Turisták százezrei érkeznek évről évre fővárosunkba aktív vagy passzív pihenést keresve, miközben mindannyian megcsodálják Budapest formai sokszínűségét – tegyük mi is ezt!
Nem véletlen, hogy a világ legszebb úti céljait gyűjtő listákon Budapest mindig az első tíz között van. Rengeteg programlehetőséggel várja a város az odalátogatót és a helyit egyaránt, és nem csoda, hogy akit lenyűgöz, az naphosszat csak sétálgatna a kerületekben. A főváros épületei stílus szerint hat csoportra oszthatóak, melyek jól megférnek egymás mellett, akár egy utcán belül is – lássuk, melyek ezek a stílusok és milyen híres épületek tartoznak hozzájuk.
Barokk
Hazánkban a Habsburgok uralkodási idejének jelentős része alatt alatt a barokk volt a domináns építészeti stílus, az 1600-as évek elejétől majdnem az 1800-as évekig hódított, főleg templomok és kastélyok viselték magukon stílusjegyeit. Kívül gazdagon faragott oszlopok, kődíszek, hagymasisakos tornyok, óratornyok és manzárdablakok, belül pedig freskók és szekkók (nedves vagy száraz vakolatra felvitt falfestmények) voltak rájuk jellemzők. A fővárosban leginkább Budán találhatunk barokk stílusban épült házakat és más építményeket, ilyen többek között a Szent Anna-plébániatemplom a II. kerületben, de a legnevesebb közülük talán a Budavári Palota. A budai vár patinás épülete az 1686-os ostrom utáni helyreállítások során nyerte el ma is ismert kinézetét, vele együtt a látképet meghatározó kupolát is.
Klasszicizmus
A barokkot a klasszicizmus építészete követte Európában, így hazánkban is, nagyjából 1800 és az 1840-es évek között hódított a római és görög kor stílusához való visszanyúlás divatja. Elég csak belegondolni, melyik Róma egyik legismertebb építménye a Colosseum mellett – most a Pantheonra gondolunk – és máris kitalálhatjuk, hogy erre melyik budapesti épület hajaz: hát a Nemzeti Múzeum. Az egyszerű, a barokkhoz képest sokkalta letisztultabb, ismétlődő motívumokkal díszített épületek általában egyszerű mértani elemekből – hasáb, henger, kocka – állnak, és gyakori az oszlopos, erkélyes tagolás. Pollack Mihály és Hild József voltak a kor úttörő építészei, előbbinek köszönhetjük a Nemzeti Múzeumon kívül például a Deák téri evangélikus templomot és a Redoutot is, mely a Vigadó egykori, mára már elpusztult elődje.
Romantika
Átmeneti, mintegy 30 éves korszak volt a romantikáé a magyar építészetben, de ez elég volt ahhoz, hogy megvesse lábát és nyomot hagyjon a főváros látképén is. Épületeire pedig leginkább az ekletikus szót használhatjuk, hiszen többféle építészeti stílus és tájegység (például bizánci és iszlám) elemei keveredtek rajtuk. A Pesti Vigadó és a Dohány utcai zsinagóga is romantikus stílusban épültek meg, de rengeteg villa és polgári ház viseli magán az ismertetőjegyeket, főleg az V. kerületben. Ha egy mester nevét emelhetnénk ki ebből az időből, akkor az Feszl Frigyes lenne.
Historizmus
Ybl Miklós volt az egyik legnagyobb képviselője historizmusnak, mely egy összefoglaló név hazánk 1860-1900-as évek közötti (vagyis főleg az Osztrák-Magyar Monarchia fénykorának) építészetére, ahol az érán belül számos középkori ághoz visszanyúltak a mesteremberek. Így ha a romantikus stílust ekletikus jelzővel illettük, itt akár konkrét egyenlőségjelet is húzhatunk az eklektikával, hiszen reneszánsz, barokk, gótikus, és román elemek vegyültek a funkcionálisan modern épületek terveibe. Ezeket főleg neo-stílusoknak hívjuk, és Budapest jelképei, a Szent István-bazilika, valamint az Országház is ilyen stílusban épültek meg a századfordulón. Ide tartozik még az Operaház, a Néprajzi és a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia székháza és megannyi egyetemi épület.
Szecesszió
Talán ez volt a legrövidebb – mindössze pár évtizedes, az első világháborúval befejeződő – stílusirányzat hazánk építészetének életében, de szerencsére nem múlt el nyom nélkül. Ha valakinek el szeretnénk mesélni, mi is jellemző rá, elég csak megmutatnunk az Iparművészeti Múzeum pazar kupolás épületét, és máris megérti. A Lechner Ödön tervezte intézményhez hasonló külsővel bír a Magyar Földtani Intézet, a Magyar Postatakarékpénztár, a Gellért szálló, a Zeneakadémia és a Gresham-palota is.
Modernizmus
Aki egy kicsit is ért a témához, vagy talán olvasott már ezzel kapcsolatos kiadványokat, az a magyar modernista építészet hallatán rögtön rávágja, hogy Bauhaus. Nem véletlenül, hiszen a húszas években útjára indult, de a Kommunista Párt által 1949-ben, egy határozat segítségével lefejezett irányzatnak valóban ez az egyik hívószava. Az új anyagok – főleg üveg és beton – használata, a hegyes, határozott formájú, általában lakhatásra szánt épületek dominanciája, letisztult vonalak és színek használata jellemezte. Az ezt megelőző bármelyik korszakkal nagy kontrasztban áll, nincsenek „felesleges” díszítőelemek, párkányok, ellenben az ablakok magasak, a terek világosak és alacsony a belmagasság is – fő szempont a praktikum. A Bauhaus egyébként egy német művészeti- és designiskola volt, mely a magyar építészetre is hatást gyakorolt, főleg Budán – elég csak ellátogatni a Napraforgó utcába, mely mintha egy tankönyvből, esetleg egy Wes Anderson filmből lépett volna ki.
A cikk létrejöttét a Magyar Turisztikai Ügynökség támogatta.
