A Tarot – A halálkártya most debütál a hazai mozikban is, és már látható volt az előzetese például az Abigél előtt.
Ez utóbbi egy zseniális alkotás lett, nagyszerűen felépített cselekménnyel, rétegezett narratívával, sok humorral és temérdek vérrel, nem véletlen a 18-as besorolás. De vajon a Tarot is tudja hozni a várakozásoknak megfelelő szintet?
A tarot kártyák olvasása a 15.századig nyúlik vissza, de csak a 18.század óta hozzák kapcsolatba az okkultizmussal. Két különböző típusú pakli létezik, az egyiket játékokhoz, a másikat pedig jóslásra használják. Az első paklit a francia okkultista és tarotkutató, Jean-Baptiste Alliette alkotta meg. A tarot kártyákat kihúzva betekintést nyerhetünk a jövőnkbe, de be kell tartani a szabályokat és nagyon kell ismerni az egyes figurák értelmezését is.
A legújabb horror film ezt a misztikumot lovagolja meg, egy baráti társaságot követ, akik megszegik a tarot szabályait, kezdve azzal, hogy sose használd más pakliját. A kihúzott kártyák megelevenednek, hogy elvegyék a húzó életét. Ráadásul igen ijesztő formát öltenek és a természetfeletti erejük pedig határtalan. De vajon le lehet győzni őket, van kibúvó a tarot alól? Nos, ez az előzetesből nem derül ki. De az sem, hogy tud-e újat hozni és nagyot ütni a koncepció, ami első blikkre nem klisés, de mégis úgy tűnik, nem több jól irányzott jumpscare-eknél és démonizált lényeknél. Persze a végeredmény rácáfolhat erre a mozikban.
A főszereplő egyetemistákat Jacob Batalon, Larsen Thompson, Avantika, Humberly González és Harriet Slater alakítják.
A Tarot rendezői a forgatókönyvet is jegyző Spencer Cohen és Anna Halberg. A film alapja Nicholas Adams 1992-es Horrorscope című regénye.
A film május elejétől látható a mozikban, eredetileg júniusban lett volna a bemutató, de nem mertek versenyezni a Hang nélkül – Az első nap című várva várt alkotással, hiszen biztosan alul maradtak volna.