Nézz csak körül az otthonodban! Ugye milyen jó, hogy helyetted dolgozik a mosógéped? Nagyszüleink ehhez a tevékenységhez még a kezeiket használták. A fejlődést érezhető, de meddig?
A világ megállíthatatlanul fejlődik, elég csak az otthonunk berendezésére és használati eszközeinkre gondolni, amelyek egyre modernebbek. Nézzünk csak szét magunk körül: mennyi eszköz segíti az otthoni munkánkat, szórakozásunkat!? Elegendő csak 10 évvel korábbra visszatekinteni. Hatalmas a változás. Ha a szüleink gyermekkorába jutnánk vissza egy időgép segítségével, akkor viszont könnyen lehet, hogy kőkorszakinak tűnne minden. A kérdés az: meddig fejlődhet a technológia?
A történelem során különböző ipari forradalmakat lehet megkülönböztetni:
- gőzgépek,
- szerelőszalagok,
- automatizálás.
Ezek már mind létező és egyben a múlthoz (is) tartozó korszakok, és most már magunk is tapasztaljuk a digitális forradalmat. Amíg a többi változásra volt ideje az emberiségnek felkészülni, kicsi levegőt venni, úgy a digitális forradalomban ez szinte napról napra zajlik. Nagyon gyors ütemű és ez a társadalomra is hatással van. A most fiatal generáció már egészen másképp látja a világot, más az életvitelük és gondolkodásuk is. A feladatuk is nehezebb, mert nincs kapaszkodójuk és nincs semmiféle átmenet, amely idő alatt fel tudnának készülni az újabb változásra.
A technikai és orvostudományi fejlődésnek köszönhetően az emberiség létszáma hatalmasat ugrott. A folyamatos innováció pedig csak még inkább meggyorsította ezt a folyamatot. Egyre többen vagyunk, a fejlődés is rohamosabb mértékű és sokan attól tartanak, hogy a már egyre gyakrabban emlegetett mesterséges intelligencia átveszi az ember felett az uralmat. Rálátásunk sincs arra, hogy ez vajon megvalósulhat-e, de filmekben ez már előre vizionált lehetőség. Vegyük csak példaként a Transzcendens című filmet.
Egyre tudatosabban keressük annak módját, hogy Isten szerepében tündököljünk. Csak ez hajtja a fejlődést? Természetesen ezen kívül megannyi motiváció is hajthat: kíváncsiság, a minél nagyobb pénz, a komfortzónák elhagyása. Egy újabb kérdés következik: van-e határ a fejlődésben?
Ha csak visszatekintünk a történelem korábbi időszakaira, akkor is tapasztalható volt a népesség rohamos növekedése egyes területeken, ám mintha felsőbb erők ezt igyekeztek volna kordában tartani. Ilyenkor háborúk, járványok, természeti katasztrófák tizedelték meg az emberiséget, hogy a dinamika visszaálljon.
Jonathan Huebner fizikus tanulmánya szerint a technikai újítás csúcsát már elértük és azóta csak hanyatlik mindez. Bármennyire is úgy tűnik, hogy micsoda magaslatokat járunk meg, ez mégsem állja meg a helyét. Vizsgálatai szerint ugyanis 1873-ban volt az emberiség a csúcson, akkor volt ugyanis a legmagasabb az egy főre eső újítások száma. Amerika tekintetében ugyanez 1915-ben következett be. Azóta tehát leszálló ágban van a fejlődés, és Huebner szerint legmélyebb ponton 2024-ben leszünk.
Más tudósok szerint a fejlődés exponenciális, vagyis a növekedés mértékével arányos a mennyiség nagysága is, mások pedig azt állítják, hogy egy pontra eljutva megjósolhatatlanná válik, hogy ez a fejlődés merre fog tartani. Ezt az időszakot pedig 2040-80 közé teszik. Sőt, annak ellenére, hogy látjuk és érezzük a gyors fejlődést, mégis tűnhet lassúnak, márpedig azért, mert egyes folyamatok már nem az embertől függenek, hanem gépek szabályozzák, azaz nem látunk bele. Emiatt érezhetjük akár lassulónak is.
A fejlődés határainak megállapításának többféle verziója létezik. Kíváncsian várjuk, hogy merre és meddig tudunk fejlődni.
