Noha a tarot kártyát alapvetően a misztikummal és a megfoghatatlannal asszociáljuk, a kártyajátéknak ennél sokkal kézzelfoghatóbb eredettörténete van.
„Képzeld, voltam jósnőnél!” – hangzik el a még napjainkban is sokakat megdöbbentő mondat. A jósnőket negatív prekoncepcióinknak, és a hollywoodi filmábrázolásoknak köszönhetően általában egy sötét sátorban képzeljük el, előttük egy világító varázsgömb, mellettük egy pakli tarot kártya. Noha csábító gondolat, hogy a tarot ennyire egyszerűen működik, megdöbbentő módon a kártyának semmi köze a misztikumhoz, pláne a boszorkányokhoz.
A tarot eredete
A 14.-15. század Olaszországa a sötét középkort felváltó reneszánsz bölcsője. Az olaszok ekkoriban nagy lábon éltek, hiszen a kalmár családok jövedelmező kereskedelme felvirágoztatta a kisebb-nagyobb városokat, így jutott idő, és legfőképpen pénz az élvezetekre.
A Mediciek művészet- és építészetpártoló hozzáállása úgy söpör végig az olasz csizmán, mint annak előtte a több millió áldozatot szedő pestis járvány. A tarot kártya kialakulása pedig ebben az időszakban kezdődik. Az utóbbi időben mi is megtapasztalhattuk, milyen nehéz egy egész família szórakoztatása a négy fal között, hónapokon keresztül. Nem volt ez másként a 14. századi karanténban sem, csakhogy akkoriban okoseszközök híján kellett boldogulni.
Rengeteg játék született ebben az időszakban, viszont a Visconti család saját megoldással állt elő. A tarot kártyajáték ugyan már jelen volt a korabeli Észak-Olaszország kocsmáiban és piacain, de a gyakori visszaélések és az ezekből következő véres jelenetek miatt igen hamar betiltották azt. Ennek ellenére a nemesek persze ugyanúgy játszhatták, Viscontiék pedig továbbfejlesztették: plusz kártyákat rajzoltak az eredeti paklihoz (ezek gyakran római istenségeket ábrázoltak), majd a ma igen divatos Dixithez hasonlóan egy kártya felhúzását követően a résztvevők fiktív asszociációs történeteket meséltek egymásnak. A tarot-ot tehát nem varázslásra használták, hanem a magas kultúra kellékeként állt helyt a karantén hosszúra nyúló napjaiban.
A 15. században elterjed Európa más országaiban is, többek között Dél-Franciaországban, ahol Marseilles volt a kártya gyártásának központja. A franciák kezdték el először az egyiptomi, majd a héber kultúrát hozzákötni a játékhoz, így egyfajta kultúrmix pakliként folytatta útját a kontinensen.
Ugorva egy nagyot az időben, 1854-ben Eliphas Lévi okkultista a The doctrine and ritual of high magic című könyvében kezdi el a tarot-ot a kabbala, csillagászat, horoszkóp triumvirátusával asszociálni. Lényegében neki köszönhetően keletkezik a kártya körüli misztikum.
A tarot és a jóslás
Mégis, a tarot kártya talán korából adódóan az egyik legrégebbi, jóslásra használt kártyatípus. A pakli 78 lapból áll, ezek két nagy egységre, a Nagy Arkánumra és Kis Arkánumra oszthatók. Az arkánum szó egyébként titkot jelent.
A Nagy Arkánum 22, számmal jelzett és feliratozott lapjai különböző figurákat jelenítenek meg. Az egyik legismertebb közülük a 0. vagy XXII. számú bolond alakja, akit a popkultúra manapság Jokerként tart számon. Mindegyik alak meghatározott jelentéssel bír, így az előbb említett bolond például a bennünk lévő gyermekkel asszociálható, aki játékos, előítéletektől mentes, ugyanakkor a kártya naivitásra és felelőtlenségre is vall. A bolond mellett olyan alakok is feltűnnek a Nagy Arkánum lapjain, mint a mágus – ami arra utal, hogy készen állunk a ránk váró feladatokra – vagy a főpapnő – ami azt súgja, hallgassunk a megérzéseinkre.
A Kis Arkánum ezzel szemben 56 lapot számlál, az ide tartozó darabokat négy nagy egységbe – a víz, tűz, föld és levegő elemeihez – sorolhatjuk. Mindegyik csoport egy-egy szimbólummal rendelkezik, a vizet például egy kehely jelképezi, a földet az érme jeleníti meg. A kehely jel általában a vallást, spiritualitást, szellemi síkot képviseli, ezzel szemben az érme az evilági örömök, a pénz, siker jeleként értelmezhető. A Kis Arkánum lapjainak szerepe, hogy a jóslás során árnyaltabb választ kapjuk a kérdésünkre.
Tarot jóslás esetén természetesen fontos, hogy a kártyavető tisztában legyen a kártyák pontos jelentésével, ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy azokhoz foggal-körömmel kellene ragaszkodni a kártyavetés során. A jóslásban épp az az izgalmas, hogy egy adott lapot különböző módokon tudunk értelmezni a helyzettől, kérdezőtől, kérdéstől függően. Nem mindegy az sem, milyen kártyakirakási-mód mellett dönt az illető, hiszen a kártyák különböző elhelyezésével egy-egy darab teljesen más értelmezési keretbe kerül.
Ha elvonatkoztatunk a kártya körül keletkezett homályos misztikumtól, a tarot jóslás egészen különleges élmény lehet mind a kártyavető, mind a kérdező számára. S ki tudja, lehet, hogy szkepticizmusunk ellenére kis idő elteltével rácsodálkozunk arra a furcsa egybeesésre, hogy visszaigazolódott a vetett kártya igazságtartalma.
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
