„Szerelemben és háborúban mindent szabad” – mondják, s ez akár a párkapcsolati konfliktusokra is igaz lehetne, ha a tudomány nem cáfolta volna meg a népi bölcsességet. A Floridai Állami Egyetem pszichológusai szerint ugyanis a párkapcsolati viták igenis hasznosak lehetnek mindkét fél számára, ha betartanak néhány egyszerű szabályt.
„A veszekedések nem feltétlenül a párkapcsolatok rákfenéi. Amikor az emberek különböző véleményen vannak, fontos, hogy kifejezzék ezeket, méghozzá olyan őszinte és konstruktív módon, amennyire csak tőlük telik” – fogalmazta meg kutatási eredményeinek velejét a Floridai Állami Egyetem pszichológus professzora, Jim McNulty a CNN azonos témájú riportjában. McNulty és társai újdonsült házasokat tanulmányoztak éveken keresztül, s arra voltak kíváncsiak, a párok miféle konfliktuskezelési stratégiákat alkalmaztak a mindennapok során, s azok mennyire szolgálták hosszú távon az egészségüket.
Kutatásukhoz egy 2008-ban megkezdett vizsgálat adta az ötletet, amelyben a szakemberek közel 200 pár életét követték nyomon 17 éven keresztül, s megállapították, hogy azok a házastársak, akik a konfliktuskerülő megoldást választották, sokkal több egészségügyi problémával küzdöttek a kutatás végére, mint azok, akik nyíltan konfrontálódtak szerettükkel. McNulty és csapata ennek nyomán azt térképezte fel, vajon milyen kommunikációs stratégiákat érdemes bevetni ahhoz, hogy megőrizzük saját magunk és társunk egészséges mentális és fizikai állapotát hosszú távon.
Időzítés
A szakemberek szerint kulcsfontosságú, hogy mikor hozakodunk elő a számunkra problémás ügyekkel. Érdemes nem akkor rázúdítani a másikra a szennyest, amikor az épp hazaért a munkából, fáradt, ideges vagy éhes. Az ehhez hasonló szituációk nem vezetnek jóra, sőt, hosszú távon ronthatják is esélyeinket, már ami a megoldást illeti. Helyette érdemes egy olyan időpontot találni, amikor nyugodt körülmények között meg tudjuk beszélni párunkkal az esetleges sérelmeinket.
A gyakorlatban ez persze nem azt jelenti, hogy amikor eszünkbe jut egy vélt vagy valós sérelem, írunk a párunknak egy sms-t, hogy
drágám, délután 6 és negyed 7 között veszekedésre számíts,
mindössze arról van szó, hogy ne akkor kezdjünk bele a veszekedésbe, amikor elöntenek minket az érzelmek, hanem először gondoljuk át, mi bánt, majd miután önmagunkban letisztáztuk a düh, frusztráció okát, azt átgondoltan adjuk elő a másik félnek. Ezáltal a parnerünk számára is világos lesz, hogy a kapcsolat iránti elköteleződésünk változatlan, mindössze meg kellene beszélnünk valamit.
Analizáljuk az érzéseinket
A szakemberek szerint az időzítésen túl kritikus pont, hogy mielőtt elővezetjük a problémás ügyet a másik fél számára, analizáljuk azt magunkban, s feltegyük a kérdést: miért bánt ez a szituáció? Gondolataink szétszálazása lehetővé teszi, hogy ne össze-vissza hablatyolunk minden vélt vagy valós sérelemről a másiknak, hanem egy problémára fókuszálva, azt több szempontból megvilágítva legyünk képesek korteskedni a saját javunkra.
Az önboncolgatás másik előnye, hogy miután rájöttünk, mi zavar minket igazán, letisztázott gondolatainkat
egyszerűen megfogalmazva könnyebben befogadhatóvá tesszük azt a másik fél számára,
plusz lehetőségünk van példákat is összegyűjteni, amely még gördülékenyebbé teszi az elmondottak alátámasztását, megértését.
Előfordulhat persze, hogy hiába tesszük fel a „Vajon miért bánt ez engem?” kérdést magunkban, nehezen, vagy egyáltalán nem találjuk meg rá a választ. McNulty szerint, ha az ember csip-csup ügyek kapcsán többször is indokolatlan volumenű dühöt, frusztrációt stb. érez, érdemes mintázatokat keresni az egyes események között. Ha bizonyos dolgok újra és újra felbukkannak a láthatáron (például minden alkalommal keserű düh fog el, amikor a párunk szülei látogatóba érkeznek), érdemes azokkal mélyrehatóbban is foglalkozni, vagy szakember segítségét kérni.
Legyünk jó hallgatóság
Sokan azt gondolják, hogy a sikeres vitázás azon múlik, mennyire jól korteskednek, kommunikálnak a saját érdekükben. Noha ez valóban fontos, a szakértők szerint ugyanilyen kritikus pont a beszélgetés másik fele: a hallgatás. A jó hallgatóság fogalma ugyanis azt jelenti, hogy képesek vagyunk szabályozni az érzelmeinket, azaz, ha a másiktól valami olyasmit hallunk, ami nem tetszik, inkább arra koncentrálunk, hogy jól megértsük a szavait ahelyett, hogy védekező harciállásba helyezkedünk egy félreértett és „félreérzett” mondat helyett.
„Gyakori, hogy csak azzal foglalkozunk, amit hallani vélünk, nem azzal, ami valóban elhangzik” – mondja McNulty. Sok szomorú perctől kímélhetjük meg tehát magunkat, ha kiküszöböljük ezt a hibás gyakorlatot, hiszen hasznos, ha olykor visszakérdezünk, a partnerünk valóban úgy értette-e mondanivalóját, ahogyan az kicsúszott a száján.
Ügyeljünk a szóhasználatra
Úgy tartják, hogy a szavaknak ereje van, s ezt bizonyítja az említett kutatás is, hiszen a szakemberek szerint nem mindegy, pontosan milyen szavakat használunk a mondandónkban. McNulty és társai szerint érdemes kerülnünk a „soha”, „mindig” és „te” kifejezéseket, hisz míg az első kettővel súlyos általánosításokba esünk, a harmadik szócska egyértelműen a másikra hárítja a felelősséget ahelyett, hogy arról beszélnénk, minket mi bánt. Azaz lehetőség szerint ne azt mondjuk: „te ilyen és ilyen vagy”, hanem fogalmazzunk inkább úgy, hogy „amikor ezt és ezt csinálod, így és így érzem magam”.
Figyeljünk a nonverbális kommunikációnkra
Magától értetődő, hogy ha valaki minősíthetetlen stílusban beszél a párjával, az könnyedén visszaüthet, de a tónus mellett a nonverbális üzenetekre is érdemes odafigyelnünk.
Így például lehetőség szerint kerüljük a szemforgatást, hiszen ezzel direkt módon azt kommunikáljuk a másik felé, hogy egy idióta. Ha úgy érezzük, menten kiborul a bili, inkább számoljunk el magunkban tízig és vegyünk mellé néhány mély lélegzetet. Ilyenkor általában lenyugszunk annyira, hogy üvöltés és szemforgatás helyett nyugodtan közöljük a másikkal a véleményünket, hogy közös erővel túljussunk a konfliktuson.
Forrás: CNN.com
Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix
