Ma este kezdetét veszi Párizsban a harmincharmadik nyári olimpia, és a világ szeme újra az országok élsportolóira szegeződik majd. Férfiak és nők egyaránt versenyeznek majd az érmekért, de azt tudtátok, hogy utóbbiak a legelső újkori eseményen nem vehettek részt? Szerencsére ez gyorsan megváltozott, lássuk is, kik voltak az olimpiák történetének legeredményesebb női versenyzői!
1894-ben Pierre de Coubertin báró vezetésével megalakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, és újraéledt az évezredes esemény, hiszen az első modernkori megmérettetés (1896) és az első ókori olümpia (i.e. 776) között több, mint kétezer év telt el. A báró, aki egyben a NOB elnöke is volt, úgy gondolta, hogy ókori mintára csak férfiak indulhatnak a különböző számokban, de ez a második, 1900-ban, a párizsi világkiállítás részeként megrendezett eseményre megváltozott. A nyolcezer sportoló között ugyan csak 22 nő volt, és csak teniszben és golfban versenyezhettek, a következő olimpián bekerült a versenyszámaik közé az íjászkodás, az úszás és a gyorskorcsolya is. Ironikus módon az Egyesült Államoknak nem volt női úszóválogatottja abban az időben, mert az amerikai szabályok szerint hosszú szoknyát kellett hordaniuk a női sportolóknak, és ez alól az úszókat sem mentették fel – ami viszont eléggé megnehezítette volna a dolgukat a medencében, így lemondták a részvételt.
#batorvagyok
Olimpia nőként
A későbbi évek során már atlétikában is indulhattak nők, de futásban például évtizedekig csak 800 méternél rövidebb távon. Ennek oka az volt, hogy sok futó összeesett a kimerültségtől a nyolcszázas táv teljesítése után, így a szervezők – persze tévesen – azt a következtetést vonták le, hogy ez nem való a nőknek. A hatvanas évektől aztán megszüntették ezt a tilalmat, és évről évre bővült a női sportágak listája.
A 2012-es londoni olimpia történelmi volt abból a szempontból, hogy minden ország indulói között szerepelt nő, és ugyanazon alapvető kritériumokat támasztották minden versenyző felé, nemtől függetlenül. Ma pedig mindössze két olyan sportág van, amiben csak a gyengébbik nem indulhat – ez pedig a szinkronúszás és a ritmikus gimnasztika.
Larisza Szemjonovna Latinyina
A szovjet színekben induló tornász tizennyolc éremmel az olimpiák történetének legsikeresebb női versenyzője, és ő tartja a nők által szerzett legtöbb arany rekordját is kilenccel. Részt vett az 1956-os, 60-as és 64-es játékokon, ahol egyénileg tizennégy, csapatban négy medállal térhetett haza – ennél többet a történelem során csupán Michael Phelps szerzett, aki 2012-ben döntötte meg Latinyina rekordját. Érdekesség, hogy ’56-ban Melbourne-ben a talajtorna számban holtversenyben végzett a mi legkedvesebb olimpiai bajnokunkkal, Keleti Ágnessel.
Inge Sörensen
Dánia büszkesége volt a legfiatalabb női atléta, aki egyéniben olimpiai érmet tudott szerezni, méghozzá az 1936-os játékokon kétszáz méteres mellúszásban. Az akkor 12 éves és 24 napos lány bronzéremmel tért haza, nála csak néhány évvel volt idősebb győzelme idején a mi legfiatalabb aranyérmesünk, Egerszegi Krisztina. A második világháború alatt aztán Inge visszavonult a sporttól, és felnőve úszásoktatóként dolgozott hazájában és Svédországban. 1951-ben párjával New Jerseybe költöztek, és ott is hunyt el 2011-ben.
