Sokkoló eredménnyel zárult a WHO legújabb, meddőséggel foglalkozó jelentése: az Egészségügyi Világszervezet szerint a felnőtt populáció 17,5 százaléka tapasztal meddőséget élete során. A WHO szakemberei a meddőségi kezelések finanszírozásának átalakítására és jobb szakpolitika kidolgozására ösztönzik az országok vezetőit.
Globálisan hat emberből egy, azaz a felnőtt népesség 17,5 százaléka tapasztal meddőséget élete során, vagyis legalább egyszer sikertelenül próbálkozik védekezés nélküli szex mellett megtermékenyítéssel vagy teherbeeséssel egy év alatt, – derül ki a WHO legújabb jelentéséből, amelynek eredményeit a CNN tette közzé.
Furcsamód nincs nagy szakadék a fejlődő és fejlett országok között az élethosszig tartó terméketlenséget tekintve: míg a fejlődő nemzetekben a populáció 16,5 százaléka, addig a fejlett nációkban 17,8 százalék érintett a kérdésben. „Ez is azt bizonyítja, hogy a meddőség nem diszkriminál” – összegezte az adatokat az Egészségügyi Világszervezet főigazgatója, Tedrosz Adhanom Gebrejeszusz.
Az elborzasztó eredmények rámutatnak: lassacskán érdemes újragondolni a mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó programok finanszírozását, hiszen azt a legtöbb országban saját zsebből fizetik az érintettek: a WHO szakemberei jobb szakpolitikák kidolgozására ösztönzik az országok vezetőit.
Mit az a meddőség?
A WHO definíciója alapján a meddőség a férfi vagy női reproduktív rendszer betegsége, amely a rendszeres, védekezés nélküli szexuális kapcsolat 12 hónapos, vagy annál hosszabb idejű sikertelen fogantatásának következtében állapítható meg. A meddőség előfordulhat külön férfi és női tényezők, vagy azok kombinációja miatt, de van, hogy megmagyarázhatatlan okokból nem sikerül a teherbeesés. Az azonban bizonyos, hogy mind a nők mind a férfiak esetében összefüggésbe hozhatók a terméketlenséggel az olyan életmódbeli tényezők, mint a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás vagy az elhízás.
WHO-jelentés: „a maga nemében az első”
A szakértők által „a maga nemében az első ebben az évtizedben” címszóval illetett kutatás méltó a becenevéhez, hiszen valóban tartalmas adathalmazt ölel fel: a szakemberek az 1990 és 2021 közötti meddőségi adatállomány jelentős részét felhasználták, ez összesen 133, korábban publikált tanulmányt, s annak eredményeit jelenti.
A kutatók ugyanakkor kiemelték, hogy az említett, 133 vizsgálat különböző módszerekkel készült, s sok helyről nem is érkezett megfelelő mennyiségű és minőségű adat. (Különbség van például abban, hogy milyen életkort vettek górcső alá a tanulmányokban, egymással milyen kapcsolatban lévő párokat tanulmányoztak stb.)
„Az analízis célja az volt, hogy friss adatokat kapjunk a probléma előfordulásának globális és regionális állapotáról a különböző országokból származó összes, rendelkezésre álló adat elemzésével, ügyelve arra, hogy figyelembe vegyük a különböző vizsgálati megközelítéseket” – nyilatkozta a CNN-nek Dr. Gitau Mburu, a WHO termékenységkutató tudósa.
Az adatok alapján a kutatók becslése szerint 2022-ben 12,6 százalékos volt globálisan a meddőség időszaki előfordulási gyakorisága, azaz a jelenleg, vagy a múlt bármely pontján azok aránya, akik meddőségben szenvedtek. Ugyan az adatok némileg eltértek a meddőség prevalenciájában az egyes régiók között (a Csendes-óceán nyugati részén 23,2%, míg a Földközi-tenger keleti területein 10,7%), a WHO jelentése szerint ezek a különbségek nem tekinthetők mérvadónak, s messzemenő következtetéseket sem vonhatunk le belőle, mivel régiónként különböző mennyiségű adat állt a rendelkezésükre.
Érdekesség, hogy a kutatók nem határozták meg, nőtt-e vagy csökkent a globális meddőségi ráta az idők során: ezt azzal magyarázták, hogy a jelen jelentésben felhasznált 1990-2021 közti adathalmaz időszakában nem látnak bizonyítékot a meddőségi arány érzékelhető eltolódására.
Terméketlenség: egyéni probléma helyett lassacskán közérdek
A populációt ilyen mértékben érintő probléma esetén felvetül a kérdés: vajon egyéni vagy társadalmi dilemma-e a terméketlenség?
„A meddőség fontos közegészségügyi probléma, mert széles körű, negatív hatással lehet az érintett emberek életére” – nyilatkozta a kérdéssel kapcsolatban Dr. Pascale Allotey, a WHO Szexuális és Reproduktív Egészségügyi és Kutatási Osztályának Igazgatója.
Allotey egyúttal tolmácsolta a WHO irányelveit is a közeljövőre nézve: eszerint az Egészségügyi Világszervezet ösztönzi a jó minőségű termékenységi ellátáshoz való egyetemes hozzáférést, az adatok javítását annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a meddőség érdemi kezelését az egészségügyi politikában és programokban, valamint nagyobb erőfeszítéseket kívánnak tenni annak érdekében, hogy ez a kérdés ne kerüljön többé háttérbe az egészségügyi kutatásokban és szakpolitikában.
S ha már szóba került az egyetemes hozzáférés: az érintettek a legtöbb országban egyelőre saját zsebből finanszírozzák a terméketlenség kúrálását. A WHO jelentése szerint az alacsony és a közepes jövedelmű országokban lakók a jövedelmük nagyobb részét fordítják diagnózisra és kezelésre, mint a fejlett országokban élők: ennek oka a jövedelemkülönbségekben keresendő.
Az érintett emberek millióinak katasztrofális egészségügyi költségekkel kell szembenézniük a meddőségi kezelések miatt
– tette hozzá a finanszírozás kérdéséhez Dr. Pascale Allotey, egyúttal kifejezte abbéli aggodalmát, hogy a drága terméketlenségi kezelések következtében nagy az esély az érintettek elszegényedésére. „A jobb szakpolitikák és az állami finanszírozás jelentősen javíthatja a kezeléshez való hozzáférést és megvédheti a szegényebbeket attól, hogy elszegényedjenek.”
Hazánkban 2022. július 1-től csak az állami meddőségi centrumokban végezhető mesterséges megtermékenyítés, a kezelések igénybevétele ingyenes az érintettek számára.
