Úgy érzed, hogy a főnököd jobb keze vagy, de ezt mégsem tapasztalod az előléptetés vagy a jutalmazás során? Megvan ennek az oka.
„Azt a lovat ütik, amelyik húz.”, így mondják, ami arra utal, hogy aki jobban dolgozik, azt nem feltétlenül jutalmazzák magasabb fizetéssel, elismeréssel, ugyanakkor több munkát rá mernek bízni. Olyan jónak ítéli meg a teherbírását, erejét a főnök, hogy ha rak rá még terhet, azt is bírni fogja. A népi megfigyelés eredményezte mondás a munka világába is áthelyezhető. A vezetők ugyanis felismerik az a munkatársat, aki munkájával könnyebben megbirkózik, hatékony. Ugyanakkor azt is látják, hogy ki a gyengébb láncszem a csapatban, kire lehet kevésbé számítani. Logikusan arra bíznak komolyabb munkát, akiben lehetőséget és munkabírást látnak.
Elsőre talán jónak tűnik a főnöktől eredő bizalom, ugyanakkor extra plusz terhet kell vinnie a kiválasztottnak. Arról nem is beszélve, hogy a kollégák szemét nemcsak szúrni fogja a kialakult helyzet, de még konfliktust is teremthet. Egy kutatás rámutatott arra a fontos tényre, hogy az elkötelezettség és a termelékenység fordított arányban érvényesül a munkahelyen. Hogy kell ezt érteni?
Az a munkatárs, aki egy cég leghasznosabb tagja, nem ragad le egy helyen, hiszen máshol is el tudja látni ugyanazt a feladatot és akár még a magasabb fizetés, ranglépés is elképzelhető. Azonban az eredménytelenebb munkaerő sokkal inkább ragaszkodik megszokott helyéhez, mert örül, hogy valahová már beilleszkedett és ezzel a munkatempóval is megelégednek.
Észrevétlenül?!
A munkahelyi sikerhez vezető út nemcsak a kemény munkával van kikövezve. Néhány extra erény is társulhat ehhez: alázatosság, alkalmazkodás, szerencse, önbizalom és még sorolhatnánk. Arra tanítjuk gyermekeinket is, hogy merjenek álmodni, nagyot álmodni, és ha azért tesznek is, akkor elérik a céljukat előbb vagy utóbb. Semmi esetre sem cáfoljuk ezt, azonban ez az elv nem mindig érvényesül és pláne nem valósul meg minden esetben. Hogy miért?
Dolgozni minden munkahelyen kell. Sőt elvárás, hogy a belépő alkalmazott rendelkezzen kellő szakértelemmel és terhelhetőséggel, ugyanakkor nem feltétele annak, hogy ez a feljebb jutáshoz is hozzásegítsen. Azért lehet ez így, mert a túl sok munka eltereli a figyelmet arról, amelyet a jól helyezkedő (de kevésbé jól dolgozó) munkaerő meglát és ki is használ.
Hol marad a korona?
A kemény munka még mindig nagy erény, azonban csak ezáltal azt várni, hogy a felettesed önként és dalolva a fejedre helyezze a munka hősének kijáró koronát, nos, felesleges időfecsérlés.
Mindez szembe megy azzal, amelyre gyermekeinket tanítjuk szülőként és amire az iskola is igyekszik nevelni őket: a kitartó munka és az alázatosság meghozza az eredményét. A valóságban azonban könnyen lehet, hogy a vezetőség felismeri a terhelhetőséget, mégsem ismerik el. A jó munkamorál, a kitartás csak az egyik részét képezi a munkában való érvényesüléskor. Fontos tartozékként szerepleni kell annak, hogy fel tudd magadra hívni a figyelmet. Észre kell vetetned magad a feletteseiddel. Ez jelentheti azt, hogy egy sikeres projekt után tömören és lényegre törően leírod milyen sikereket könyvelhetsz el. Megírod e-mailben az eredményt és hogy ennek mennyire örülsz. Készítesz egy egyszerű kimutatást arról, hogy mit csináltál és az orra alá nyomod. Ha így sem érsz el pozitív irányú változást, még mindig ott a lehetőség a váltásra.
Borítókép forrása: Shutterstock
