Mikor érdemes megkeresni a jót a rosszban, és mikor nem?

Van, akin segít, ha egy nehéz helyzetben rögtön a dolgok jó oldalát keresi, valaki pedig befeszül, ha épp erre biztatják. Nem mindegy, mikor élünk ezzel az eszközzel: érdemes különbséget tenni az egyes helyzetek között, hogy valóban a megküzdést segítsük elő.

„Minden rosszban van valami jó” – az egyik leggyakoribb klisé, amit akkor használunk, ha magunkat, (de valljuk be, leginkább akkor, amikor másokat) próbálunk vigasztalni egy-egy nehézség, bosszúság, negatív történés kapcsán. Azt gondolom, nem meglepő, ha bárki hamar felidegesedik, sőt, talán azonnal tiltakozik, ha meghallja ezeket. A “Lásd a dolgok jó oldalát!” vagy “Ami nem öl meg, az megerősít” kifejezések mind-mind hurráoptimista hozzáállást sugallhatnak sokunk számára – mintha arra biztatnának, hogy próbáljuk meg elsikálni a szenvedés valóságát. Mintha nem lenne jogunk fájdalmat érezni, vagy a veszteségünkre gondolni.

Néha könnyebben, néha nehezebben mutatkozik meg a jó a rossz történésekben
Néha könnyebben, néha nehezebben mutatkozik meg a jó a rossz történésekben (forrás: pixabay)

Nem vitás, hogy ezek a klisék azért is születtek, hogy a feldolgozást, az elfogadást segítésék, gyorsítsák, de kérdés, vajon tényleg ez lesz a hatásuk, vagy csak önáltatás az egész? Ezt a kérdést már sokan vizsgálták. Kelly McGonigal amerikai PhD egészségpszichológus, a Stanford Egyetem professzora például sok-sok kutatást végzett annak kiderítésére, hogyan vezet egy-egy trauma fejlődéshez, növekedéshez, illetve hogyan segít minket az egy jelenlegi helyzetben, ha felidézzük azt, hogyan lábaltunk ki egy krízisből. A kérdés már csak az volt, mi legyen akkor, amikor az ember egy stresszhelyzet kellős közepén találja magát? Van-e annak valódi előnye, hogy az ember elhiszi, hogy a stressz jóra fordulhat, amikor ki se lát a bajból?

Miért segít a “minden rosszban van valami jó” hozzáállás?

Nos, a kutatások eredményei alapján Kelly arra a következtetésre jutott, hogy pl. azok a férfiak, akik megtalálják az első szívinfarktusuk jó oldalát – a betegség következtében megváltoztatják életük prioritásait, jobban örülnek az életnek, jobb kapcsolatot alakítanak ki a családjukkal -, kisebb valószínűséggel kapnak újabb szívrohamot, és nagyobb a valószínűsége, hogy nyolc évvel később még mindig életben lesznek. Hasonló eredménnyel jártak a vizsgálatok a krónikus fájdalommal és betegséggel élők esetében is.

A betegségek pozitív hozadékai is memgmutatkozhatnak idővel (forrás: pixabay)
A betegségek pozitív hozadékai is megmutatkozhatnak idővel (forrás: pixabay)

Annak a magyarázata, hogy miért is működik ez a személetmód, nagyon egyszerű. A kísérletek azt igazolták, hogy aki meglátja a nehézségek közepette a jót, az céltudatosabban éli az életét, több reményt lát a jövőben, és biztos abban, hogy képes lesz megbirkózni az életében lévő stresszel. Ezek az emberek nagyobb valószínűséggel tesznek lépéseket a stresszel való megküzdés érdekében, és szívesebben fordulnak társaikhoz támogatásért, sőt még a stresszre adott biológiai reakciójuk is más. Tehát a rossz élmények jó oldalának tudatosítása megváltoztatja az ember megküzdési módját, azaz a reziliencia fejlesztésében kulcsfontosságú

Hogyan keressük a jót a rosszban?

Ha önként keressük meg a jót a számunkra negatív hatású eseményekben, abból nagyon nagy erőt nyerhetünk. Talán első látásra nehéznek tűnhet egymásnak ellentmondó szempontokat egyszerre szem előtt tartani, de érdemes megpróbálni. Fontos, hogy ez semmiképpen nem egy egyszerű, pozitív gondolkodásra nevelő gyakorlat. Nem kell figyelmen kívül hagynunk semmilyen negatív élményt, amelyet át kellett élnünk az adott esemény kapcsán. Inkább csak arról van szó, hogy a figyelmi fókuszt egy rövid időre áthelyezzük azokra a pozitív aspektusokra, amelyeket fel tudunk fedezni egy nehéz helyzetben vagy saját magunkban, amikor megküzdünk egy fájdalmas élménnyel.

A kutatások azonban azt is sugallják, hogy erősebb az összefüggés a jó és a rossz EGYÜTTES szemlélete és a hosszú távú egészség között, mint amikor valaki csak a jó oldalával foglalkozik a történteknek. Tehát nem kell mindenáron azon ügyködnünk, hogy minden rosszat jóra fordítsunk. Sőt, talán nem is lehetséges…

…és hogyan ne keressük?

Jó és rossz együtt(forrás: pixabay)
Jó és rossz együtt(forrás: pixabay)

Kérdéses például, van-e annak előnye, ha összetörjük a kedvenc vázánkat, ha a laptopunk munka közben felmondja a szolgálatot, ha lerobban az autónk, amikor sietnünk kellene. Ha ezekben nem találunk pozitívumot, az nem gond, sőt! Kelly azt ajánlja, az előnyökre összpontosítás ne legyen térdreflexszerű működésmódunk minden kisebb frusztráció esetén. A triviális eseményekben nem érdemes fejlődési lehetőséget és a pozitív változás katalizátorát látni. Ha az ember megpróbálja meglátni ezekben a jót, akkor nehéz lesz hiteles választ találni. Nincs is minden megpróbáltatásnak pozitív oldala – és nem szabad minden szenvedésre ráerőltetni a pozitív értelmezést.

Kelly McGonigal: A stressz napos oldala című könyvében így fogalmaz: “Az előnyök megtalálása akkor a legnagyobb erejű, amikor a stresszes élmény igazán mélyen érinti az embert. Különösen olyan helyzetekben segíthet sokat, amelyeket nem tudunk kontrollálni, megváltoztatni vagy elhagyni. Bár ezek pontosan azok a helyzetek, amelyekről- legalábbis az elején – alig tudjuk elképzelni, hogy valami jó is kisülhet belőlük, mégis éppen ezek az élmények alakíthatóak át legnagyobb valószínűséggel, ha az ember hajlandó a fejlődés és a pozitív változás lehetőségeit keresni bennük.”

Nos, előfordul, hogy el sem tudjuk képzelni, hogy lehet valami jó abban a szörnyűségben, nehézségben, amiben épp nyakig vagyunk… Nem is kell azonnal elővenni a nagyítót és kierőszakolni a napos oldalt. De idővel mégis érdemes vetni egy pillantást a helyzetre ezzel a szemüveggel is, ki tudja, milyen kincsek rejlenek a mélyén.

A sorozat következő cikke jövő héten kedden olvasható a Colorén.

Ha tetszett a cikk, mutasd meg az ismerőseidnek is!

NEKED AJÁNLJUK

Krasznahorkai László és Bödőcs Tibor nyerték idén a Libri irodalmi díjakat