Ahány ember, annyiféle. Ha ezt csupán csak az anyákra akarjuk kiterjeszteni, pontosan erre az álláspontra juthatunk. Mi van akkor, ha valaki nem anya és a tudatos gyermektelenséget választja? Attól már nem is nő és árt a társadalomnak?
Voltak, vannak és lesznek olyanok, akik nem álmodoznak a családalapításról, a gyermekvállalásról, hiszen gondolati szinten sem fogalmazódik meg bennük hasonló fiatalon. Egészen mások lehetnek a prioritások. Ebbe a kategóriába tartozom én is. A 30-as éveim elején azért mégiscsak bekattant valami: Tízen éve párkapcsolatban élek, engedtem a társadalmi nyomásnak, jöjjön a gyerekprojekt. De van, akinél ez a gomb nem akar bekapcsolódni és a tudatos gyermektelenség útjára lép.
A legtöbb kislány már óvodáskorban megkezdi az arról való ábrándozást, hogy milyen lesz az esküvője, a férje és hogyan fogja élni a boldog életét az X+1 gyermekével. A sors és az egyéni életúton való haladást azonban nagyon sok tényező befolyásolja, mint ahogy azt is, hogy ki milyen anyává válik.
Anyatípusok
Egyáltalán nem gondolkodtam azon, hogy vajon milyen anya leszek, de egyet tudtam: csakis olyanná szeretnék válni a gyerekem életében, amit számomra betöltött az anyukám. Lássuk, hogy milyen anyák közül választhat a születendő gyermek.
Ősanya-szerű
Így nevezem azokat a nőket, akik a gyermekszülésre születtek és akik olyan jól csináljak – vagy legalábbis ez a meggyőződésük -, hogy másoknak is simán kéretlen tanácsokat osztogatnak, akik mindig és mindent (is) jobban tudnak más anyáknál és akik könnyen pálcát törnek más gyermeknevelése/élete felett anélkül, hogy bármi mögöttes ismeretük lenne az adott nőtárs életéről, történetéről. Ők a mímelt ősanyák, akik a saját frusztrációjukat másokon akarják kihegyezni, esetleg a feszültséget így levezetni.
Na, ugye, hogy te is ismersz ilyet?!
Igazi ősanya
És vannak az igazi ősanyák, azok az anyák, akik igazán jól csinálják női mivoltuk anyai részét, azzal nem kérkednek és nem a kirakatnak játszanak. Pusztán végzik a dolgukat, a csemetéikből és minden másból is a lehető legjobbat akarják kihozni, de nem erőlködve. Nos, ők azok, akikre igazán felnézek.
Túlélő, halandó és elég jó anyukák
Aztán vagyok én. Az elég jó anya, aki ezen az ingoványos terepén járva néha azt érzem, hogy elsüppedek és ki tudja, hogy onnan mikor tudok kijönni. Néha van olyan érzésem, mint amit az egyik hazai stand up comedy-s előadó (ne kérdezd, nem jut eszembe ki volt az), aki azt mondta, hogy próbálja életben tartani a gyerekét. Néha tényleg én is ezt érzem. Vannak pillanatok, amikor úgy küzdök, mint malac a jégen. Aztán persze van sok jó és zökkenőmentes periódus, ami szinte már gyanús és félek, hogy a következőkben mi lesz. A mímelt ősanyáktól abban térünk el, hogy nemcsak hibázunk, de azt vállaljuk is.
Rossz anyák
Számos oka és háttere lehet annak, hogy a nőből nem válik jó anya, amit hosszan lehetne fejtegetni, de ez a cikk most nem róluk szól. A rossz anya nemcsak abból lehet, aki lemond gyermekéről, hanem az is, aki nem szeretetteljes közegben neveli gyermekét és érzelmileg, fizikailag is bántalmazza.
Akik az anyatípusba nem férnek bele
Nem anyának lenni nem csak döntés kérdése. Sokan küzdenek azért, hogy szülővé váljanak, ám több tényező is megakadályozhatja ezt. Ők azok, akik megmozgatnak mindent, hogy végre teljesüljön álmuk, de még így sincs garancia a sikerre.
Ennek a csoportnak egy másik, megosztó, a társadalmi normákkal és elvárásokkal szembemenő százaléka az, akik tudatos gyermektelenek. Ez viszont már döntés kérdése. Ők azok, akiket az ősanya-szerűk támadnak, mondván, aki nem szül, az nem is nő. Hogy lehet úgy élni, hogy valaki nem akar maga után hagyni „lenyomatot”? Hogyan lehet az, hogy egy nemzetet így lebecsüljön valaki? Nos, van rá bőven példa.
Miért csípi sokak szemét a tudatos gyermektelenek életvitele?
Annyira elfogadó és befogadó (látszólag) világban élünk, az mégis kiveri a biztosítékot, ha valaki úgy határoz az életével kapcsolatot, hogy nem vállal gyereket. Nem azért, mert nem lehet, mert nem tudna. Nem, egyszerűen nem akar. Ennek is ezer oka lehet.
Miért baj az másoknak, ha egy nő nem akar anya lenni? A tudatos gyermektelen nők története is nagyon sokszínű lehet. Őszintén gondolom, hogy ez egy sokkal magasabb rendű gondolkodásra utal, mint az, aki nem akart anya lenni, de mégis teherbe esett és ez a „nem akarom” érzés a születendő gyerek egész életét végigkísérheti. Egy óriási bélyeg lenyomatát cipelheti valaki, akinek születését nem várták, akarták. Szomorú életsorsokat lehetne felgöngyölíteni.
Nem tisztességesebb a meg nem született gyermekével az a nő, aki azt mondja, hogy nem fér bele az életébe egy gyerek, ezért nem is vállal? Nem, nem arról van szó, hogy az ilyen nő utálja a kicsiket. Sőt, kimondottan kedvelheti a gyerkőcöket, egyszerűen a saját életébe nem tudja és akarja elképzelni, megélni. Az ő élete, az ő döntése. Csak halkan kérdezem meg: Aki más életén morfondírozik, az irigykedik a tudatos gyermektelen életmód miatt vagy ennyire minden rendben van a portáján?
Véleményem szerint sokkal békésebb lenne ez a világ, ha mindenki a saját dolgával foglalkozna. Ha valaki nem vállal gyereket, mindezt tudatosan teszi, azzal nekem nem árt. Vagyis miért érezném jogomat ahhoz, hogy abba beleszóljak?
Aki a tudatos gyermektelenségről, annak lehetséges okairól és/vagy a döntésről még többet szeretne tudni, olvassa el a Rácz Laura Rebbecával készült interjút (ITT) vagy vásárolja meg a Tudatosan gyermektelen című könyvét! Az éremnek mindig két oldala van. Érdemes átkukkantani a másik oldalra is.
