A filmtörténelem tele van jobbnál jobb olyan alkotásokkal, melyek a természetfelettit vagy a spiritualitást feszegető kérdéseket helyeztek középpontba. Ezekből az elgondolkodtató filmekből választottunk négyet, a teljesség igénye nélkül. Vigyázat, spoileres cikk következik!
Ghost (1990)
Nem meglepő, hogy ez a film került a lista elejére, ugye? Vannak, akik szerint giccsparádé, szerintem még épp belülre esik a túlzó cukormázasság határán. Az 1990-es Ghostot (de örülök, hogy nem Szellem lett a magyar címe!) az addig vígjátékairól híres Jerry Zucker rendezte – neki köszönhetjük ugyanis az Airplane!-t, a Nagyon különleges ügyosztályt és a Top Secret-et is. Patrick Swayze, Demi Moore és Whoopi Goldberg játszották a főszerepeket a misztikus filmdrámában, aminek legikonikusabb jelenete egyértelműen Swayze és Moore közös agyagozása volt. A meggyilkolása után szellemként visszatérő bankár Sam egy középszerű médium segítségével próbál meg kapcsolatba lépni szerelmével, Mollyval, miközben a halálát okozó pénzmosási ügyet is igyekszik leleplezni. A Ghost-ot öt Oscar-díjra jelölte az Akadémia, melyből kettőt haza is vitt a stáb, valamint 21 milliós költségvetését megsokszorozta a mozikasszáknál.
A forrás (2006)
Darren Aronofsky nem épp a könnyen emészthető filmjeiről híres, gondoljunk csak a Rekviem egy álomért címűre vagy az Anyám!-ra. A forrás sem a tartozik a legegyszerűbbek közé, hiszen három cselekményszálon, három idősíkban fut a sztori. A Rachel Weisz és Hugh Jackman alakította szerelmespár kálváriáját követhetjük a nő betegsége és a férfi küzdelme, tagadása nyomán, mely alapvetően egy szerelmes történet, de Aronofsky csavart egyet a dolgokon a három, párhuzamosan futó szállal. A rendező bibliai utalásokat is elrejtett a filmben, valamint a hitelesség kedvéért a munkát megelőzően több orvossal és ápolónővel is beszélgetett arról, hogy hogyan reagálnak a családok, ha egy fiatal rokonuk haldoklik.
A kis Buddha (1993)
Inkább spirituális, mintsem természetfeletti filmnek mondanám a Keanu Reeves főszereplésével elkészült A kis Buddhát, melyben szó esik reinkarnációról, és minden olyan fogalomról, amit a nyugati ember a buddhizmushoz köt. Bernardo Bertolucci filmje lenyűgözően szép képekkel tárja elénk Sziddhartha herceg életét, melyet együtt ismerünk meg a főszereplő kisfiúval, Jesse-vel, akiben a herceg újjászületett mását látják.
Hatodik érzék (1999)
Az egyik legjobb film ebben a kategóriában! M. Night Shyamalan alkotását hat Oscarra jelölték, nem is véletlenül, és sikere meghozta az indiai rendező számára a régen várt hollywoodi hírnevet. A történet nyitójelenetében Malcolm Crowe (Bruce Willis) gyermekpszichológust egy este megtámadja volt páciense, aki rálő. A következő jelenetben már egy évvel később vagyunk, Malcolm nem tudta túltenni magát a történteket, a feleségével is megromlott a viszonya, alig beszélnek. Új páciense egy Cole Sear (Haley Joel Osment) nevű kisfiú, aki elmondása szerint látja a halottakat, beszél is velük, viszont ezek az emberek nem tudják magukról, hogy már nem élnek. Shyamalan zsenialitását a történetvezetés és a filmvégi csavar adja, amihez fogható kevés van a filmtörténelemben. A Hatodik érzék olyan alkotás, amit csak egyszer tud „naivan” megnézni az ember, másodjára már teljesen más szemszögből figyeli az eseményeket – és pont ez teszi olyan nagyszerűvé. A film elindította azt a műfajt, melyben a kísértetek nem ijesztő szörnyek, hanem az élők segítségét kérik.
