A menopauzáról szeretjük azt hinni, hogy sosem jön el, vagy egyszerűen tagadjuk. Pedig nőként tetszik vagy sem, nem úszhatjuk meg. Akkor már jobb, ha felkészülten vágunk bele!
A menopauza sokunk számára még mindig tabu, sőt, harmincas, pláne húszas éveinkben nem is foglalkozunk vele. Hol van az még! Igen, csakhogy az idő kegyetlen és telik, egyre közelebb hozva minket a megkerülhetetlen változókorhoz. Észre sem vesszük, és a küszöbén állunk, sőt, idejekorán bele is eshetünk, mert nem ritka az sem, hogy a negyvenes évek közepén elkezdődik.
Miért félünk tőle?
A menopauza létezését igyekszünk elhessegetni magunktól, merthogy tartunk tőle, és nem is ok nélkül, hiszen számtalan horrortörténetet hallhatunk és olvashatunk. Azért is félünk, mert ismeretlen számunkra, és csak kevesen mondhatják el magukról, hogy meg sem érezték a változókort. Mindennek ellenére nem érdemes homokba dugni a fejünket, mert a tudatos felkészülés a segítségünkre lehet!
Így készüljünk fel a menopauzára
Elsőként tudatosítsuk magunkban, hogy a klimax nem betegség, hanem egy természetes állapot – akár akkor is, ha évekig eltart, és ha olyan tüneteket produkál, amiktől betegnek érezzük magunkat. Hőhullámok, alvászavarok, hangulatingadozások, hízás, koncentrációs problémák is kísérhetik. Nem fáklyás menet hát, de ha előre tudjuk, mire számíthatunk és milyen megküzdési technikák vannak, sokkalta könnyebben tudunk túljutni rajta!
Erre figyeljünk 40 felett
A korai klimax már a harmincas évek végén felütheti a fejét, ám ez szerencsére ritka. Negyvenéves kor után azonban már érdemes lelkileg és lexikálisan is készülni arra, ami ránk vár, ugyanis a kulcs – mint sok esetben, most is – a tudatosság! Mindegy, hogy a félelem vagy a kíváncsiság hajt, kezdjünk el időben ismerkedni azzal, hogy mivel jár a változókor, mert a jelenben tehetjük könnyebbé a jövőnket!
- Olvassunk utána! Ma már nemcsak könyvek állnak rendelkezésre, hanem személyes élmények is. Böngésszünk fórumokat, lépjünk be csoportokba, olvassuk el szakértők cikkeit, hogy mindent tudjunk erről a rettegett állapotról.
- Beszélgessünk róla! Kérdezni nem szégyen, sőt! Kérdezzünk édesanyánktól, idősebb rokonoktól vagy barátnőktől. A személyes tapasztalatok olykor sokkal többet segítenek, mint a különböző írások, arról nem is beszélve, hogy ha a nagymamánk vagy édesanyánk különösebb gond nélkül túljutott a menopauzán, mi is jó esélyekkel indulunk!
- Figyeljünk magunkra! Ne hanyagoljuk el magunkat! Ha eddig így is tettünk, ez már nem az a helyzet, amikor megtehetjük. Fogyasszunk sok zöldséget és gyümölcsöt, mellőzzük a cukrot és a felesleges szénhidrátokat, figyeljünk a mozgásra, arra, hogy elég folyadékot fogyasszunk, és aludjunk, amennyit lehet, mert a menopauza alatt lehet, hogy nem lesz rá lehetőségünk!
- Ne csak testileg, lelkileg is készüljünk fel! Tudatosítsuk magunkban, hogy a változókor, bár ahogy a neve is utal rá, hoz változást, még nem a vég. Nem attól nő a nő, hogy termékeny! Gondoljunk a folyamatra úgy, mint ami megszabadít a gyűlöletes havivérzéstől. Ez egy új időszak, amikor valami újat kezdhetünk el! Foglalkozzunk magunkkal, tanuljunk valami újat. Tudatosítsuk magunkban, hogy ez egy kezdet, korántsem a vég!
- Forduljunk orvoshoz! Ha felmerülnek még kérdéseink, bátran kérdezzük meg nőgyógyászunkat, de egy endokrinológus is sokat tud segíteni, hogy megértsük testünk változásait, és egy hormonvizsgálatból az is kiderülhet, hogy hol tartunk éppen az átalakulásban.
- Ne felejtsük el a szűrővizsgálatokat! Bár a ,,havibaj” megszűnik, továbbra is nők vagyunk, nem is akármilyenek, így figyeljünk oda a szűrésekre! Menjünk el méhnyak-és emlőrákszűrésre, és ezekkel ne hagyjunk fel akkor sem, ha úgy érezzük, hogy nincs problémánk.