezek az apró állatok.
A gepárd sebességrekordját is megdöntik
A hazánkban is gyakran előforduló légyölő pókszázlábú azonban minden más százlábút leköröz, már ami a sebességét illeti.
A légyölő pókszázlábú teste mozgás közben ugyanis nem kígyózik, hanem mindig egyenes. Hogy mit jelent ez? Nos azt, hogy az állat 15 vékony lábpárjával elérheti akár a 0,4 m/s sebességet is. Vagyis másodpercenként testhosszának a hússzorosát teszi meg, és ez nem csupán a padlóra igaz, hanem a függőleges falakra és a mennyezetre is. Ehhez fogható (az állat testméretéhez viszonyított tempóra) pedig még az abszolút sebességrekordernek számító gepárd sem képes. Ezek után tehát senki se csodálkozzon, ha nem sikerül leütni az állatkát, illetve amint már említettük, nem is ajánlott.
Amilyen csúnyácska, olyan hasznos az emberek számára
Érdekes módon, a százlábúak a rovarvilág csúcsragadozói, ezért számos olyan élősködőre halálos veszélyt jelentenek, amelyek még a százlábúaknál is jobban bosszantják az embereket: ide tartoznak a legyek, molyok, csótányok, poloskák vagy épp a városi fürdőszobákban gyakran felbukkanó ezüstös pikkelykék.
A százlábúaknak továbbá nemcsak a sebességük, de a vadásztechnikájuk is figyelemreméltó: vagy ráugranak áldozatukra, vagy lasszónak használják hosszú lábaikat, és azzal kapják el, miközben méregkarmokkal ellátott állkapcsi lábukkal mérget fecskendeznek zsákmányukba, a többivel pedig szorosan tartják, nehogy véletlenül elillanjon.
A Reader’s Digest cikke szerint a százlábúak hatékony vadászok, megszabadíthatnak minket a kártevőktől, teszik mindezt ráadásul úgy, hogy számunkra voltaképp észrevétlenek maradnak. Hiszen nem raknak fészket, nem szőnek hálót, nem tesznek kárt a fában, és betegségeket, fertőzéseket sem terjesztenek. A százlábúak egyetlen hajtóereje a vadászösztönük, ami a zsákmányszerzést követően újra és újra vadászatra sarkallja őket.
A fajok többségének mérge veszélytelen az emberre
Mielőtt bárki azt hinné, a százlábúak szerencsére nem tudják átlyukasztani az emberi bőrt, legfeljebb a körömágy környékén. Csípésük ilyenkor a méhcsípéshez hasonló tünetekkel jár, ám az azt követő fájdalom pillanatokon belül elmúlik.
Annak, hogy ez megtörténjen, meglehetősen kicsi az esélye: mivel a százlábúak képesek megkülönböztetni a zsákmányt a fenyegetéstől, csak akkor marnak, ha megfogják vagy megtámadják őket.
Ha ezek után is úgy gondolod, hogy a százlábúaknak kívül tágasabb, akkor a legtöbb amit tehetsz, ha kiírtod otthonodból az apró kártevőket, így nem lesz, ami odacsalja a százlábúakat. Ebben segítségedre lehet, ha párátlanítóval vagy fürdőszobai elszívóval megakadályozod a falak nedvesedését.
A másik dolog, amit megtehetsz, hogy lezárod a falakon lévő réseket, repedéseket, hogy a táplálékukként szolgáló rovarok ne tudjanak tojásokat rakni és szaporodni.
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
