Egy, a napokban többekhez eljutott kiadvány kedvesen azt tanácsolja a szülés előtt álló nőknek, hogy mielőtt kórházba vonulnának, gondoskodjanak férjeikről. Valóban ez a dolgunk mindenórás terhesként?
A terhesség nem sétagalopp, ezt tudható, különösen nem az mindenórás terhesként. Ekkor már még azok is nevén nevezik a dolgot, akik áldott állapotként rózsaszín felhőben szállva jutottak el a kilencedik hónap végéig. Teher, méghozzá nem is kicsi! Az állapot, amikor már semmi és sehogyan nem jó. Fáj a fekvés, fáj az állás, fáj az ülés. Nehézkes a levegővétel és a vécére járás, állandóan pisilni kell, és úgy általában, elmenekülnénk a testünktől, de jó messzire! És akkor jön egy kiadvány…
Amire a mindenórás terhesnek szüksége van: a férjről való gondoskodás
A kismamáknak szóló kiadvány kedvesen részletezi, hogy mi mindennel kell készülni a szülésre, így megemlíti az úgynevezett hazajövős pakkot is, melyben nemcsak a babára, hanem az anyára is gondolva leírják, mi mindenre van szükség a hazaútra. Jól összeszedett tippek ezek, hiszen a babának való autósülésre is gondoltak a készítők, éppúgy, ahogy az apukára is.
Mint írják:
Gondoskodjunk előre Apáról is! Nem árt felkészülni otthonra több napi étellel és néhány kivasalt inggel.
A végén szívecske. Úgy talán kevésbé kellemetlen. Merthogy szegény apuka nehogy éhen maradjon, míg a felesége kiheveri életének legmeghatározóbb hónapjait, és ismerkedik a még annál is hosszabb időszakkal: az anyasággal.
Amikor már a létezés is teher, lelkünket pedig a szüléstől való félelem köti gúzsba, gondoljunk apára, akinek ennie kell, és munkába mennie, hogy bennünket eltartson, ehhez ugyebár pedig kivasalt ing dukál, a jó feleség pedig gondoskodik férjéről még akkor is, ha már a saját magzatvizében mossa is azt az inget.
A Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldalán megjelent poszthoz egy egykori védőnő is hozzászólt, miszerint a védőnőknek nincs beleszólása abba, hogy milyen szöveg kerül a tájékoztatókba, annál is inkább, mert ahogy ez esetben is, egy szponzor intézi, aki ebben az esetben egy svéd biotechnológiai cég.
Ettől még a kérdés áll: kinek és miért jutott eszébe ez a mondat? Miért kell az egyébként is testileg és lelkileg is kimerült nőket azzal húzni, hogy még a párjára is gondoljon? Tiszta ing és főtt étel néhány napra, írják. És mi lesz utána?
A szülés utáni hat hét, az úgynevezett gyermekágy időszaka régebben sokkalta fontosabb, mondhatni szentebb dolog volt, mint manapság, hiszen az újdonsült anyának ténylegesen volt ideje arra, hogy felépüljön a szülésből. Természetesen akkor is voltak kivételes esetek, ha például az anya egyedül tartotta fenn a családot, de általában nem ez volt a helyzet, sőt! Úgynevezett komatálakkal látták el a frissen szült nőt és családját, ekképp gondoskodva róluk. Ez már a kereszténység előtt is így volt, ám a XXI. század embere másképp cselekszik, és arra utasítja a nőket, hogy gondoskodjanak a férjeikről, bármilyen körülmények között.
Félreértés ne essék: biztos vagyok abban, hogy apává válni sem könnyű, és meg kell szokni azt, hogy bővül a család, és a fókusz egy jó ideig máson lesz. Mégis felmerül a kérdés, hogy ha egy férfi néhány napig képtelen életben tartani magát, alkalmas egyáltalán apának? Különösen most, 2024-bem érthetetlen a kiadvány felhívása, a fagyasztott pizzák, rendelhető ételek és vasalást nem igénylő ingek világában.
Tény, hogy egy férjet számos otthoni dolog meglepetésként érhet, hiszen nem feltétlenül ahhoz van szokva, hogy ő gondoskodjon az étkezésről vagy épp a tiszta ruhákról, vasalásról, vagy akár a lakás tisztaságáról. Mégis egy felnőtt ember a saját otthonában kell, hogy annyira életképes legyen, hogy ezeket megoldja, sőt, ő maga várja meleg étellel a szerelmét, aki a közös gyermeküket hozta világra.
Miért kell nekünk nőknek mindig másokra gondolni? Miért nem foglalkozhatunk egy kicsit néha magunkkal? Miért nem lehetünk elfoglalva a saját nyűgjeinkkel, miért csak a sokadikok vagyunk saját magunknak a sorban?
Az ilyen kiadványok miatt. Például.
Nyitókép forrása: Getty Images
