Doctor Strange a Marvel-moziuniverzum tagjaként társaihoz hasonlóan képregényhősként kezdte, majd később robbant be a filmvászonra. Története a főhős rendkívüli személyiségfejlődését mutatja be, amibe spirituális szálak is vegyülnek, hiszen igencsak fontos szerepet kap a hit.
Doctor Strange első képregényes megjelenése 1963. júliusában volt, a történetek alapján készült filmet pedig 2016-ben mutatták be Benedict Cumberbatch főszereplésével. A sztori szerint Dr Stephen Strange kiváló idegsebész, ám számára a betegek csupán kihívások, és jellemzően az alapján választja ki pácienseit, hogy az adott beteg mekkora kihívást jelent számára, és hogy meggyógyításuk mennyire öregbíti hírnevét.
Nagy törést okoz hát az életében, amikor egy érdekes eset tanulmányozása közben autóbalesetet szenved, és kezei annyira megsérülnek, hogy nemhogy műteni, még borotválkozni sem képes. Ugyan állítja, hogy ő meg tudná gyógyítani saját magát, erre sajnos nincs módja, így mindenkit felkeres, akiről úgy gondolja, hogy helyre tudja hozni kezeit. Senkit nem talál, aki esélyt látna a gyógyulásra, ám találkozik egy különös esettel: a beteg gyógyíthatatlannak bizonyult, egyszer csak mégis lábra állt. Felkeresi hát, és az egykori járóképtelen, ma már vígan kosárlabdázó férfi Nepálba küldi egy Kamar-Taj nevű helyre.
Strange itt találkozik az Ősmágussal (Tilda Swinton), aki azzal szembesíti, hogy a testet a lelken keresztül lehet gyógyítani. Dr Strange nem hisz a vásári humbugban, ám az Ősmágus meggyőzi őt tudásáról.
Doctor Strange és a hit
A főhős hatalmas jellemfejlődésen megy keresztül, hiszen orvosként csak önmagában és az orvostudományban hisz, ám az Ősmágus szavainak hatására kiderül számára, hogy a világ sokkal több annál, amit ő ismer, így ahhoz, hogy fejlődhessen, mindent el kell felejtenie, amit eddig tanult a világról.
A film egyfajta hitet helyez előtérbe, ám korántsem valamely vallásét, mint inkább a spiritualitást, és különböző univerzumok létezését. Ugyan a szertartások és a meditálás leginkább a hinduizmusra emlékeztetnek, ez csupán az alapot adja, hiszen ez a világ ahogy több univerzum, úgy több istenség létét sem zárja ki.
Ez az első olyan Marvel-film, ami a hit körül forog a tudomány, a technológia és földöntúli képességek helyett. Doctor Strange ugyanis nem rendelkezik mérnöki tudással, mint Tony Stark/Vasember karaktere, nem tud Pókemberhez hasonlatosan hálót lőni, és pörölye sincs, mint a skandináv istenségnek, Thornak. Viszont – saját meglepetésére is – hisz abban, hogy képes meggyógyulni, megvédeni magát, és varázslattal megnyitni olyan dimenziókapukat, amiken keresztül átsétálhat máshová, és sok gyakorlásnak és tanulásnak köszönhetően sikerül is neki. E teljesítményhez nem elhanyagolható, hogy higgyen a gyógyulásában, hiszen enélkül nem tudná előhívni magából a varázslatra való képességet.
Strange megtanulja, hogy hogyan idézzen elő számunkra láthatatlan, más dimenziókat, s egyúttal megérti, hogy milyen kis porszem a Földön. Ahogy a filmben látható, ez különösen nehéz feladat számára, hiszen egója és tudása nehezen engedi, hogy elrugaszkodjon. Kalandjai során kiderül, hogy minden relatív: az idő, a halál és az örök élet kérdése is. Egyúttal azt is megérti, hogy az egész földi élet nem értünk van, mi csupán ideiglenes szereplők vagyunk benne. Az élet, az idő és a világegyetem sokkal többről szól, mint amit mi emberek jelenlegi tudásunkkal képesek vagyunk feldolgozni, éppen ezért nem adatik meg akárkinek, hogy megismerhesse a körülöttünk lévő valódi világot.
Dr Strange-nek azonban ez sikerült, és történetén keresztül elgondolkodhatunk arról, hogy mi lenne, ha, mi van, ha?
Nyitókép forrása: Northfoto