Járai Mátét a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színházban díjazták a napokban: ő kapta a Város Kedvence elismerést. A róla készült videóban többek között arról is mesélt, hogy a színház volt az, ami megadta neki azt a szeretetet és figyelmet, amit szüleitől sosem kapott meg.
„Az, hogy engem szeretnek, az éltető erő. Meg lehet nézni, hogy ki megy színésznek, általában ott lelkileg van egyfajta hiánypótlás. Persze most leginkább magamról beszélek, de a kollégáimat is ismerve, van valami ki szeretethiány, valami megmutatási vágy. Nekem teljesen egyértelműen maradt egy kis hiány abból, hogy nem mindig figyeltek rám a szüleim úgy, ahogy… Gyerekkorom óta mindig színházasat játszottam, és ez nem változott egyébként, csak az, hogy most már profi körülmények között csinálom ezt. Most már nem kell nekem kihoznom a pokrócot a szobából, és feltekerni az almafára, hanem megteszik ezt mások, mondjuk, a díszítők.”
Hozzátette, hogy mennyire nehéz volt a gyermekkora, hiszen szülei gyakran néztek a pohár fenekére és nem figyeltek rá úgy, ahogy neki szüksége lett volna rá. Az ebből fakadó sérüléseket pedig a mai napig magán viseli.