Szaúd-Arábia elsősorban olajáról híres, de szeretné újrafogalmazni hírnevét, ezért rengeteg pénzt ölnek a jövő energiatermelésébe, oktatásba, az állatvilág védelmébe és tudományos fejlesztésekbe.
Szaúd-Arábia Tabúk tartománya hipergyorsasággal fejlődik, a kormány NEOM-nak nevezett, az országimázst újratervező projektjét így aposztrofálják: “egy példátlan lehetőség a fenntartható életvitel, a technológiai innováció és az emberi fejlődés számára”. Nemrégiben több videót is közzétettek arról, hogy milyen terveket szeretnének megvalósítani ennek keretein belül és hogy ezek jelenleg hol tartanak. Sorra jönnek létre a cégek, kutatóintézetek, tudományos központok, emellett pedig négy óriási helyszínen is zajlik az építkezés, utóbbiakat vesszük most sorra.
Sindalah
A Sindalah lesz az első a NEOM régiói közül, mely kitárja majd kapuit a látogatók előtt, az előzetes tervek alapján erre már 2024-ben sor kerül, de a videók alapján a sziget majdnem kész. A luxussziget “a Vörös-tenger fő bejárataként fog működni, személyre szabott vízi élményeket kínálva a látogatóknak“. A Sindalah szigeten jachtklub, három luxusüdülő, egy gyógyfürdő, több mint 50 luxusmárka üzlete és 86 móló is helyet kap majd. Azonban nem csupán emberközpontú lesz a hely – noha ezt az előző mondat után nehéz elképzelni, de – állításuk és terveik szerint körülbelül kétezer őshonos fajnak is otthont ad majd, melyek része kizárólag a Vörös-tengerben él.
Trojena
A térség legelső, szabadtéri síkomplexuma a Trojena lesz, mely 2029-ben otthont ad majd a 9. Ázsiai Téli Játékoknak, ahol előreláthatólag 32 ország vesz részt. A hegyi terület 50 km-re található az Akabai-öböl partjától, és a leírás szerint a cél „a természetes és az épített tájak ötvözése – egyedülálló emberközpontú élményeket kínálva a lakóknak és az idelátogatóknak egyaránt. A desztináció hat különleges fejlesztési negyednek ad otthont, amelyek olyan testre szabott élmények köré összpontosulnak, amik valóságos és virtuális építészeti és mérnöki újításokkal keverednek. „
Oxagon
Az Oxagon célja, hogy a világ legnagyobb úszó ipari komplexuma legyen, és 2030-ra mintegy 90 000 lakosnak adjon otthont. “Az Oxagon a világ technológiailag egyik legfejlettebb logisztikai központja lesz integrált kikötői és repülőtéri kapcsolatokkal” – írták közleményükben. Hét ágazatra fog összpontosítani: fenntartható energia, autonóm mobilitás, vizek innovációja, fenntartható élelmiszertermelés, egészség és jólét, technológia és digitális gyártás, valamint a modern építési módszerek.
The Line
“A munka, az élet és a fenntarthatóság jövőre valóra válik” – egytrillió dollárból. Alighanem a NEOM legizgalmasabb, legjobban reklámozott és legtöbb kérdést felvető projektje a The Line-hoz kötődik, mely egy 170 kilométer hosszú, 200 méter széles és 500 méter magas lakóövezet lesz, ahol 9 millió ember élhet majd.
A sivatagot keresztülszelő The Line a tervek alapján egy szén-dioxid-kibocsátástól, autóutaktól mentes, háromszintes város, mely lakói minden igényüket ki tudják majd elégíteni 5-10 perces sétaútra otthonaiktól. Mi több, olyan fejlett tömegközlekedést építenek majd ki a járókelők szintje alatt, mellyel 20 perc alatt el lehet majd jutni a város egyik végéből a másikba – de nem tudni, hogy ez megvalósítható-e technológiailag, hiszen ahhoz legalább 525 km/órás sebességű vasútra lenne szükség, nem számolva a megállókat. A világ jelenlegi leggyorsabb vasútja pedig a shanghaji mágnesvasút, mely maximum 460 km/órával tud közlekedni.
A jövő városának hívott területet két oldalról tükörrel bevont felület választja majd el a sivatagtól. Kérdés, hogy az állatvédelmet hogy veszik figyelembe úgy, hogy kettévágják az ottani fajok élettereit és a tükrös felülettel pedig óriási hő képződik majd a falak mentén, ami rendkívül veszélyes.
A The Line teljes egészében tiszta, megújuló energiaforrások segítségével működik majd, középpontjában az ember és a természet áll, hiszen a mai városok többsége az autós közlekedésre van tervezve. Az építkezés már itt is elindult, 2030-ra tervezik a munkálatok első szakaszának befejezését. Számos építész aggodalmát fejezte ki a projekttel kapcsolatban, példaként hozva fel néhány, a múltban már befuccsolt lineáris várostervet (1882-ben és 1965-ben Amerikában már próbálkoztak ilyenekkel, de csak a térkép megrajzolásáig jutottak szerencsére). Kíváncsian várjuk, hogy ha elkészül, milyen fogadtatásban részesül, tényleg olyan fenntartható lesz-e, mint ígérik, és vajon ki szeretne majd 500 méter magas üvegfalak közé zárva lakni.
