Bizarr, szürreális és sötét. Ezek azok a Lynch-i jegyek, amik minden filmrajongónak eszébe jutnak, ha a rendező alkotásaira gondol. De nem csupán jelzők ezek, hanem egy egyedi látásmód és eszköztár leíró szavai, amik annyira jellemzőek voltak rá, hogy az Oxford angol szótár önálló szócikket szentelt a stílusnak. Amerika egyik legnagyobb hatású művészfilmese 78 éves volt.
Legutóbb II. Erzsébet angol királynő halálhíre vágott így gyomorszájon. Hiszen mindig élt, mióta az eszemet tudom, együtt járt az élettel, és valahogy így voltam David Lynch-csel is. A Twin Peaks idején voltam kiskamasz, a nevét a stáblistában olvasva ismertem és tanultam meg, azóta pedig mindig létezett, ott volt a köztudatban és filmezett. Formálta az ízlésemet, formálta az anyám ízlését, az öccseimét és a barátaimét, és az utánunk következő generációkét is. És, ha az amerikai filmgyártásra gyakorolt hatására gondolok, gyakorlatilag mindenkiét, aki ezután beül egy moziba, és megnéz egy filmet.
„Mi, a családja, mély fájdalommal tudatjuk, hogy az ember és a művész, David Lynch elhunyt. Szeretnénk, ha ezekben az időkben tiszteletben tartanák a magánéletünket. Nagy űrt hagyott maga után. De ahogy ő mondaná: A fánkra figyelj, ne a lyukra!”
Olvasható David Lynch családjának bejelentésében a Facebook-on.
Lynch a fekete-fehérben forgatott Radírfejjel és Az elefántemberrel tette le névjegyét a filmgyártásban. Utóbbit nyolc Oscar-ra jelölték. De nem csak a Radírfej, és az Elefántember vált kultfilmmé, hanem az elmúlt évek egyik legnagyszabásúbb remake-je, a Dűne 1984-es verziója, vagy ahogy a rajongók nevezik, az ős-Dűne is. Már akkor művésztársává fogadta Kyle MacLachlan-t, akivel aztán leforgatta a Kék bársonyt, benne Isabella Rossellini-vel és Laura Dern-nel, megintcsak Oscar-jelölést hozva ezzel a hétköznapi rémálmok fenegyerekének.
Hétköznapiak, hiszen átlagos figurákból faragott groteszk szokásokkal rendelkező, ördögi karaktereket, akikről úgy hittük, hogy csak a rémálmainkban jönnek elő. Nos, nem. David Lynch megmutatta nekünk, hogy a világnak létezik egy olyan olvasata, ami a megnyugtató máz alatt egyszerre bizarr és groteszk, nyugtalanító, perverz és szövevényes.
Ismerősen borzongatóak Lynch karakterei, a karaktereinek gonoszsága, a gonoszságaik megnyilvánulásai, melyek sokszor az idilli hétköznapok cselekedeteiben csúcsosodtak ki. És épp ezzel a hétköznapi idillel váltak a normalitás groteszk karikatúráivá, történeteik pedig sötét tónusú álomszerűvé.
David Lynch aztán egyetlen happy enddel záruló történetével a Veszett világgal nyerte el az Arany Pálmát, ám ezután szinte azonnal visszatért a Lynch-i hagyományokhoz: elkezdte forgatni a Twin Peaks-et, akkoriban mindannyiunk kedvenc sorozatát. A Golden Globe-okkal jutalmazott filmsorozatból eredetileg két évad készült – majd 2017-ben egy harmadik – , Angelo Badalamenti által írt filmzenéjét évekig játszották a rádiók, és mai is beleborzongunk, ha meghalljuk.
És álljon itt Lynch egy korábbi, 1982-es interjújában elhangzott mondata, mely sokat elárul a rendező alkati érzékenységéről és látásmódjáról, és amelyben arról mesél, hogy látott át idilli környezetben töltött gyermekkorának fátylán:
„A gyerekkoromat kerítések, kék ég, piros virágok és cseresznyefák övezték. Ám ezzel együtt megláttam a cseresznyefán nyüzsgő milliónyi hangyát, miközben a törzsén szurokszerű anyag szivárog ki ”
Lynch a filmek mellett zenei albumokat is készített. Négy albumot adott ki, 2001 és 2024 között, melyek közül az utolsót Chrysta Bell Zucht amerikai énekesnővel jegyzi, aki a Twin Peaks 3. évadában Tammy Preston ügynököt formálta meg. David Lynch fotókiállítását 2019-ben Budapesten, a Műcsarnokban láthatta a közönség. Lynch eredetileg festőnek készült, életét végigkísérte a festészet.
David Lynch január 16-án hunyt el, halálát hosszas betegség előzte meg, tüdőtágulattal küzdött, de halálának pontos okát nem hozták nyilvánosságra.
A nyitókép forrása: Getty Images
