A 2010-es évektől elkezdve itthon is egyre több embernek volt Facebook-adatlapja, és a platform népszerűségének köszönhetően az “Arckönyv” gyorsan az elsődleges kapcsolattartási felületté vált. Ezzel együtt megtapasztaltuk azt is, hogy ismerőseink mennyire máshogy viselkednek az online térben, mint a hétköznapokban – néha idegesítő, sokszor pedig megmosolyogtató módokon. Erről szól most az alábbi, semmiképp sem komoly gyűjtés.
1. Aki mintha a Facebookon élné az életét
A közösségi oldalak lényege, hogy az ember infókat oszthat meg az életéről az ottani ismerőseivel anélkül, hogy személyesen találkozna velük. Jól jön ez akkor, ha távol élő barátokról, családtagokról van szó, akik így láthatják a felcseperedő gyerekeket, a bimbózó románcokat, a ballagásokat, esküvőket és a többit. Azonban mindenkinek van olyan ismerőse, aki túlzásba esik a fotómegosztással, és kis túlzással minden nap feltölt egy – számára természetesen jelentős – fotót a gyermekéről, a szerelméről, a házi süteményéről, a kertjéről vagy az autójáról (pluszpont, ha ezeket kombinálja!).
A hangsúlyt a “minden nap”-ra helyezném, hiszen a Facebook (is) pont arra van, hogy képeket osszunk meg, tehát nem azért hisztizek, ha valaki rendeltetésszerűen használja az oldalt. De a “kevesebb néha több” klisét lobogtatva álljon itt, hogy idegesítő, ha valaki élete minden mozzanatát dokumentálja a neten. Egy babafotónak bármikor tudok örülni, de amikor a tizedik ugyanolyat látom ugyanarról a gyerekről, már kezd eltűnni a mosoly az arcomról. (Arról nem is beszélve, hogy milyen veszélyes lehet egy kisgyereket ilyen aktívan megjelentetni az interneten).
2. A megmondóember
Szuper, sőt, követendő példa, ha az embernek van saját véleménye az őt körülvevő világról. Azt is nagyon szeretem, ha nemcsak felszínes csevegés folyik, hanem a napi ügyeket is megvitatjuk az ismerőseimmel. Ezt azonban nem szívesen teszem a Facebook-falamon, jobb az élőszó, hiszen egy leírt mondatot annyiféleképp lehet értelmezni! De nem mindenki osztja ezen vélekedésemet, hiszen sokan vannak akik a saját oldalukon mindenről IS megosztják a véleményüket. Tanársztrájk, SZFE, abortusz, gólyamentés, melegfelvonulás, Brüsszel, rezsicsökkentés, ereszcsatorna, a körút felújítása, Kossuth-díj vagy tram-train – neki mindegy, úgyis az oldalán landol, ahol jól megmondja, hogy mit is kellene csinálni. Vagy mit nem. De ami most van, az nem jó!
3. Aki mindig kommentel
A fenti társa, aki minden poszt alá ír valamit, de ez nem feltétlen politikai jellegű megszólalás. Nagyon szeret a Facebookon oly népszerű “Mit ebédeltél ma?”, “Melyik volt a kedvenc rajzfilmed gyerekkorodban?”, ‘Mi a legcikisebb randisztorid?”- jellegű kérdésekre válaszolni, és lehet, hogy nem tudja, ezt mi is látjuk, mert feldobja a hírfolyam. Innen tudtam meg, hogy egy ismerősöm meddig szoptatta a gyermekét, hogy létezik-e szerinte igaz szerelem, hogy mi nélkül nem tudna élni, vagy hogy milyen pózban alszik a legszívesebben.
4. A poéngyáros
Töredelmesen bevallom, hogy régen én is ebbe a Facebook-személyiségcsoportba tartoztam, 2012 és 2014 között imádtam a 9GAG nevet viselő oldalt, ahonnan rendszeresen osztottam meg vicces képeket, videókat. Mentségemre legyen szólva, ez akkor rendben volt (?), ma már nem csinálom, valahogy kinőttünk belőle. De nem mindenki. Szóban forgó emberünk szereti megnevettetni az ismerőseit, ezért az anyósviccektől kezdve a filmjeleneteken át a bakivideókig mindent szívesen megoszt. Grátiszként meg is jelöl a posztban embereket, akikről úgy gondolja, hogy biztosan tetszene neki a tartalom.
5. Aki nem tudja, hogy nem minden számít chatfelületnek
Ebbe a kategóriába rendszerint az idősebb rokonaink tartoznak, így a legnagyobb szeretettel írom ezeket a sorokat. Aki hozzájuk hasonlóan csak viszonylag későn csöppent bele a technológia világába, nehézséggel küzdhet annak megértése kapcsán, hogy melyik üzenetet, kommentet ki olvashatja. Így tehát nem mindig gondolnak bele, hogy a profilkép alá odapötyögött “Jól nézel ki Klárikám, legközelebb hozzánk is gyertek be, ha Felnémeten jártok, sajnos nincs már meg a Géza!” mennyi mindenkihez eljuthat. Ez legyen a legkevesebb, hiszen aranyos és mulattató, ám volt arra is példa, hogy egy idős rokonom a TAJ-kártyáját posztolta ki véletlenül – az nem volt annyira vicces, gyorsan szóltunk is neki, hogy törölje.
6. Aki hallgat, mint a sír
Az első kategória ellentéte, akinél néha elgondolkozik az ember, hogy miért is van Facebookja? A profilképe tíz éve frissült utoljára (ha van neki egyáltalán), nem oszt meg soha semmit, a Messengert pedig ugye a fiók nélkül is tudja használni. Ha egy közeli barátról van szó, nem olyan zavaró, hiszen anélkül is tudjuk, mi újság vele, de egy régi évfolyamtársra nem írunk rá csak úgy tíz év után. Bár lehet, hogy kellene?
+1 Akiről fogalmad sincs, hogy került oda
Ugye nektek is van ilyenetek? Talán az unokahúgom bátyja nővérének dédnagynénje, talán egy szórakozóhelyen futottunk össze és bejelölt a nagy buli hevében, esetleg egy középiskolai tanulmányi versenyen kötöttünk kétórás barátságot? Nem tudom, de nem merem kitörölni. Mi van, ha egyszer jól jön még ez a címke nélküli kapcsolat? És különben is, évek óta egymás ismerősei vagyunk Facebookon, elég sok mindent tudok már róla ezáltal, úgyhogy talán mégsem indokolatlan, hogy ott van a listában.
Ti mivel egészítenétek még ki a felsorolást?
Borítókép forrása: Shutterstock/Puzzlepix