Alighanem Dunát lehetne rekeszteni a csalódott turistákkal, akik nagy reményekkel vágtak neki az útnak, majd a világhírű látványosság előtt szomorúan konstatálták, hogy az nagyon nem olyan, mint amilyennek a fényképek alapján tűnt. Cikkünkben internetezők szomorú beszámolóiból szemezgettünk.
Kevés lélekemelőbb tevékenység létezik az utazásnál, hiszen azon túl, hogy az ember kiszakadhat a hétköznapokból, megismerhet egy új kultúrát, rengeteg természeti látnivaló és gasztronómiai felfedezés várja. Kivéve amikor nem.
Csalódott turisták beszámolói
Letaglózó, kiábrándító, tiszta időpocsékolás – csupán néhány jelző, amivel csalódott turisták illettek világhírű látványosságokat, miután kiderült róluk, hogy nagyon nem olyanok, mint amilyennek a katalógusokban tűntek. A Bored Panda összegyűjtött párat a Reddit utazós fórumának kiábrándult kommentjeiből, ezekből szemezgettünk az alábbiakban.
„Masaya Volcano Nemzeti Park Nicaraguában. Azóta szerettem volna személyesen látni, mióta láttam a róla készült képeket a Google-on és a YouTube-videókon, de nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Nem esik jól ezt mondanom, de egyáltalán nem nyűgözött le.”
„Én annyira nem rajongtam a szlovéniai Bledi-tóért. A fotók alapján olyan fenségesnek tűnt, ahogy a természetet körülöleli a tó, ám a valóságban az egész partvonalat szállodák, vállalkozások, túlárazott éttermek és turisztikai üzletek borítják. A csónakbérlés rengeteg pénzbe kerül, hogy aztán mindössze néhány percet sétálj a szigeten, egyél egy fagyit a tömegben, majd visszaevezz. A szintén szlovéniai Bohinji-tó sokkal békésebb.”
„Az izlandi Kék Lagúna. Nagyon mű, és manapság csak a részeg turistákról híres, akik előszeretettel alkoholizálnak a piszkos vízben. Rengeteg természetes termálvíz található Izlandon, amelyek sokkal szebbek és autentikusabbak.”
„Pisa. A Ferde Tornyon kívül – ahol mindenki ugyanolyan idétlen fotót készít – nincs igazán látnivaló a városban, plusz a helyiek lépten-nyomon megpróbálnak eladni valamit.”
„A vietnami Ha Long-öböl. A fotók alapján izgatottan vártam az utazást, de annyi szemét volt a vízben, hogy élvezhetetlenné tette a látványt. Az ócska hajók üzemeltetői szemmel láthatóan rossz szemmel néztek ránk, amiért nem akartuk megvenni a ránk tukmált turisztikai csecsebecséket. Örülök, hogy elmentem, de nem térnék vissza.„
„Számomra csalódás volt a horvátországi Plitvicei-tavak. Lenyűgöző természeti csodára számítottam, és reméltem, hogy nem lesz túl zsúfolt egy random szeptemberi hétfőn (nem főszezonban, nem hétvégén). Nos, ezt benéztem. Bár a hely csodálatos, a sikoltozó, lökdösődő látogatók megölik a hangulatot.”
„Calanque de Sormiou, Marseille, Franciaország. A Marseille egyik legjobb strandjának kikiáltott helytől az ember egy csodálatos, tágas, csendes és fehérhomokos helyet vár, kristálytiszta kék vízzel. Ehhez képest amit találtam, az egy tömött, kicsi és szennyezett homokbucka volt. De legalább rájöttem, hogy nem feltétlenül bízhatok meg az idilli fotókban.”
„A Niagara-vízesés. Nem számítottam arra, hogy egy városban lesz, inkább egy nemzeti parkot vártam. De így a komplett vízesés és környéke egy óriási bevásárlóközpontnak tűnt.”
„A Tádzs Mahal (az indiai Agrában). Tíz méter magas falak övezik, a belépő ráadásul nevetségesen drága India bármely más látnivalójához képest. Ha Agrába utazunk, és szeretnénk látni a Tádzs Mahalt, keljünk át a folyó túlpartjára. Az ottani kertek szinte közvetlenül szemben vannak vele, plusz van egy nagyszerű hely a folyó mellett, ahonnan ragyogó kilátás nyílik a Tádzs Mahalra, különösen naplementekor. Ez az élmény teljesen ingyenes, és a tömeggel sem kell megküzdenünk.”
„Casablanca, Marokkó. Szerintem ez a legkevésbé érdekes része az egyébként lenyűgöző országnak. Olyan érzés fogott el, mintha egy üres üzleti negyedben járnék a tengerparton. Egy obszcén és túlárazott mecseten kívül nincs más látnivalója. Marokkó többi része azonban varázslatos.”
