Hatvan évvel ezelőtt először küldtünk embert az űrbe, 1969-ben pedig Neil Armstrong volt az első, aki a bolygónkon kívül máshová is betette a lábát. De hol voltak a nők a főleg férfiak dominálta űrutazás történetében?
Az emberiséget mindig is érdekelte, mit rejthet a bolygónkon kívüli világ, de az első teleszkóptól az első űrteleszkóp megszületéséig háromszázharminc évnek kellett eltelnie. Az 1900-as évek közepén azonban a technikai vívmányoknak, na meg az Egyesült Államok és Oroszország versengésének köszönhetően felgyorsult az űrkutatás. Idővel nemcsak műholdakat küldtek a Földön kívülre, hanem embert is – az első űrhajós, az orosz Jurij Gagarin óta több, mint ötszázan jártak már odakint, ám a Földet elhagyó pilóták közül mindössze 65 volt csak nő.
Az első nő az űrben
1963-ban Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova három napot töltött a Vostok-6 fedélzetén az űrben, ezalatt negyvennyolcszor kerülte meg a Földet. Ez Gagarin egynapos és egykörös utazásához képest óriási előrelépés volt, pedig kettejük útja között csak két év telt el. Tyereskova szabadidejében ejtőernyőzött, ez pedig sokat nyomott a latban az űrutazásra való kiválasztásakor, hiszen a többiekkel ellentétben nem volt repülési gyakorlata. Tizenkilenc évvel később, 1982-ben járt ismét nő az űrben, aki a szintén szovjet állampolgár Szvetlana Szavickaja volt.
Az első amerikai nő
Harmadik nőként, és köztük első amerikai állampolgárságúként tehetett űrutazást 1983-ban Sally Ride fizikus, és azóta is az övé a legfiatalabb asztronauta címe, hiszen a Challenger STS-7 missziója idején mindössze 32 éves volt. 1978 januárjában került be a Lyndon B. Johnson Űrközpont képzésére, űrhajóskarrierje pedig, mely során egy újabb repülés mellett problémamegoldó csapatok tagja is volt, egészen 1987-ig tartott. Később egyetemi professzor lett, valamint részt vett a Challenger ’86-os, illetve a Columbia űrhajó 2003-as balesetét vizsgáló bizottság munkájában. Ride 2012-ben hunyt el hasnyálmirigyrákban.
Az első afroamerikai nő
Mae Jemison az Endeavour űrsikló fedélzetén jutott el az űrbe és keringett majdnem nyolc napig a Földünk körül 1992 szeptemberében. A vegyészmérnöki végzettségű Jemison 1983 és 85 között Libériában és Sierra Leonéban dolgozott orvosként a békehadtestben, majd hazatérve jelentkezett a NASA-hoz űrhajósnak. Űrutazása után otthagyta a NASA-t és egy kutatócéget is alapított, ezenkívül pedig több gyermekkönyvet is írt, sőt, még a Star Trek: Az új nemzedék c. sorozatban is szerepelt egy epizód erejéig.
Aki a legtöbb időt töltötte kint
Christina Kochnak gyerekkori álma teljesült, amikor asztronauta lett. 2019. március 14-én elindult a Soyuz MS-12 fedélzetén, és 328 nappal később tért csak vissza a Földre, ezzel ő lett a legtöbb időt az űrben töltő nő. Utazása alatt nem tétlenkedett, hiszen 210 kísérletet végzett el. Kint tartózkodása alatt Jessica Meirrel végrehajtották az első, csak nők által megtett űrsétát is, amivel ugyancsak történelmet írtak.
Akik a kulisszák mögött maradtak
Számtalan női fizikus, mérnök és matematikus dolgozott a NASA-nál már a korai évektől kezdve, akik munkája nélkül nem jöhetett volna létre sem a Holdra szállás, sem pedig jó néhány űrrepülés. Közéjük tartozott Katherine Johnson is, aki kiszámolta az első amerikai űrhajós, Alan Shephard Freedom 7 nevű hajójának röppályáját. Róla és afroamerikai női munkatársairól, valamint megpróbáltatásaikról a NASA-nál film is készült A számolás joga címmel.
Akik nem jutottak ki, pedig megérdemelték volna
Az első, emberek részvételével elindított amerikai űrprogram a Mercury-program nevet viselte, melynek keretein belül a NASA hét férfi asztronautát választott és képzett ki a hatvanas években. Ők mindannyian részt vettek különböző kutatásokban és űrutakon az elkövetkezendő időszakban, viszont azt nem sokan tudják, hogy ugyanazokat a fizikai vizsgálatokat és teszteket egy professzor titokban női jelölteken is elvégezte. Tizenhárom hölgy felelt meg a kritériumoknak, néhányan még jobban is vették az akadályokat, mint férfi társaik, ilyen volt például Jerrie Cobb. Azonban a NASA akkor még nem támogatta a nők asztronautasorba lépését, egyik indokuk az volt, hogy az űrhajósoknak vadászpilóta kiképzést is kell kapniuk – a jelentkezésre azonban abban az időszakban csak férfiaknak volt lehetőségük, így ez a kritérium teljesíthetetlen volt. Emiatt alakult úgy, hogy a már említett Ride lett 1983-ban az első női űrhajós a világon.
A NASA Artemis-programja azt a célt tűzte ki, hogy az űrhajórendszerük fejlesztése után 2024-ben egy nő és egy férfi landolhasson a Holdon. Ha ez sikerül, azzal ismét egy nagy mérföldkőhöz érkezhet meg a világ az űrutazásban.
