A repülőkön meglehetősen nagy a szigor, ám nem volt ez mindig így!
A repülő és maga a repülőtér is bár értünk van, megannyi szabálynak meg kell felelni. Utazás előtt legalább két órával kiérni, folyadékot nem a gépre vinni, a krémeket bezacskózni, a cipőt a biztonsági kapunál levenni. Rengeteg szabály, így az utazás meglehetősen idegőrlő. Nem volt ez azonban mindig így, hiszen volt idő, amikor a repülés nem tömegturizmus volt annak minden nyűgjével, hanem élmény, igazi luxus!
Luxus a repülőn: ez mind engedélyezett volt régen
A légi közlekedés aranykorában, az 1950-es évektől az 1970-es évek elejéig tartó időszakban a repülés egészen más élmény volt, mint manapság. Extra lábtér, ínyenc ételek, italok, bár, ágyak, jókedv: hiszen minden adott volt ahhoz, hogy az ember jókedvűen utazhasson. Íme néhány példa!
Nem füstbe ment terv
Ahogy régebben szinte mindenhol, a repülőkön is szabad volt dohányozni. Szellőztetésre nem volt ugyan mód, de ez nem volt szempont, olyannyira, hogy ha utasként nem volt nálunk cigaretta, a légiutas-kísérőtől kérhettünk, sőt, még szivarral is szolgáltak! A hetvenes években a dohánysokat elkezdték a gép hátsó részébe ültetni, de ettől még a többi utas, legyen az ott dolgozó vagy épp gyerek passzívan szívta a füstöt. Csupán a nyolcvanas években kezdték el betiltani a dohányzást, és 2000-re az USA-ból induló összes járaton tiltott volt a cigarettázás. Az alábbi videó bár válogatás, pont Mézgáék repülős kalandjával kezdődik, amely ad némi támpontot arra vonatkozóan, hogy milyen is lehetett akkoriban repülni.
A kiskésit!
1961 előtt semmi sem akadályozta meg az utasokat abban, hogy rejtett kézifegyvert vigyenek magukkal, amikor repülnek. Abban az évben az amerikai kongresszus a gépeltérítések növekvő száma miatt módosította az 1958-as szövetségi légiközlekedési törvényt, amely bűncselekménynek minősítette a rejtett fegyvertartást (kivéve a rendfenntartó erőknél). Ez azonban nem akadályozta meg, hogy az utasok nem rejtett lőfegyvert vigyenek magukkal. A vadászok gyakran hoztak a fedélzetre sörétes puskákat, amelyeket a repülőgép ülései között tároltak. Mivel 1974-ig nem volt repülőtéri biztonsági ellenőrzés, senki sem nézett utána, hogy ezek a fegyverek meg vannak-e töltve. Az 1970-es évek végére már nem lehetett fegyvert bevinni a biztonsági kapun, így a repülőkre sem. A 2001. szeptember 11-i terrortámadások után már kisebb késeket sem engedélyeztek, és mindenféle szúró tárgy is ekkor került fel a listára.
Bár lenne!
Van! Vagyis volt. A hatvanas években a repülés olyan luxus volt, hogy bár is volt a repülőkön, és a jumbo jetek megjelenésével ez csak még extravagánsabb lett. Volt olyan repülő, amelynek fedélzetén étterem is volt az első osztályon utazók számára, a koktélokat pedig kényelmes fotelokban szürcsölték az utasok.
Divatbemutató a fellegekben
Régen fontos volt, hogy szórakoztassák az utasokat, ezért az ötvenes években a légiutas-kísérők divatbemutatót tartottak, melynek során a legújabb divat szerint készült szolgálati ruháikat mutatták be. Ekkor alakult ki az, hogy megszabják a légikísérők magasságát, súlyát és testalkatát, ráadásul házas vagy eljegyzett nők sem kaphattak ilyen munkát. A nyolchetes képzésen napi két óra testmozgáson vettek részt, így meglehetősen szigorú feltételeknek kellett megfelelni, ha légiutas-kísérő akart lenni az ember lánya.
Reggeli az ágyban
Amikor a repülés még luxusnak számított, az utasok el sem tudták volna képzelni, hogy a jövő generációinak milyen fapados lesz a repülés. Akkoriban miután a tágas fedélzeti társalgóban elfogyasztották a koktéljukat, bebújhattak az ágyba. Bizony ám, egy valódi ágyba, matraccal és lepedővel! Ezek az ágyak a vonatok fekhelyéhez hasonlítottak, a privát szféra kedvéért elhúzható függönnyel. Néhányban még olvasólámpa is volt, reggel pedig egy frissítő szundikálás után a légiutas-kísérő ágyba hozta a reggelit, és nemcsak egy előre becsomagolt sütit és kávét, hanem valódi reggelit.
Bár ezeknek már nyoma sincs, és egymás szájában utazunk előrecsomagolt, szottyadt szendvicsekkel, tény, hogy a repülőbalesetek száma jelentősen csökkent, így bár a luxus elvész, nagyobb biztonsággal utazhatunk, és azt a néhány órát valahogy kibírjuk luxus nélkül is!
Nyitókép forrása: Fortepan