„Las Vegas nekem semmit sem adott. Klassz volt látni a tematikus szállodákat, de ennek ellenére is csak egy túlárazott, kulturálatlan, lelketlen város, amelyet a szórakoztatásunkra terveztek.”
A Párizs-szindróma
Bár hivatalosan nem szerepel a mentális rendellenességek között, számos kutató mégis eképp tekint a Párizs-szindrómára, ami Mathieu Deflem, a Dél-Karolinai Egyetem szociológiaprofesszora szerint főképp a japán turisták körében gyakori. Rodanthi Tzanelli, az angliai Leeds Egyetem szociológiaprofesszora úgy véli, ez nem véletlen, hiszen egy, az európaitól teljesen eltérő kultúráról beszélünk. Ezek a kulturális különbségek, valamint a beteljesületlen romantikus ábrándok magyarázatot adhatnak arra, hogy a japán látogatókat miért veszélyezteti fokozottan a Párizs-szindróma.
Deflem szerint a Párizs-szindróma a kulturális sokk extrém formája, amikor a turistákat olyannyira sokkolja az új környezet – mivel az egyáltalán nem felel meg az elképzeléseiknek -, hogy zavartnak, depressziósnak, ingerlékenynek és fizikailag rosszul érzik magukat. A Párizs-szindróma tünetei hasonlóak a szorongás jeleihez: szorongás során az agy olyan jeleket küld a gyomor felé, melynek hatására aktiválódik az „üss vagy fuss” reakció. Ennek eredményeként felborul az emésztés, ami hányingert okoz. Különösen szélsőséges szorongásos esetekben – mint például kultúrsokk esetén – ez az émelygés hányáshoz, tájékozódási zavarhoz és számos egyéb fizikai reakcióhoz vezethet.
Bár a kutatók szerint a kultúrsokkot mindenki átéli valamilyen formában valahányszor új helyre utazik, a japán turistáknál valószínűleg nagyobb eséllyel jelentkeznek a fent említett kellemetlen tünetek. Deflem szerint általánosságban elmondható, hogy a japán kultúra kissé romantikus szemmel tekint a Nyugatra, különösen Európára. Ebben nagy szerepet játszik az, ahogyan a várost a filmekben ábrázolják – gondoljunk csak az Amélie csodálatos életére, a Mielőtt lemegy a napra és az Egy amerikai Párizsban című klasszikusokra. Ezen alkotások középpontjában általában a párizsi művészet, a kávékultúra, a hangulatos éttermek és a szívélyes, intelligens párbeszédek állnak. Csakhogy a szociológiaprofesszor szerint ez nem a valóság, arról nem beszélve, hogy Párizs nem éppen a vendégszeretetéről híres.
Ezt alátámasztja a CEOWORLD magazin 2020-as közvélemény-kutatása, amelyben a megkérdezettek Európa negyedik „legundokabb” városának választották a francia fővárost. Az InterNations szervezet 2021-es kutatásában pedig „elnyerte” Európa harmadik legkevésbé vendégszerető városának járó címet. De vajon más városokba látogatók is átélhetnek hasonló érzéseket? Tzanelli szerint a Párizs-szindróma nem feltétlenül a francia fővárosra jellemző. Inkább úgy tekint rá, mint „egy nagyon összetett pszichés jelenségre, aminek köze van a csalódottsághoz, sőt a kétségbeeséshez is azzal kapcsolatban, hogy a valóság nem egyezik romantikus elvárásainkkal.”
Van bármi mód a csalódás elkerülésére?
A Bored Panda által megkérdezett utazási szakértő szerint kettő is: az első, hogy csupán minimális elvárásaink legyenek az úti célunkkal szemben, de még jobb, ha egyáltalán nem támasztunk elvárásokat. A második, hogy alaposan utánajárunk a kinézett desztinációnak úgy, hogy a hivatalos honlapok mellett utazó bloggerek bejegyzéseit is elolvassuk. Hiszen ezáltal árnyaltabb képet kaphatunk a helyről.
Káosz a reptéren: többórás check-in és késések várhatók 2022 nyarán
Kígyózó sorok, többórás check-in és biztonsági ellenőrzés, elveszett csomagok, késések, járattörlések, munkaerőhiány, sztrájk… Tömören így foglalható össze az európai repterek 2022-es nyara, s ahogy haladunk előre a szezonban, még inkább érzékelhetők a koronavírus-járvány és a jelenlegi gazdasági válság legkevésbé sem kecsegtető hatásai.
Cikk forrása: Bored Panda, Live Science, Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix
