A szellemi frissesség megőrzéséhez nemcsak az számít, mit eszünk vagy mennyit mozgunk. Egy friss kutatás szerint egy egészen hétköznapi dolog is kulcsszerepet játszhat az agyunk egészségében és meglepő módon bárki beépítheti a mindennapjaiba.
Az egészséges táplálkozás, a rendszeres mozgás, a stressz csökkentése és a megfelelő minőségű alvás mind jól ismert alappillérei annak, hogy a szellemi frissesség maradjon. Egy friss kutatás azonban egy újabb, talán kevésbé egyértelmű tényezőre is rámutat: mások segítése nemcsak a lelkünknek, hanem az elménknek is jót tesz. Egy amerikai kutatócsoport – a University of Texas at Austin és a University of Massachusetts Boston szakemberei – arra jutott, hogy azok a középkorú és idősebb felnőttek, akik rendszeresen segítenek másoknak, jelentősen lassabban tapasztalják a kognitív hanyatlás jeleit.
Már heti néhány óra is számít
A több mint 30 ezer amerikai felnőttet vizsgáló kutatás szerint azoknál, akik rendszeresen végeznek önkéntes munkát vagy informálisan segítenek a környezetükben élőknek, 15–20 százalékkal lassabb volt az életkorral összefüggő szellemi leépülés üteme. És hogy mit jelent pontosan a segítségnyújtás? Nem feltétlenül nagy, szervezett önkéntes programokra kell gondolni. Már az olyan hétköznapi gesztusok is ide tartoznak, mint:
- elkísérni valakit orvoshoz,
- vigyázni a gyerekekre,
- segíteni a kert körül,
- vagy akár az adóbevallás elkészítésében támogatni valakit.
Nem csak a hivatalos önkéntesség számít
A kutatást vezető Sae Hwang Han szerint különösen érdekes eredmény, hogy az informális segítségnyújtás legalább annyira hasznos, mint a szervezett önkéntes munka. Sokáig az volt az általános feltételezés, hogy az elismeréssel nem járó, hétköznapi segítség kevésbé jár egészségügyi előnyökkel. A kutatás azonban ennek épp az ellenkezőjét mutatta: az ilyen típusú támogatás ugyanolyan mértékben hozzájárul a kognitív képességek megőrzéséhez.
Hosszú távon építi az agyat
A kutatók figyelembe vették az olyan befolyásoló tényezőket is, mint az anyagi helyzet, az egészségi állapot vagy az iskolázottság. Az eredmények így még egyértelműbbek: a másoknak nyújtott segítség hatása nemcsak rövid távon érezhető, hanem idővel összeadódik.
A visszahúzódás ára
A kutatás egy másik fontos megállapítása, hogy azok, akik teljesen felhagynak a mások segítésével, rosszabb szellemi teljesítményt mutatnak. Ez arra utal, hogy az idősebb korosztály számára kulcsfontosságú a társadalmi aktivitás fenntartása, még ha az csak apró, mindennapi interakciók formájában történik is.
Mi állhat a háttérben?
Bár a pontos biológiai mechanizmus még nem teljesen ismert, a kutatók szerint a válasz a kapcsolódásban rejlik. A segítségnyújtás erősíti a társas kapcsolatokat, ami pszichológiai, érzelmi és kognitív szempontból is védőfaktorként működik. Egy biztos: a magány csökkentése és az aktív jelenlét mások életében nemcsak boldogabbá, hanem szellemileg frissebbé is tehet bennünket.